Üdv.

Tibi képe

Sziasztok.Én nem tudom,hogy mi bajom vagy van e bajom vagy csak simán egy gyökér vagyok.Napok óta olvasgatok az oldalon és az én marhaságaim egyre inkább jelentéktelennek tünnek másokéhoz képest.Nem tudom mi van velem egyszerüen nem vagyok olyan mint mások.Én nem tudok normális emberi kapcsolatokat kialakítani.Nincsenek barátaim nincs párom teszem hozzá soha sem volt még pár kapcsolatom még szűz vagyok 32 évesen.De mindegy nem ez a lényeg.Igazából nincs is lényeg csak jó leírni azt hiszem.Nekem nincs semmi jó az életemben számomra unalmas és egy hangú nem érdekel már semmi nem tudok beszélgetni igazán senkivel.Volt 2 ember aki barátként közeledett hozzám ami nem sokáig működött mert el löktem őket megsértettem meg bántottam őket.Nem tudom miért tettem egyszerüen azt hiszem túl közel kerültek hozzám és túl kényelmetlenné vált nekem talán.Vagy nem tudom. Sad Nem értem magam csak nézek másokat,hogy mennyit tudnak beszélgetni mennyi barátjuk van párkapcsolatuk és irigylem őket és egyben fusztrál idesít is talán mert nekem nincs semmim.Annyira unom már az életem utálok élni.Csak azért élek még mert anyámmal lakok aki nyugdijas így kell a fizetésem a megélhetéséhez.Meg mert azt mondják egy anya ne temesse el a gyerekét.Azt hiszem csak ő tart vissza,hogy eldobjam az életem.De már elterveztem,hogy ha meghall majd akkor követem nem kell majd úgymond vigyáznom majd rá és kitaláltam már,hogy vetek véget majd az életemnek ha még akkor élni fogok....Jelentéktelen vagyok nem számítok senkinek nem kellek senkinek bezárkoztam a saját kis világomba a fejemben én csak ott élek csak ott vagyok képes más lenni mint amilyen valójában vagyok...Tudom ennek az egésznek semmi értelme csak jól esett leírni azt hiszem.Lehet majd olykor fogk még ide írogatni ha úgy rm jön majd.


Online
Csatlakozott: 2019 feb 16

Szia oneofus.

Igazából magamsem tudok sokszor ki igazodni saját magamon ez a baj. Sad Mert nagyon ingadozik a hangulatom legtöbbször szeretnék mindenkitől távol maradni mindenkit el lökni magamtól.De olykor rám jön egy olyan szintű szeretet hiány,hogy valami iszonyatos olyankor anyira vágynék arra,hogy legyen valakim egy párom akit szerethetnék és viszont szeretne engem.Valaki aki várna mikor haza érek akit megölelhetnék hozzá bújhatnék akiért lenne értelme élnem...De sokszor meg úgy vagyok vele,hogy 32 év alatt nem volt senkim akkor meg már minek?Nem tudom mernék e ekkor változás és új tapasztalatot megélni,hogy legyen egy pár kapcsolatom elveszítsem a szűzességem.Ez túl nagy változás lenne és teljesen ismeretlen terület számomra félek töle.Azt hiszem ezért is van,hogy már nem keresem senki társaságát ha nem szólnak hozzám akkor én sem igazán szolók senkihez.Csak bezárkozom az én kis saját világomba a fejemben és ott megélem amit a normális emberek a valóságban élnek meg például a viszonzott szerelmet nekem abban soha nem volt még részem.Most ne a sexre gondoljon senki nem szexuális fantáziáim vannak legfőképpen.Na mindegy már nem is érdekel azt hiszem már tudom,hogy nekem ez a dolog kimarad az életemből az úgynevezett "boldogság" majd talán a következő életemben több szerencsém lesz. :) 

Amúgy mint mondtam olvasgattam sokat az oldalon köztük a te blogodat is kicsit azt hiszem hasonló voltam hozzád egy kicsit.Írtad,hogy " A humorban próbálom oldani azokat a negativ hullámokat,amit lehet és elkomolytalankodni a már egyébként is komoly dolgot. " tudod úgy 1 éve még én is mindent humorral oldottam meg.Miután beszélgetni nem igazán tudtam már akkor sem így mindig viccet csináltam mindenből.Szívtam az emberek vérét hülyültem össze-vissza egyszer szóvá is tették nekem kicsit,hogy miért nem lehet velem komolyan beszélgetni normálisan miért csinálok mindenből viccet.Nem tudtam rá mit válaszolni Csak nevettem egyett és elmentem onnan inkább annyit szóltam vissza kicsit távolabról,hogy ha nem poénkodnék annyit akkor az nem is én lennék.Mi mást mondhattam volna ugyan mondjam meg,hogy azért mert egyszerüen nem vagyok képes a normális beszélgetésre?Lehet volna akit megszeretnék ismerni de egyszerűen nem tudok kérdezni nem tudom mit kérdezzek vagy hogyan merjem megkérdezni ha lenne is mit kérdeznem.Mint mondtam egszerüen egy pancser vagyok értéktelen senki... :( 


Offline
Csatlakozott: 2019 feb 18

Szia !

Az első mondataidat teljesen áttudom élni,ahogy olvasgattam hasonlóan éreztem magam,viszont ahogy te is ezen az oldalon lyukadtál ki,sejtet valamit,akár pozitivat is,hogy csak próbálsz valamilyen téren nyitni az emberek felé ami ezt mutatja( egyébként nem csoda hogy unod az embereket,van bőven akit unni lehet ...) . Hogy mertél regisztrálni,es ezután pedig irni magadról és arról amit érzel és tapasztalsz.

Remélem továbbra is olvasgatsz és irsz is. :) 


Online
Csatlakozott: 2019 feb 16

Igazából velem van itt a baj valójában.Engem igazából nem annyira rekesztenek ki hanem én nem vagyok képes beszélgetni.Egyszerűen nem tudnak velem én meg nem tudok velük mit kezdeni azt hiszem.Meg egyre inkább nem szeretek emberek közé menni.Legszívesebben csak itthon maradnék nem mennék sehova ha lehetne akkor még dolgozni sem mennék.Nem azért mert félek tölük csak egyszerüen nem tudom nem szeretek már emberek közt lenni. Sad Már nincsenek terveim meg nem akarok semmit senkitől.Mindent feladtam már mert én mindent pénzben mérek és nekem soha semmire nincs bár mennyit is keresek és már annyira unom az egészet.Ügye én anyámmal lakok és hiába keresek 200ezreket meg jön az ő nyugdijja 50ezer soha semmire nincs pénz.Minden hónapban azt hallgatom bár mennyit is keresek,hogy mennyire nincs pénzünk.Azt mellete basztat,hogy keressek már csajt magamnak de egyszerüen nem is tudok csajozni.Meg én azt is pénzben mérem,hogy nincs rá mert ügye el kénne menni vele valamerre olykor mert nem mindenki otthon ülös mint én.Kéne neki venni olykor valamit meg ilyenek és nekem erre soha nincs pénzem.Már annyira unom kivagyok így inkább feladtam már mindent.Már csak a halált várom semmi mást.De anyám meg nem jönne ki a nyugdijából meg ne kelljen eltemetni a gyerekét így megvárom amíg előbb ő hall meg aztán véget vetek a saját életemnek is.Legalább minden gondom megszünik majd végre.Lehet szemétség de én már anyámat sem igazán szeretem csak itt van azt kész csak arra várok,hogy elmenjen,hogy végre én is mehessek. :( 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Nekem is hasonló a bajom. Én is irigykedem mások szociális életére, mert nekem csak a kirekesztés jut még rokonságon belül is igy felnőttként már, de igazából az egész életemet végig kisérte a kirekesztés, de nincs annál rosszabb ha a rokonok rekesztenek ki, hallod, hogy ilyen meg olyan szülinap, ünnep van, de te nem vehetsz részt, mert nem kiváncsiak rád, mert más vagy, mint ők, és már ketten vagyunk igy családon/rokonságon belül, én már csak csatlakoztam ahhoz a rokonhoz, ahogy felnőttem (apám tesójáról van szó, évek óta keményen ki van rekesztve). De hát ez van, nem mindenki olyan szerencsés, hogy legalább a rokonai megértsék, szerencsére családon belül még nem vagyok kirekesztve, de senki nem tud elviselni. Meg veszélyesnek tartanak. 


Online
Csatlakozott: 2019 feb 16

Üdv.Azt hiszem ezen az oldalon nincs olyan,hogy indiszkrét kérdés.Mert itt mindenki elmondhatja ami éppen fejében jár vagy amit érez anélkül,hogy lenéznék vagy kinevetnék vagy betegnek neveznék.Azt hiszem csak azért mertem én is leírni a gondolataimat.Apámmal alapjáraton kis korom óta nem igazán volt jó a kapcsolatom se nekem se a nővéreméknek.Ugyan is szerinte miattunk romlott meg anyámmal a kapcsolata anyám már többször ott hagyta apámat de  mindig vissza ment hozzá.Aztán nagyjából 11 éve végleg eljöttünk tőlle anyámmal végül úgy 3-4 éve meghalt apám.Tehát kérdésedre válaszolva már nem él apám de nem is hiányzik és kicist sem törtle mikor meghallt.Bár ez nem csoda miért is törne le olyan ember halála aki 1-2 szer korbáccsal is megvert.Meg nővéreméket is ő küldte el otthonról.Jelenleg egy ventiláttorokat gyártó cégnél vagyok betanított köszörű már majd másfél éve.Igen igazából szeretem mert szeretek gépekkel dolgozni meg a legtöbb kollégámmal is egész jól kijövők.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Kedves Tibi, üdv az oldalon, örülök, hogy írtál!

Ha nem indiszkrét a kérdés: apukáddal mi a helyzet? Már nem él? Ha de, tartjátok a kapcsolatot?

Mivel foglalkozol? A munkádat szereted?

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen