A mai estém gáz.
Zúzós edzés, majd több kör finnszauna jegesfürdővel - ez a régi recept mindig jókedvre derít, ellazít, elejét veszi a depinek egy estére. A gyógyszer óta először próbáltam szaunázni, de valahogy összeakadt a bogyesszel.
Az történt, hogy ellazulás helyett eufórikus állapotba kerültem, mondhatni picsakész lettem. Az öt perces hazaút helyett vigyorogva, zenét bömböltetve, kormányon dobolva autóztam körbe a kedvenc helyeim a városban, egy órás kerülőt beiktatva. No nem is ezzel volt baj, hanem mikor vége lett. Olyan kattogás jött rám mint állat. Depresszió plussz sóvárgás, ami aztán haraggal vegyült. Na, ez elég is volt ahhoz, hogy előtörjön a depim mélyebb szakaszaira jellemző pszichoszomatikus fájdalom a tarkómnál, a fejemben, ami mocsok egy érzés, olyan, mint a rendes (fizikai) fájdalom, minden más érzést és gondolatot elnyom, szinte lebénít, miközben menekülni, szabadulni akarok.
A nejem két szóval megsértettem, elüldöztem, az volt a tervem, hogy betépek, de aztán csak megnyitottam a szövegszerkesztőt, 2 órán át néztem az üres ablakot, majd begépeltem, hogy "a mai estém gáz", és aztán lassan jött a többi. 4 órája kezdtem el ezt írni, azóta fel se álltam innen. De már jobb.
Ez volt az eddigi legrosszabb élményem ezzel a gyógyszerrel, mert másra nem tudom fogni, ilyen váratlan hangulatingadozást eddig nem produkáltam. A depimhez szinte órát lehetett igazítani.
Ha ti nem lettetek volna, marad a betépés, holnap meg a zombulás, az antiszociál attitűd, miközben már megyegetek előre. Naja, délután még erről akartam akartam blogolni, tegnap jó dolgok történtek velem.. Köszi, hogy figyeltek, de tényleg.