küszkődések

Pre-mortem képe

Felfelé kapaszkodva egyre csak mélyebbre haladok; fel szeretnék mászni életem csúcsára, s majd ha fent leszek, akkor visszatekintve látni szeretném magam, ahogyan felfelé kapaszkodom. Látni szeretném a gyötrelmeim, a kínt arcomon. Nevetséges. Vért izzadnak ujjaim, izmaim túlterheltek, szívem dobbánásai majdhogynem lavinát zúdítanak fejemre….valóban ezt szeretném látni? A küzdelmet, ahogyan életem csúcsáért életemet adnám? Hát valóban maga a küzdés az élet célja? Cél lehet egy életnyi küzdelem? Nevetséges.

Egy magát félistennek tartó ismerősöm szerint célok nélkül az ember semmi. (biztos ismersz ilyet, mindenkinek tanácsot adnak hogyan kellene csinálni) Kisebb-nagyobb célokat kell kitűzni, s addig teperni, míg van cél, s célnak pediglen mindig lennie kell. Én elmondtam neki, hogy az én életemben nincsenek célok, sem feladatok, sem pedig megoldásra váró problémák. Az én életemben semmi nincsen, még jómagam sem egészen, csak apró részleteimben. Az én életemben minden, és mindenki van…továbbá azt is elmondtam neki, hogy amit lát, az nem én vagyok; az pusztán csak egy test, s ne keverje össze testem fizikai szükségleteit metafizikai megnyilvánulásaimmal….valamiért küzdeni nem lehet cél, célokért pedig badarság küzdeni. Nem kell semmiért küzdeni, csak tenni a dolgunkat teljes szívből, teljes átlényegüléssel és bizonyossággal. Ha valamiért küzdeni kell, az már csak elbaszott dolog lehet. Küzdeni azért, hogy valaki szeressen? Küzdeni azért, hogy szuperfogyasztóvá váljon az ember? Küzdeni azért, hogy a manipulált hitelkonstrukció miatt ne basszanak ki a házból? Küzdeni, küzdeni, küzdeni…jó kis rutint programoztak be a birkának.

Fentről nem ezt akartam látni….fentről még magamat sem nagyon akartam látni, hiszen az életem telis-tele van nálam sokkalta nagyobb értékekkel. Nem, nem tartom magam értéktelennek, és ha ismersz, akkor ezt pontosan tudod rólam. Aspie vagyok, magamat nem látom, nem ismerem fel, de félelmetesen élesen látom az élet forgatagát körülöttem….ez vagyok én. Némán oldódó pezsgőtabletta egy életnyi vízben…és az oldódás nem célom, hanem lehetőségem, s mint olyan, nincs benne semmi küzdés……viszont rengeteg küszködés igen.

Már nem számít hová tartok, csak az, hogy meddig jutok. Átbillenések sokasága….ingamozgás élet s halál döntéshozatala között, öneldobás-önragaszkodás, önmegvetés-önfelszabadítás.

Édesanyámnak, mert most eszembe jutott.

Édesanyám….ezt a passzust ne magadra értsd, (nem te voltál áldott) ”…. áldott a te méhednek gyümölcse” , lehet, hogy te áldott állapotban voltál velem, de ez számodra csak annyit jelentett, hogy egy férfi beléd verte a faszát. Ezt úgy kellett volna értelmezned, hogy lehetőséget kaptál egy életképes spermától és Isten akaratától, hogy életet hozz a világra…..de éretlen és ostoba voltál, eltékozoltál, nem tiszteltél, nem tisztellek…..te örökké hülye picsa maradsz, én pedig hálátlan fattyú….et voila…kész a neurózis? Lófaszt az, csak akkor nem volt elég életerőm és élettapasztalatom értelmezni a viselkedésed.

Az ember önön-gyilkosságáról.

Nehéz téma, nincs sem kezdete, sem pedig vége, nem lehet elkezdeni csak úgy beszélni róla.  Dögkeselyűként körözni felette, mert messziről érezni a halál szagát, ugyanis a halál szaga förtelmes. Bűzlik a félelemtől, a lélek szenvedése átizzadja a testet. Közeledni kell hozzá, felismerni, hogy annak annyi….ha még nem késő, és a helyzet menthető; mi a faszt mondjunk, vagy csináljunk, hogy a sebzett  lélek ne zuhanjon ön-emésztőgödrébe? A saját élet szarjában nem jó megfulladni, kiúszni pedig lehetetlen egy óceánnyi fekáliából. Amit eddig láttam szemeikben: rettegés. Nem akartak meghalni, csak élni nem tudtak már. De ki a fasz tud élni ilyen rohadt emberi fertőben? Kinek lelke van, csak az szenved…s íme, a poklot nem lent, hanem bent találod, önmagadban.

Önmagában perzselődik fel a szenvedő lélek, s kívülről nem eloltható….be kell menni érte, meg kell égni érte, s ki kell onnan menteni….sokakat meg lehetett volna menteni, de inverz világban élünk; akiknek létezniük kellene, a halálba taszítják azok, akiknek az élet nem érték…tele van a világ mini-despotákkal.    


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Még egyszer bocsánat az OFF-ért. De én meg b@szok itt prófétának lenni...


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 13

Bocsánat az OFF-ért. 

Én nem vagyok. Szóval nekem nem kell pontozni. Csak nem ide kellett volna írni, még egyszer elnézést. 

"Érzelmi és értelmi kapacitásom meghaladja a fiziológiai képességeimet. Magyarúl mélyen érző és gondolkodó ember vagyok, de baszhatom, ha sem időben, sem térben nem tudok hatékonyan cselekedni önmagamért, másokért."

Bővebben? Fizikai (testi), anyagi (pénzbeli), társas problémáid vannak? 

 


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 2

Nem, xanaxon éltem. 18 éve nem szedek gyógyszert, nem iszom alkoholt, csak nagyon nagyon ritkán, de akkor is csak a lazaságig, a töménytől egyenesen undorodom már, tehát csak lájtosan borozgatom.

Egyébiránt, ha vaginálisan és marginálisan mindenki jól van, ki van elégítve, vagy nincs hiányérzete, akkor pontozzátok már ki az ide nem illő hsz-eiteket, köszi.

Továbbá, én nem küszködöm ön-bizalmi, vagy  általános bizalmi korláttal, mert tisztában vagyok a képességeimel, másokéval is. Inkább csak arról van szó, hogy nagyon felbasz, ha tehetetlen vagyok. Hogy ne legyen nagyékűség rám nézve, másokra pedig lenéző, így fogalmanám meg: Érzelmi és értelmi kapacitásom meghaladja a fiziológiai képességeimet. Magyarúl mélyen érző és gondolkodó ember vagyok, de baszhatom, ha sem időben, sem térben nem tudok hatékonyan cselekedni önmagamért, másokért.


3
Offline
Csatlakozott: 2017 dec 13

Veled volt a férjed és egy nagyobbacska kislány? Két gyereked van? 


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

Álmodsz ember, vagy összekeversz valakivel.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Meg sok buta, tanulatlan szakember is állítja... Utánaolvashatsz, akár itt is, a "szakmaiban". De biztos hülyék hozzá, csak 7-10 évig tanulták ezt...


6
Offline
Csatlakozott: 2017 dec 13

Nem volt veled a kicsi, otthon volt. Te mondtad, hogy elő szokott fordulni, hogy otthon hagyjátok pár órára, ha alszik. Mégis, miért siettetek haza?


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

az hazudik, aki mondja!


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 13

Hazudsz.

Nem volt (még) elektrosokk. De még lehet. cool


9
Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

sok beteg ezzel takarózik.



Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

Te hülye vagy, egyedül sohasem hagytam a kicsimet te álmodsz??? biztos a sok elektrosokk elvette az agyadat!


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ha nem akarod érteni, nem fogod. 

Pont olyanokat mondasz, mint egy laikus átlagember. A gyógyulás itt is kb. annyira akarat kérdése, mint összeforrasztani egy törött lábat. Igen, később, a gyógytornánál már van szerepe az akaratnak is.


12
Offline
Csatlakozott: 2017 dec 13

Értem.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 13

Kleó írta:

Arról nem is beszélve, h milyen alapon ítélkezel? Te székelted a spanyolviaszt? Tudod, mégiscsak "egészségesebb" plüssmacival integetni, mint egy kisgyereket cipelni magaddal olyan helyekre, ami egyáltalán nem neki való. Más szemében a szálkát, magadéban a gerendát.

Az a nagyobb vagy a kisebb gyerök volt? Akkor a másikat megint elhagyta valahol.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 13

Ne ferdíts. A MOM Park mekiben a férjeddel voltál ott és a nem tőle született nagyobb lányoddal. A tőle született pár hónapos kislányodat otthon hagytad EGYEDÜL.


15
Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

Gabóról beszéltem, aki sajnos meghalt, mielőtt elment azon a nyáron sokszor bement hozzád, nem mondtam, hogy voltál vele, hanem hogy neki beszéltél rólam. Ennyi.


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

Tudom, hogy ott voltál. De a Mom park mekiben amikor Roxi is ott volt nem voltál ott! De nyílt szabad területen miért ne leheten a kicsimet elvinni? Már bocs, szabad térben ültünk kint.

Már ne haragudj de én nem arra pedálozok, hogy neked vagy másoknak jó véleményed legyen rólam, hanem csak segíteni próbáltam azzal, hogy a betegek igenis odatahetnék magukat a betegségük ellenére is hogy AKARJÁK a gyógyulást, nekem ennyi csak a véleményem. És pl. kelónak elnézem, hogy jön azzal hogy keféljek, meg hogy magas lón ülök. De a te stratégiád hogy mások betegségét összehasonlítod a magadéval ez akkora baromság hogy ez a röhej. de hagyjuk, szerintem már mindent kiveséztünk.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 13

házikusz írta:

Nem kell személyeskedni, a mély bánat és irigység a nagyon beteg emebrekből, mint te felböffen. nem nem szedtem lítiumot soha életemben. és semmilyen más betegséggel nem közdök milnt szorngásos depresszió.  És a beállított gyógyszerem mellett köszönöm szépen veled elnnetétben elvagyok. Életemben egyetlen egyszer voltam pszichiátrián 13 évvel ezelőtt, szintén veled ellnéteben, hai havonta jársz.

