Búra Tanácsadás - 2019 - Február

Szőllősi Tibor képe

Tanácsadói Válaszok 2019. - Szőllősi Tibor válaszol
Összesített kérdések-válaszok a pszichológia területén, 2019. Február
A kérdéseiteket itt tehetitek fel: Szőllősi Tibor pszichológushoz intézett kérdések gyűjtőhelye


 

 

Linzer kérdése:


 

Kedves Tibor

A kérdésem az lenne hogy ugye olyasmi mániákat vonzok be akik úgy kissé ki vannak rekesztve (ha mégsem azzal nel vagyok megelégedve). A történeteimben a kirekesztés a fő téma. Akik olvasták azok szerint a traumáim jelennek meg a történeteimben és a mániáimban. Ugye óvodás korom óta az életem része a kirekesztés. 

Nem sírtam fel születéskor. Lehetett ebből adódóan az hogy gyerekkoromban kb tíz évesen azt mondogattam hogy egy gépben keletkeztem és nincs anyukám? El is akartam hitetni magammal hogy keletkeztem. Öcsémet is belevontam ebbe ő meg csak engem utánzott. Korábban meg csak az volt hogy nincs anyukám, ezt mondogattam. Utána jött a születési dátum letagadása és másikat találtam ki helyette. A mániáim meg sörből jöttek ki. A lényeg az volt hogy ne legyen születés és ne legyen anyukájuk. Ha a születésemről kell beszélni az mindig rossz volt nekem. Mostanra a mániáim születését elképzelem, és érdekel h mikor, hol születtek és melyik kórházban. Ha a sajátomról van szó, hárítok, hallani se akarok róla. A kórház ahol születtem már harmadjára a mániám úgy hogy soha nem feküdtem ott (máshol igen kétszer is mégsem az lett a mániám). Ha ott vagyok, kicsit fura érzés, más kórháznál nincs ez jelen. És el se tudom képzelni mi lenne ha oda feküdnék be vagy oda kellene, tudom h problémát okozna. A másik kórház az nem okozott gondot. Másodjára nőgyógyászaton feküdtem, na az még nagyobb gondot okozott a születési kórházban. Sokszor belegondoltam és nem nagyon akarnék róla hallani. (Tehát ebből a szempontból jó h elköltöztünk korábban). Mániázni viszont szívesen járok oda de a fura érzés meg van. Ezt az érzést nem lehet megmagyarázni, ez mániás érzésekkel társul, ezt se tudom megmagyarázni. És úgy gondolom ez esetben a semmitől. Ember mániánál más, annak legalább értelme is van. Összefüggésben lehet a születésemmel ezekkel?

Még valami. A kaki is volt a mániám gyerekkoromban. Szerettem más kakiját nézni de a sajátomra rá se mertem nézni. Ez már nem így van de a mániáim kakilásáról szeretek fantáziálni és mániás érzésekkel tölt el. A sajátomról utálok beszélni is és titokban szeretek elmenni hogy senki ne tudja és csak otthon. Erre a traumára is emlékszem, bilire szoktatás alatt történt. Csak pisilni akartam és megláttam váratlanul a kakit és nagyon megijedtem. Nem tudom hogy alakulhatott ki. És gyerekkoromban visszatartottam mindig, nem akartam elmenni, úgy általános iskola végéig is eltartott ez. 

Lehetséges hogy a traumák a mániáimban jelennek meg, ott fejeződnek ki? Hogyan lehetne ezeket feldolgozni? 


 


 

Szőllősi Tibor válasza Linzer kérdésére:

 

Tisztelt Linzer!

Amikről ír, azok egész korai sérülésekre utalnak. Kötődési probléma, mániás működési mód, primitív elhárítások, gyász, stb. Nekem mindez azt jelenti, hogy személyiségszerveződési probléma is állhat a háttérben. Nagyon sokat foglalkozik a múlttal, ennek ellenére mégsem találja a kérdéseire a választ. Nagyon elveszettnek tűnik a zűrzavarában.

A sajátos szemlélete, működése miatt klinikai irányultságú pszichológus keressen.

Egy másik meglátásom, hogy sok olyan dolgon is fennakad, amit egyszerűen el kellene végre engednie. Ami megtörtént Önnel, azon már nem változtathat. Szerintem jelenleg az is fő kérdés lehetne – egy új fókuszpont, hogy miként folytassa az életét ezekkel a sajátosságokkal úgy, hogy végre a mindennapok varázsát is megtudja élni.

 

Ajánlás:

Nem igazán tudom, hogy miket ajánljak Önnek. Továbbra is a klinikai irányultságú pszichológust javasolnám. Kezdjen el egy feltáró, személyközpontú terápiát.

 


 

 

Nayeli kérdése:

 

Tisztelt Tibor!

Én nem magam miatt, hanem édesapám miatt vagyok itt, őmiatta írok Önnek.

Több helyen is nézegettem a borderline tüneteit, és a legtöbb jellemző is rá, bár ez nyilvánvalóan nem ér fel egy diagnózissal.

Édesapám 64 éves, van felesége, családja; két gyereke (az öcsém, aki 18 és én, a lánya, 21). Alkoholista, de állítása szerint már fél éve nem iszik. Az alkoholizmusának is voltak különféle állomásai, 5-6 éve "csak borozgatott" (napi 2 liter bor), de 4 éve elkezdett masszívan pálinkázni. Ekkor elesett biciklivel, összetörte a kezét, illetve pia hatása alatt betört egy házba is, amiből bíróság lett, majdnem börtön, de megúszta. Több soron is leszokott már az alkoholról, de aztán végül kibukott, hogy ivott mindig is, csak hazudott nekünk. Egyik alkalommal mikor kiderült, hogy iszik, sírt is, és öngyilkossággal fenyegetőzött, hogy nincs értelme az életének, mert mindig csak hazudik anyánknak. Most állítása szerint fél éve tiszta, de szerintem zugivó csak mértékkel.

Emellett a kapcsolata anyánkkal elég viharos. Ha ő hibázik is, anyám a felelős. Soha nem nézi, hogy esetleg valami mégis az ő hibája lehet, mindig más a hülye, bunkó, ostoba. Ő soha (szerinte). A rendőrségi ügyével is szinte henceg, holott nagyon sok pénzbe került az egész, de őt ez nem érdekli, szerinte ennyi "jár neki", ennyit lehet rá költeni. Egy pillanat alatt fel tudja kapni a vizet, és úgy beszélni anyával, mint egy utolsó szeméttel. Sajnos anya mindig meghunyászkodik, nem mer visszaszólni neki. Én ki szoktam állni érte, ha otthon vagyok, akkor csak szó nélkül kisétál a házból. Egyébként kiskorunkban ránk is sokat használta a "semmirekellő patkány" kifejezést.

Persze ezeket ő nem veszi észre, soha meg nem fordul a fejében, hogy ezt nem kellett volna, vagy ő lenne a hibás, esetleg ő bántott másokat. Csak ő lehet a sértett és a tökéletes mintapéldány, mindenki más hülye.

A féltékenysége is egy komoly jellemzője, de nem személyekre féltékeny, hanem pl képes teljesen megsértődni azért, mert édesanyám elmegy a boltba nélküle. Emellett rám is féltékeny, amikor anyámmal csinálunk valami programot, ahová őt érthető okokból nem hívjuk. Na akkor áll a bál. Új szokásunk, hogy anyával elmeyünk edzőterembe. Apa mostanában sokat szól be anyának, hogy anya kövér, fogyjon le. De amióta edzünk, azért szól be, és sértődik meg. Ha egy napot kihagyunk az edzéssel, számon kéri anyámat, hogy mit képzel, miért nem megy.

Ezek mellett ő baromi okosnak érzi magát, közben alig ért valamihez, az utóbbi 20 évben dolgozni sem volt hajlandó. De mindenbe beleköt, mindenkinél jobban tud mindent (még a szakembereknél is jobban). Általa kitalált adatokkal dobálózik, képes a fogorvosának megmondani, hogy mit csináljon, mert biztos nem tudja hogy kell.

Vannak általa idealizált emberek, például öcsém barátnője, vagy a szomszéd, akiket a családja elé helyez, és a tenyerén hordoz, ajándékokat vesz nekik, mindenben segíti őket. Öcsém barátnőjére már-már pedofil módon rá van szállva, kérdezgeti mikor alszik nálunk, stb. Engem (én a lánya vagyok, 21 éves) régóta lenéz, mindig a bukásomat várja. Amikor jogsit csináltam, közölte hogy nem fog sikerülni, amikor barátom lett, mondta, hogy majd úgyis kidob egy hét múlva. Az utóbbi 10 évben egyszer sem dícsért vagy mondott nekem szépeket, hangoztatni is szokta, hogy nincs mi miatt büszke legyen rám. 

Lehetetlen vele együtt élni, én már hozzá se szólok, csak gyűlölettel tekintek rá, alig várom, hogy kimenjen a házból. Anyámat napi szinten bántja, de tettlegességig nem fajult még a dolog, anya pedig sajnálná eghagyni, mert a ház körül sokat segít. Más pozitívum nem nagyon keletkezik abbl, hogy velünk el. Nem hiszem el, hogy csak bunkó lenne, és sok borderline-ra jellemző tulajdonsága van. Nem szeretném gyűlölni őt, próbálok magyarázatot találni a viselkedésére. 

Igazából nem tudom, milyen választ várok, sőt, úgy konkrétan kérdésem sincs, csak annyi, hogy lehet személyiségzavaros, vagy az alkohol teszi tönkre az agyát? Hogy lehet vele élni? Hogy lehetne neki elmondani, hogy forduljon szakemberhez, mikor ő a tudatában sincs annak, hogy mindenki utálja a viselkedése miatt?

Nagyon szépen köszönöm, ha elolvassa a hosszú irományomat. 

Üdvözlettel: Nayeli

 

 

Szőllősi Tibor válasza Nayeli kérdésére:

 

Tisztelt Nayeli!

Igen, hasonlóan látjuk Apát – a leírtak alapján. Ugyanakkor a folyamatos, rendszeresen jelentős mennyiségű alkohol fogyasztás hatására a személyiség is folyamatosan leépül. Egy meglévő, vagy később kialakult, rossz személyiségszerveződéssel együtt a folyamatos alkoholfogyasztás, a lehető legrosszabbat hozza ki az emberből. Erről a folyamatról az addiktológián dolgozó kollégák, az ajánlásban megjelölt szervezetek sokat tudnak segíteni Önnek.

A kérdés amit elsőnek megvizsgálnék, hogy milyen szinten képes működni – egyensúlyban tartani magát – jelenleg apa. A teljes felépülés, a javulás a nagy fokú leépülés esetén már lehetetlen. Ekkorra már a családi szerveződésben is van probléma. Ilyenkor azt is tudnia kell minden hozzátartozónak, érintettnek, hogy az alkohol függő egyben beteg is.

Apa viselkedése nárcisztikus személyiségzavarra utal. Az alkohol okozta leépülés mellett megjelent a nárcisztikus személyiségzavarra jellemző viselkedés. Vajon mennyire kifacsart lehet, hogy életben maradjon? Mennyire facsarodnak ki Önök, hogy valahogy túléljék mindazt amiben jelenleg élnek?

Talán ez már túl nagy megterhelés mindenki számára.

 

Ajánlás:

Könyv

http://www.anonimalkoholistak.hu/hu/irodalom

http://kimondhato.hu/informacio/konyvek-az-alkoholizmusrol/

Net

Alkohol probléma

http://kimondhato.hu/

 

Nárcisztikus személyiségműködésről

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/28-into-jel-amelybol-megtudhatod-ha-epp-egy-narcisztikus-szemellyel-randizol/

https://gyorfiandras.blog.hu/2017/08/05/mit_jelent_az_hogy_narcisztikus

 

Megosztás Viberen