hullámvölgy

Robo-san képe

Az elmúlt napokban (kb. 1 hete) eléggé szétcsúsztam (alkoholtól), de amúgy is elnyaltam egy hónap alatt egy üveg nyugtatót, ami nem szokásom. Próbálok a felvételire koncentrálni, de sajnos nem az a típus vagyok, akinek ha nincs rendben a magánélete, nagyon tud szakmai dolgokkal foglalkozni. Mindegy, nem aggódom a felvételi miatt: kötelezők röviden, 1-2 műelemző könyv, + a 4 nyelvtan és irodalom könyv. Szerintem nem lesz gond. Csak nem szabad többet a volt barátnőmön gondolkodnom, ami nehéz lesz, mert még mindig egy munkahelyen vagyunk. Egyébként 1 napja nincs Facebookon, nem reagál semmire, arra tippelek, hogy vagy osztályon van, vagy befordult, vagy... de azt mondta, azt nem csinálja. Egyébként majdnem megnéztem, mi van vele, de aztán mégsem, durván ellökött magától, én még durvábban válaszoltam. Ő tanított meg arra, hogy mindenkinek a magánügye, mit csinál magával. Legutóbb a melóban undort láttam az arcán velem kapcsolatban. Nem bírtam már, hogy kibaszott, és utána még ő volt utálatos, otthon szintén utálatosak velem a szüleim, főként anyám, nem bírtam tovább, következett a 4 nap pokoljárás, de már kezdek jól lenni. Azon gondolkoztam, hogy hitelt veszek fel, hogy ne tudjanak itthon a pénzzel se zsarolni, mivel állandóan azt csinálják, és szépen befektetetm/beosztom. 40 éves leszek, nincs mire várni, az egész életemet mesterséges nyomorban éltem le, amíg a konformista tesómék kint hawaii-oznak Angliában jórészt a szüleim pénzén, én úgy járok, mint egy csavargó, olyan körökben forgok, sokszor úgy is viselkedem. Ennek véget kell vetni. Nem beszélve arról, hogy bizonytalan ideig nem fogok a Reblogra írni, ami pedig fontos volt nekem. Egyszer minden véget ér, és sokszor kiszámíthatatlan módon. Szóval, úgy érzem, elég nagy itt a hullámvölgy, és hogy meddig tart, nem tudom. Remélem, a vbnőm nem nyírta ki magát, csak bent van az osztályon, vagy extrém módon befordult. Bár, mit érdekel már engem, mégis zavar a dolgaim végzésében. Köszönöm, hogy leírhattam. Smile


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Köszönöm, Eszter, legbelül én is ezt érzem, csak jeleztem, hogy nehéz időszakon megyek most keresztül. Inkább bizakodó vagyok a jövőt illetően. Csak van, hogy a problémák annyira feltorlódnak, amikor ezt a bizakodást időszakosan nem érzékeli az ember, és ilyenkor jó magából kiadni a dolgokat. Chatelni nem igazán szoktam, vagy nagyon ritkán. Az ember élete nem lehet egy véget nem érő fáklyás menet, ahogy mondják.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Én hiszek benne, hogy magadhoz fogsz térni! Eddig minden arra utal, hogy képes vagy kézben tartani az életedet. Szorítok neked.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen