Nem bírom az emberek közelségét

Szerelmes Hercegnő képe

Kedves Emberek! Én nem tudom, hogy mit írjak, néha nem tudok mit írni, csak szeretnék nagyon közölni valamit. És van amikor nagyon szeretném, ha valaki meghallgatna de nincs ilyen ember. Ilyenkor általában lefoglalom magamat. Máskor pedig "túl sokan" keresnek, ez a rosszabb igaziból. Jobban elvagyok én egyedül, mint bárki emberrel. Nem tudom, hogy miért van ez. De azért egyedül is borzasztó lenni, bár nem mindig. Kicsit úgy érzem magamat, hogy az emberek engem lenéznek, utálnak és elegük van belőlem. Éppen ezért szeretnék elbújni elég gyakran és nem mutatkozni sem nyilvánosan, sem pedig a neten. De sajnos nem bírom ki egyedül, illetve azt, hogy mindent megvonjak magamtól. Egy időben illetve még most is Anorexiás "szeretnék" lenni, hogy legyek valaki, mármint én úgy gondolom, hogy az embereknek ez nem fontos vagy elítélik néha, de nekem meg fontos lenne. Nem tudtam semmit elérni életem során, csak egy Szakképesítésem van, amit egy Középiskolában szereztem - már betegen. Van egy borzalmas élményem a kollégiumból, amikor beleszerettem egy lányba, és el akart csábítani, de nem tudtam felszabadult és feszélyezetlen lenni, ezért sokkot kaptam. Borzasztó volt, idegösszeomlásba jutottam. Nem tudok rendesen írni most mert nem érzem valami jól magamat igaziból, elnézést kérek ezért mindenkitől. Szóval az a helyzet, hogy azt a lányt nagyon sokáig majdnem tíz évig nem tudtam elfeledni. De aztán megismertem egy fiút: Ő Remény. Csak netről. Igaziból Beleszerettem és Ő feledtette ezt a lányt velem. És most picit hasonlóan ugyanaz történik, majdnem, mint amikor azt a lányt szerettem, de ami most van az lényegesen más és JOBB. Megszoktam már a szenvedést, csakhát ugye nem ez lenne a normális állapot elvileg. De én nem tudnám elképzelni az életemet szenvedés nélkül. Az emberek ezt nem értik, és lenéznek szerintem meg utálnak. De ezt komolyan írom. Fáj minden, fáj az élet, de leginkább az fáj, ha emberekkel kell találkoznom, vagy bármiféle módon "kapcsolatba lépnem" - neten is. Egyenlőre ennyi telik Tőlem. 


Offline
Csatlakozott: 2015 máj 14

Marci88 írta:

Én örülök, hogy "foglalod itt a helyet".

Én sem értem más szenvedését, a tiédet sem, de elfogadom, hogy van ilyen mint nekem is van, csak másmilyen. (Na ez most jó kacifántos lett.)

 

Kedves Marci, nagyon aranyos vagy, hogy hozzá(m)szóltál Te is, igen sejtem, hogy aki nincs benne abban amiben a másik ember, nem érti teljesen, de már az is segítség, ha az embert nem hagyják magára és köszönöm szépen, hogy írtál nekem, nagyon értékelem <3


Offline
Csatlakozott: 2015 máj 14

wannabefixed írta:

Jaj drága Hercegnő, nagyon aranyos vagy! Smile

Úgy érzem neked most nagyobb szükséged van a gyógyulásra, mint nekem :( 

Kedves Wannabefixed, én úgy megvagyok, köszi, de szerintem mindkettőnknek szüksége lenne segítségre (sajnos), bár a képedet elnézve, Te sokkal jobban benne vagy sajnos ebben az egész Evészavarban / Anorexiában :'( Nagyon kedves vagy tényleg, jó lenne valahogy élhető életet kialakítani és élni, de ez nem olyan egyszerű feladat sajnos.


Marci88

Én örülök, hogy "foglalod itt a helyet".

Én sem értem más szenvedését, a tiédet sem, de elfogadom, hogy van ilyen mint nekem is van, csak másmilyen. (Na ez most jó kacifántos lett.)


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 30

Jaj drága Hercegnő, nagyon aranyos vagy! Smile

Úgy érzem neked most nagyobb szükséged van a gyógyulásra, mint nekem :( 


Offline
Csatlakozott: 2015 máj 14

wannabefixed írta:

Mi szívesen olvasunk. :) 

Amit telefonos funkcióval le lehet vékonyítani, az nem lehet kövér... :) 

Amúgy az anorexia nem csak az, hogy egyáltalán nem eszik az a valaki, én is ettem valamennyit, de folyton aggódtam, hogy ez most sok, és nem lesz meg az álomsúlyom.

Amikor bekerültem kórházba, saját kérésre... megmértek, 170 centi, 50 kiló, ruhában. És akkor feltettek egy olyan kérdést hogy elégedett vagyok-e a súlyommal. Mondom, most éppen mondhatni, de az elhízástól félek. ÉS MÁRIS rám aggatták az anorexiát. Van benne igazság, de .. na mindegy. 

A lényeg, hogy 47 kiló az lókuki, nem kell fogynod, ha valahol lóg is valami, az nem háj, esetleg bőr, a sok fogyástól.. Azt meg csak sporttal lehet eltüntetni, ha nagyon zavar.

 

Kedves Wannabefixed, nagyon aranyos vagy és nagyon szépen köszönöm, hogy azt írod, szívesen olvastok. Nem mindig megy nekem sem az írás, van hogy nagyon üres a fejem, és nem tudok írni.

Az Anorexia szerintem sem "csak" a kóros soványság lehet, mert vannak emberek, akik például évek óta küzdenek a súlyukkal például, mondjuk ha valaki tegyük fel sok kilóról fogy le hirtelen, de még nem kórosan sovány, szerintem az is lehet Anorexiás. De nyilván ezt én nem tudhatom, csak egy orvos.

Sajnálom, hogy beteg vagy, mikor láttam a képed, már kiderült számomra, hogy Anorexiás vagy igaziból, nagyon látszik a soványságod. De gyönyörű vagy, és nekem nagyon  tetszik a sovány alak és kinézet, és én is azon vagyok, hogy elérjem. Ma azt mondta nekem Nagymamám, hogy nagyon "nyúzott" az arcom - ezzel a szóval, én meg lazán mondom, dehogyis, csak kicsit fáradt vagyok, meg hogy lehet, hogy csak úgy tűnik. Az a furcsa, hogy én nem láttam éppen ma nyúzottnak az arcomat, hanem VÉGRE mintha picit fogytam volna abból is, de ez nem biztos, csak lehet. 

Tudom, hogy a 47 kg az "kevés", de igaziból nem a tökéletes alak - rajtam. És én tökéletességre törekszem. Hol kövérnek látom magam, máskor olyan pont átlagosnak. Ma van az a nap, hogy átlagosnak látom magam VÉGRE. 46 kg. Annyira örülök, Istenem! Holnap szeretnék már 45-tel kezdődni. 

amúgy abban igazad van, hogy az arcvékonyító funkció, egy túl kövér arcot nem tud ANNYIRA levékonyítani mint egy "vékonyabbat", de én nem vagyok egyáltalán elégedett az arcommal. Pufinak látom, teltnek. Sajnos. Na de majd egyszer nem lesz az remélem, ha elérem az álomsúlyt. Ami - még egyenlőre - nem tudom hogy mennyi kg lesz Smile

Kitartást Neked is Kedves Wannabefixed, és kérlek szépen, hogy vigyázz magadra. Egyél azért időnként, meg jó lenne, ha meggyógyulnál, aggódom.


Offline
Csatlakozott: 2015 máj 14

vic írta:

Szerelmes Hercegnő nem kell elnézést kérned semmiért én szivesen meghallgatom illetve elolvasom amit irsz ha tudok akkor válaszolok.

 

 

Kedves Vic, nagyon szépen köszönöm a bíztatást, nagyon jólesik, és olvastam a történetedet, hogy Neked sem volt könnyű életed, de egy lépést tettél a gyógyulás felé, és szerettem volna rá reagálni, csak nem volt igaziból bátorságom hozzá. De kitartást kívánok Szeretettel Neked is és minden megoldható, és remélem, hogy sikerül Neked is meggyógyulnod! Smile


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 30

Mi szívesen olvasunk. :) 

Amit telefonos funkcióval le lehet vékonyítani, az nem lehet kövér... :) 

Amúgy az anorexia nem csak az, hogy egyáltalán nem eszik az a valaki, én is ettem valamennyit, de folyton aggódtam, hogy ez most sok, és nem lesz meg az álomsúlyom.

Amikor bekerültem kórházba, saját kérésre... megmértek, 170 centi, 50 kiló, ruhában. És akkor feltettek egy olyan kérdést hogy elégedett vagyok-e a súlyommal. Mondom, most éppen mondhatni, de az elhízástól félek. ÉS MÁRIS rám aggatták az anorexiát. Van benne igazság, de .. na mindegy. 

A lényeg, hogy 47 kiló az lókuki, nem kell fogynod, ha valahol lóg is valami, az nem háj, esetleg bőr, a sok fogyástól.. Azt meg csak sporttal lehet eltüntetni, ha nagyon zavar.


vic
Offline
Csatlakozott: 2016 jún 2

Szerelmes Hercegnő nem kell elnézést kérned semmiért én szivesen meghallgatom illetve elolvasom amit irsz ha tudok akkor válaszolok.


Offline
Csatlakozott: 2015 máj 14

Meg még az is van, hogy kávézok de "kegyetlenül", azaz az éhségemet kávéval szoktam elnyomni. Sokan jöttek itt azzal, mármint a Facebookon is volt olyan aki azt írta, hogy Anorexiám van, gondolom, csak "részvétből" írta, mert le akarok fogyni igaziból és ezt tudta mindenki, és ezért "nem mertek" megbántani azzal, hogy kövér vagyok. :'( De én sajnos látom, hogy el vagyok hízva, lóg a hájam a combomon is, meg a fenekemen, és ez borzalmas érzés... és gyakran tologatom az étkezési időpontokat, hogy legalább még egy picikét, még egy picikét bírjam szilárd étel nélkül... tudom, ez valahol az Anorexiára vall, ez a viselkedés, de én eszek, SAJNOS, azért sajnos, mert így sosem leszek álomkinézetű sovány gyönyörű vékony nő. A képeimet is retusálom, van hogy levékonyítom erősen az arcomat Photoshoppal. Oké, igaz, hogy van amelyik arcot nem lehet ANNYIRA levékonyítani, de mondjuk van olyan fotóm is amin borzasztóan kövér az arcom :'( És annyira szomorú vagyok, hogy hiába próbálok fogyni "nem megy". mármint a mérleg szerint "oké" a súlyom, de magamra nézek és látom, hogy kövér, hájas vagyok. Mozogni azért nem tudok túl gyakran, mert sajnos a betegségem miatt szinte mindig rosszul érzem magamat fizikálisan (fájdalmaim vannak és nagyfokú fáradtság állandóan). Nem szeretnék lusta lenni, volt hogy nekiálltam tornázni, amikor borzasztó rosszul voltam, de hamar fel kellett adnom a tornát, mert majdnem összeestem. Ezért a mozgás sajnos nem megy, a nemevés "inkább", de az sem igazán akar normálisan összejönni (mármint úgy, hogy fogyjak is). 47 kg vagyok most este mérve, ez ugye "nem sok", de magamara és az arcomra nézek és sírhatnékom lesz, hogy mennyire kövér vagyok. De ez a feltöltött képeken "nem látszik", legalábbis nem annyira, mert a mobilomon van egy olyan rész a selfie kamerában, hogy arc vékonyítása, na én azt maxra tekertem fel. 


Offline
Csatlakozott: 2015 máj 14

Meg hogyha írnak vagy szólnak hozzám, gyakran leblokkolok, de azért kínomban szoktam válaszolni, mármint úgy érzem, hogy nagyon nehezemre esik reagálni, sokszor - nem mindig - van amikor szeretnék, de nem annyira tudok, EZÉRT írok "magamnak" úgymond, mert nem tudok az emberekkel "kapcsolatba lépni", mert nem tudok egyszerűen, és ez elég nagy baj, mert így nem tudom, hogy fogok dolgozni és meggyógyulni, pedig nagyon szeretnék önállósodni, mert félek a jövőtől, és attól, hogy magamra maradok, és hogy nem lesz pénzem a megélhetésre - igen ettől nagyon nagyon nagyon félek, mert élni szeretnék, sokakkal ellentétben én szeretek élni a sok rossz és Fájdalom ellenére is.



Offline
Csatlakozott: 2015 máj 14

Nagyon szeretném, ha menne az elszakadás az "úgynevezett barátaimtól", legalábbis néhányan annak gondolhatják magukat, családtagok, esetleg rokonok, volt akitől sokszor is "megkaptam" azt, hogy ha mondanivalóm van, "írjam le egy üres papírra, de ne a netre". Ez kb olyan, mintha valakinek be akarnák kötözni a száját... nagyon fájt, de mégis még így is úgy érzem, hogy "be van kötözve a szám" - márcsak ezektől a kijelentésektől is, de jó, hogy valahol azért MÉG lehet közölni valamit. Persze, írjam le egy üres blogba ahol senki nem látja és nem olvassa... hát nagyon jó - mondom magamnak, annak mi értelme, mintha magamba beszélnék??? Abban mi a "jó"? - kérdem én magamtól magamaban, mert már senkivel nem merek igaziból beszélgetni sem CSAK udvariasságból írok, nehogy azt gondolják, hogy b*nkó vagyok vagy valami. De én szeretek magammal beszélgetni, csak kár, hogy hiányoznak (is meg nem is) a valós emberek... azért belegondolva ebbe, már nem olyan kisstílű a probléma, de tudom, hogy SOK(K) vagyok mindenkinek. És bocsánat. Csak soha nem tudtam eléggé kibeszélni magamat, és FŐLEG, hogy nem is értettek meg soha, ez Fájt nagyon, hogy az én szenvedésem igaziból Senkinek sem számít, vagy ha igen, akkor sem érti milyen ez az egész amiben vagyok.


Offline
Csatlakozott: 2015 máj 14

És azt FONTOSNAK tartom, hogy Elnézést, hogy foglalom itt a helyet és én is megnyilvánulok, mert gyakran úgy érzem, hogy szerintem az embereket nem érdekli, hogy mi van velem, sőt, azt szeretnék, hogy eltűnjek örökre. Ezért most ezt próbálom "gyakarolni" (az eltűnést) - de amint látszik, nem túl sikeres és ezért én nagyon szomorú vagyok, hogy még "ennyire sem vagyok képes" :'(

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen