Nincs önképem. Se belülről, se kívülről nem tudom megítélni hogy ki vagyok-mi vagyok. Valamennyire elfogadtam magam és harmóniában vagyok magammal, de hogy vagyok-e, azt nem tudom meglátni. Ha magammal kapcsolatban bármire gondolok, nem látok semmit - nem nézem le, nem utálom, nem szeretem. Csak semmi. Belenézek a tükörbe és nem vagyok ott. Talán ezért tudok egy kicsivel többet meglátni a világból, a környezetemből, az emberekből. Mert látom azt a részt is, amit saját magam takarna el belőle ha látnám magamat.