általánosítások a munkatársaktól

tanocaridi képe

Már 2 éve dolgozom a munkahelyemen. Az üzemorvos is munkaképesnek ítélt. Keztetekben minden szép és jó volt, míg egy nap elindult a lavina.... Ami a keztetektől működött, alkohol+gyógyszer koktél, most hátráltat.  Sokkal több energiát fektettem a titkolásba, mint a munkámba. Belefáradtam.  Felvállaltam, hogy valami mincs rendben velem. Már nyiltan ittam és gyógyszereket kapkodtam, és nem érdekelt, hogy ki látott, én csak szerettem volna túlélni a napot.  A kollégám is felvállalta, hogy nála sincs rendbe minden.  Hurrá, nem vagyok egyedül !!!  A főnököm elővett, hogy ki fog rugni, ha nem változom. Letettem minden rossz dolgot , és megpróbáltam változtatni az életemen. Közel 1 év csatázás után elvesztettem a csatát. Nem sikerült megváltoznom. A kollégáim utálnak, a főnököm nem áll velem szóba, utálattal telik minden nap a munkahelyemen. Keresek egy másik munkahelyet, bár leszázalékoltként ez nehéz dolog. Én pozitívan állok a dolgokhoz. Ennél csak jobb jöhet....................  remélem.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ezt anno egy szilveszter éjszakai műszaknál megpróbálták a nyomdában. Amikor egymás után a 6. embert küldték haza, a vezetőség rájött: baj van, mert nem lesz, aki kinyomja a Népszabit. Szondázás befejezve, addig hazaküldötteknek igazolva. Laughing out loud

Megjegyzem, mint csop.vez. a Sziget-fesztiválozó kollégát a kolléganőmmel 3 napig bújtattuk, dolgoztunk helyette... Nem mi buktattuk le. 

Mint rokkantellátásos, elmehetsz rendőrnek, smasszernak, jegyellenőrnek! Wink

 


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 22

sok esélyt kaptál a főnöködtől, ezt becsüld meg. én annak idején vezető voltam, aki piásan jött be és pozitív szondát fújt, kirúgtam; nem érdekeltek a szoc problémái.


Offline
Csatlakozott: 2019 már 4

Szia !  

_Igen az én kutyum, Assasiro Aidoko Hachikó, májusban volt 3 éve, hogy örökbefogadtam.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Jaaa! A szép kis akita a képen a te kutyud?


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Jó téma. Én sosem titkoltam, még az is tudta, akit nem érdekelt. Mondjuk ott (sőt, mindhárom "nagy": 11 év, 5 év, 10 év) mhelyemen sem volt a piálás probléma. Ilyen állandó délután típusú sajtómunkásoknál, hát, az a kivétel, aki nem iszik. Viszont ennek ellenére ment a szekér, és amíg vki sorozatos! túlzásokba nem esett, nem volt gond. A dilimmel is "csak" az, hogy ne terheljek le vele másokat (t. i., hogy hagyjam őket dolgozni, mert én tudtam úgy, ők tőlem nem). Még a depresszió alatti több hónapos alig-munkát is elnézték, mert hát "különben" jól dolgoztam. Aztán, tudja az egész szakma, kirúgattam magam, ami 3 hónapos "melómba" ! és 2 órányi igen tarka üvöltözésbe került. Még akkor is könyörögtek, hogy menjek haza, pihenjek néhány napot, aztán jöjjek,nem lesz gond... De ehhez az kellett, hogy alapjában jó, sőt, kicsit még jobb legyek a szakmában. (Voltak persze kitűnők IS.) Mondjuk az "elmebeteggel nem vagyok hajlandó dolgozni" kitételt megkaptam, de ebben ki is merült a dolog. Summa summárum, leszázalékoltak. Utána még próbáltam nekik otthonról melózni, nagy balhé lett, gyakorlatilag mert piásan, hát, rontottam a cég hírnevét, online... 

És akkor beláttam, hogy nem véletlenül akartam én annyira NEM dolgozni, hanem azért, mert tényleg NEM BÍROM! Nem mintha ez a rokiellátás olyan sok lenne, de ami nem megy, azt ne erőltessük!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen