Társat keresek

Róka képe

Oké, nem a saját gondolataim, de közben mégis teljesen azok:

(Ezen az oldalon nem keresek társat! Nem azért írtam!)

Nem vagyok biztos pont, akit csak akkor keresel, mikor neked jó, és aki épp alkalmas lehet arra, ha egy kis törődésre szorulnál. Nem vagyok naivan hülye, aki folyton megbocsátja minden baklövésedet, és képes újra és újra jó képet vágni ahhoz, mikor újra elszúrod. Nem vagyok az, aki csendben sír, mikor a szavaiddal megforgatod bennem a kést, úgy, mintha önmagában a szúrás nem lett volna elég mély.

 

Nincs kőből a szívem, hogy ne hulljon darabokra, mikor századszorra futamodsz meg az érzéseid elől, puszta félelemből, és önzőségből. Nem vagyok halhatatlan, hogy örökké várjak rád, és arra, mikor vállalod fel, hogy a részed vagyok, hogy szeretsz, nem csak két hetente egyszer, hanem ameddig dobog a szívünk.

Nem vagyok új bonbon sem, díszes dobozban, akit lejárt szavatossága után kukába lehet dobni, mert kívánatosabb, még nem ízlelt csokit találtál a polcon. Nem vagyok zsebből előrántott időtöltés, akit két barátnő között elővehetsz addig, amíg nincs érdekesebb préda. Nem vagyok online erotika tárház, az egyszemélyes unalmas estéidre. Nem vagyok játékszer, ígéretek hiszékeny hallgatója, tévedések elnézője, sem a remény kergetője. Nem vagyok egy a sok közül, akit szédíthetsz, húsz másikkal mellettem, miközben én csak neked szenteltem a figyelmem.

Nem vagyok férfi, hogy én udvaroljak, érdeklődést mutassak, kedvességet, türelmet adakozzak, a telefonomat bámuljam, de csak nélkülözésben toporogjak. Nem vagyok fotó album, hogy képeket küldözgessek, megfeleljek, elcsábítsalak, olyat tegyek, amit később megbánok, csak hogy engem válassz és végül még sem. Nem vagyok három az egyben Nescafé, hogy neked semmit nem kell hozzám tenned, hogy finom legyek, hogy meg add a módját azért, hogy különleges zamatomat és mindazt, amit nyújthatok neked csak úgy tálcán megkapd tőlem.

Nő vagyok, lélekkel, szívvel és rajta hegekkel. Utamat járó, néha bukdácsoló, hibázó, tévedésekből, hiszékenységemből tanuló, sok rossz tapasztalattal élő és ezért már védekező, óvatos nő. Magányos, melegségre, törődésre, szeretetre vágyó, szeretetet adni akaró, becsomagolt ajándékot rejtő érték, ebben az elfajzott, lelketlen, instant világban. Persze csak ha képes vagy észrevenni, ha te hajlandó vagy kibontani, kitartó lenni, hogy felfedezz. Csupán csak akkor láthatod, ha őszintén megérkezel, itt vagy, teljesen, nem megosztott figyelemmel, és megbecsülsz. Csak akkor, ha téged még nem kebelezett be ez a világ, és még mersz szeretni. Képes vagy hinni még abban, hogy létezik igazi szerelem valódi tartalommal. Hajlandó vagy ennek a varázslatnak a megtapasztalásáért tenni is, velem együtt.  


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Ben Nihil írta:

Laughing out loud  :D

 

... elnézést ... 

 

 

Laughing out loud :D

Ez mit jelent?


Offline
Csatlakozott: 2016 nov 15

Laughing out loud  :D

 

... elnézést ... 

 

 

Laughing out loud :D


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Szerintem ilyen férfi még nem született.


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Nem akarok többé társfüggő kapcsolatot!!!

Sem viselkedésben nem akarom!

 


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Milyen határozott voltam az előző hozzászólásomban

laugh


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Szia!

 

Nem pontosan ez volt, hanem az előtte írottak azt hiszem, de végülis erről van szó.

Igen, az ilyen reménytelenségbe súlykoló szöveget én sem szeretem, nem is értem. Lehet rosszul fordították le.

Szóval ezzel én sem értek egyet.

Amúgy ez is inkább csak hangulat volt nálam, valamennyire hiszek abban, hogy ez változtatható.

Most már annyira nem tartom magam amúgy se súlyosnak, meg szerintem annyira talán régen sem voltam az.

Aztán ki tudja mi a súlyos.

Fennec írta:

Gondolom, ez a rész volt az:

A borderline személyeknek a hiányosan fejlett éntudatuk és identitásuk következtében azonban esélyük sincs arra, hogy igazán szeretni tudják magukat, szeretni tudjanak másokat és mások szeressék őket. Így arra sincs reményük, hogy kimenekülhessenek az elszigeteltségükből. Elképzelhetetlen számukra, hogy egy másik emberért odaadják magukat, ezáltal önmagukra lelhessenek, félelmeiket leküzdhessék.

Na hát ezzel nem értek egyet. Én is ilyen voltam és én is úgy éreztem, hogy ragaszkodok. Szerelmet akkor éreztem valaki iránt, amikor vágytam rá, de nem kaphattam meg. Ezt a kínzó érzést, vágyakozást, sóvárgást éreztem szerelemnek. Ha megkaphattam, elmúlt az érzés, majd ha megint nem, újra előjött. De úgy érzem, ebben lehet fejlődni, szerintem az esélyük sincs, nincs remény és az elképzelhetetlen kifejezések itt nagyon erősek. Volt párom pszichológusa azt mondta, hogy felelőtlenség ilyeneket leírni és vegye ki a kezemből az ilyen könyveket. Smile Még nem tudom kijelenteni, hogy tudok igazán szeretni, de már érzem a fejlődést. Nem tudom, hogy a szeretet tanulható-e, de úgy érzem, igen.

Szerintem amúgy ez egy jó könyv, ne dobd ki! Smile Vannak benne jó dolgok, a többihez meg egészséges kritikával kell hozzáállni.


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 20

Ismerős helyzet!


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 20

Gondolom, ez a rész volt az:

A borderline személyeknek a hiányosan fejlett éntudatuk és identitásuk következtében azonban esélyük sincs arra, hogy igazán szeretni tudják magukat, szeretni tudjanak másokat és mások szeressék őket. Így arra sincs reményük, hogy kimenekülhessenek az elszigeteltségükből. Elképzelhetetlen számukra, hogy egy másik emberért odaadják magukat, ezáltal önmagukra lelhessenek, félelmeiket leküzdhessék.

Na hát ezzel nem értek egyet. Én is ilyen voltam és én is úgy éreztem, hogy ragaszkodok. Szerelmet akkor éreztem valaki iránt, amikor vágytam rá, de nem kaphattam meg. Ezt a kínzó érzést, vágyakozást, sóvárgást éreztem szerelemnek. Ha megkaphattam, elmúlt az érzés, majd ha megint nem, újra előjött. De úgy érzem, ebben lehet fejlődni, szerintem az esélyük sincs, nincs remény és az elképzelhetetlen kifejezések itt nagyon erősek. Volt párom pszichológusa azt mondta, hogy felelőtlenség ilyeneket leírni és vegye ki a kezemből az ilyen könyveket. Smile Még nem tudom kijelenteni, hogy tudok igazán szeretni, de már érzem a fejlődést. Nem tudom, hogy a szeretet tanulható-e, de úgy érzem, igen.

Szerintem amúgy ez egy jó könyv, ne dobd ki! Smile Vannak benne jó dolgok, a többihez meg egészséges kritikával kell hozzáállni.


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Ráadásul az van, hogy pl. délelőtt úgy érzem, hogy nem szeretek valakit, délután pedig már igen.

Ezt milyen társ reagálná le jól? laugh


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Laughing out loud

Nem, nem olvastam félre.

Szerintem nagyon sok ember nem tudja mi az a szeretet.

Úgyhogy inkább ezt tartom magamról, minthogy azt gondoljam, hogy szeretek, s közben mégsem.

S bár már közhely, de tényleg: hogy is tudna valaki szeretni, aki önmagát nem szereti, vagy még durvább: nem is ismeri?

Ha nem tudom megadni magamnak azt, amire szükségem van minden szinten, akkor másnak hogyan tudnám?

Ha sokszor fel sem ismerem, hogy mire lenne szükségem, hogy jobban legyek?

Ilyenekről ír.

Amúgy mindegy, emiatt én nem fogok padlót.

Jól vagyok.

 

Avana írta:

Dobd ki a könyvet, ha ilyet olvasol. Nem olvastad félre?



Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Dobd ki a könyvet, ha ilyet olvasol. Nem olvastad félre?


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

Ma nem érzem, hogy társra lenne szükségem.

Ráadásul azt olvastam egy borderről szóló könyvben (Manuela Rösel: Ha fáj szeretni), hogy a borderek nem tudnak szeretni.

Ezen már korábban én is elgondolkodtam.

Némi igazság lehet benne.

Én inkább ragaszkodom.

 


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

nekem a különleges zamatról egy szép, érett pálpusztai sajtikadarab jut eszembe. Smile

(Bocsánat)


Offline
Csatlakozott: 2015 dec 29

Hű, ez jó! Like


Offline
Csatlakozott: 2016 okt 6

smiley

holdfény írta:

Ez gyönyörű köszönöm Róka.Smile

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen