Nincs önképem. Se belülről, se kívülről nem tudom megítélni hogy ki vagyok-mi vagyok.

Újra a szülővárosomban járok. Egy áruház parkolójában állok, valamiért a macska (nevét fedje homály) is ott van velem.

Sárgásbarnás lepedékes fekete halál. Sírban fekvő élők, lélegző halottak. Patkányok ezreinek holtteste, fénytelen sarkokból bámuló pókok, baglyok, denevérek, hét szempár egy testen.

Sziasztok!

Régóta gondolkozok ezen, de nem voltak szavaim kifejezni, bár most sem igazán vannak, de le szeretném már írni.

"[...]
Monday you can hold your head
Tuesday, Wednesday, stay in bed
Or Thursday watch the walls instead
[...]"

Olvastam mostanában mindenfélét, és eszembe jutottak ezek.

Mostanában azon is gondolkozok, hogy valójában/közvetlenül az érzéseinkhez hasonlóan a gondolatainkat sem tudjuk teljesen irányítani.

Ma hamar keltett az allergia, úgyhogy munka előtt a dohányboltban vettem kávét. Évek óta nem kávéztam dohányboltban. 200 ft lett egy presszó feketén, és még szar is. Na mindegy.