Fél perc és minden lépés fáj

Anonymous képe

Két szó: "nem tudom". Elég ahhoz, hogy összeomoljak. Összetörtem. 5 perc és folynak a könnyeim. Minden más elhalványul, elténfergek a fürdőszobáig. Behajtom magam mögött az ajtót, mintha csak kezet mosni mennék. Fél perc. Minden lépés metsző fájdalom, de senki nem sejt semmit. Talán kissé lassabban lépkedek, de csak megyek. Összeszorítom a fogam, és már nem érdekel semmi. Mosolygok, mert megnyugodtam. Felszabadultam, már csak tompán nyom a lelki fájdalom.

Reggel felszakadtak a sebek. Amit az est begyógyított, a nappal elrontotta.Nem baj. Van még hely a talpamon további hegeknek.


vérésarany

Maléna írta:

Milyen kontextusban hangzott el ez a "nem tudom" és miért tört össze? Sad Adj időt magadnak, gondolj arra, hogy talán jobban leszel. Itt olvastam, hogy mindig nagyon azonosulunk a pillanatnyi érzéseinkkel, pedig jönnek-mennek jobb és rosszabb időszakok.

Ez a nem tudom egy számomra nagyon fontos ember szájából hangzott el, félreértés volt, azóta már tisztáztuk. De akkorra már késő volt részemről. Nem tudta, mi vagyok neki. Mintha semmit nem jelentenék neki. A baj a pontos fogalmazás hiánya volt és az én hirtelen indulataim. Sad

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen