Túl a szivárványon

Anonymous képe

Avagy miért nem tornaszer a szivárvány...

 

Border vagyok, hangulatingadozásokkal. Sokkal. Egyik percben jól érzem magam, ki vannak simulva az idegeim, nyugodt vagyok és boldog. Nem vagyok egyedül. Ez jó érzés. Rózsaszínű köd lebeg körbe, szivárványon táncolok csillámpónikkal. Jól érzem magam, repkedek a boldogságtól. 

https://www.youtube.com/watch?v=DtSIZ__2UJ0

És aztán beüt a ménkű, oda az idill, a boldogság... Már nem tudom mit érezzek, mert elönt a hirtelen jött szomorúság, azt se tudom merre van az előre. Arra gondolok, hogy még egy csomó dolgom van, előttem az élet, a jövő, a cél!!! Milyen magasztos szavak!!!  Ezerszer hallottam őket. Mert ha van cél, van motiváció, jövő és megélhetés. És boldogság, trallala... Mindenkinek kell egy cél. Én csak aludni akarok. Ennyit a jövőről. A megélhetésről és a boldogságról. Ilyenkor nagyon dühös vagyok.

Hová korcsosultam Én? Mikor fordultam ki önmagamból? Mikor lett a célom céltalansággá? Hova a nagy álmok, hogy majd megváltom a világot? Hova a lelkesedés? Hova az Élet? Az a nagybetűs, tudjátok... 

Üres vagyok... És üres az álmom, célom, a Mindenem. Akit szeretek is üres. Minden. Nagyon. Üres. És hideg.

Csak legalább megmaradna a hó... Akkor nem lennék ilyen szomorú. Akár eshetne örökké. Az betölti a lelkem, és egy bögre forró kávéval nézném a havazást. Az valahogy olyan gyönyörűen szomorú...

Szebb mint egy szivárvány. Sosem csap be. A szivárnyán túlsó fele nem jó. Abba kéne hagyni a fölötte oda-vissza ugrálást. Ez nem egy zsámoly. Nem egy játék... Ilyet még egyet soha többé nem akarok...

https://www.youtube.com/watch?v=0yW7w8F2TVA

Megosztás Viberen