Az első pillanattól sütöttött rólad az irigység és rosszmájúság, főleg amióta egyik kapcsolatod a másik után ment tönkre még sorstárssal is!!! Skizó fiúval voltál együtt ha jól emlékszem plüss állattal integettél a mekis asztalnál. Majd Gabó mondta halála előtt hogy hónapokig járt hozzád látogatóba, és fel se kelsz az ágyból rendetlenség van nem főzöl mosol takarítasz, csak engem hordtál le akkor is, magaddal foglalkozz inkább és megkérlek nyomatékosan, hogy kopjál le rólam, mert összehasonlíthatatlanul jobban vagyok és erősebb mint te, vagy szólok az adminnak! hanyagik nickneved, mi? hány embert sértegetsz? Az én írásom arról szól, hogy szedjétek össze magatokat.

Nem kell személyeskedni: majd személyeskedsz. 

Lítium: nem tőled kérdeztem. Ha az előzményt akarod megnézni, kattints az előzmények gombra (nincsenek jól a sorszámok).

Szorongásos depresszió: mindenki megkapja. A bem. oldaladon nem említed azért.

Pszcihiátria: egyszer voltam a Tündérhegyen 2010-ben (3 hó), egyszer tavaly ősztől idén tavaszig (5 hó). Az asszem nem havonta van.

Párkapcsolatok: nem vagyok szerencsés, nnna.

Gábor: soha az életben nem voltam vele együtt, nem én integetek plüssállattal.

Fel se kelek az ágyból, kosz / rendetlenség van: mély depi. Erről beszélünk itt.

Csak téged hordlak le: mert eddig nem voltam jó véleménnyel rólad. Még változhat.

Szólsz az adminnak: én is az vagyok. 

Hanyadik nicknevem: sokadik. 

Sértegetsz: nem, csak kérdeztem valamit, amire nem válaszoltál. (pszichoterápia, sport, rendesen jársz-e áterhez és rendesen szeded-e a gyógyszert).

 

 

 

 

 


18
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ne félj, nem lesz ám mindig így...

Oké, igazad van, ne offoljuk szét a blogot. Várlak a Kocsmában egy dallal.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

A Nyugatinál a mekiben, ott voltam. A Deák téri lebujban is. Nem a társaságról beszéltem, hanem a helyekről.



Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

igen, magas lóta ültem mert jobban vagyok HÉÁHÁHÁHÁ és kielégült is veled ellentétben aki csak iszod gyógyszerre a piát és nahosszat búrázol.


21
Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

A vaginámat szerencsémre fényesre kefélta a férjema  hétvégén 3 napon keresztül és nem viszket, de átmehetünk a halottmosókcsomába ezt megdumcsizni, inkább nem?


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hanyatt is b@szom magam... Laughing out loud :D Laughing out loud

Tényleg nagyon magas lóra ültél. Szerényebben. Smile Meg hát az a dugás... csak kéne. Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

Ott volt a pároma  kicsivel, halovány gőzöm nincs miről beszélsz, hiszen te akkor kleó ott se voltál, mellesleg a mekiben voltunk és a kicsi férjemmel odébb sétál, a pszichiátriai betegek nem leprások hogy félteni kelljen tőlüka  kisgyereket.


24
Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

Na kleót ismerem és igaza van, Smile őtölle elfogadom ha ossza nekem az észt és megfogadom, de te, Roxy, inkább hagyjuk...


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Arról nem is beszélve, h milyen alapon ítélkezel? Te székelted a spanyolviaszt? Tudod, mégiscsak "egészségesebb" plüssmacival integetni, mint egy kisgyereket cipelni magaddal olyan helyekre, ami egyáltalán nem neki való. Más szemében a szálkát, magadéban a gerendát.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Aki olvasta, mindenkinek kinyílt a zsebében az a bizonyos bicska...
Ne oszd annyira az észt, mert neked sincs túl sok belőle, aztán még elfogy. :) 

Inkább dugjál egyet (kettőt-hármat), mert úgy tűnik, megint nagyon viszket a vaginád!


27
Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

Nem kell személyeskedni, a mély bánat és irigység a nagyon beteg emebrekből, mint te felböffen. nem nem szedtem lítiumot soha életemben és semmilyen más betegséggel nem közdök milnt szorngásos depresszió.  A legkisebb dózisú Brintellixen és 0.5 ös rivoztillon hármonegyedén kívül veled ellentétben köszönöm szépen de jól elvagyok. Életemben egyetlen egyszer voltam bentfekvős pszichiátrián 13 évvel ezelőtt drog miatt. ( szintén veled ellnéteben, aki lassan bekötözhet)

Az első pillanattól sütöttött rólad az irigység és rosszmájúság, főleg amióta egyik kapcsolatod a másik után ment tönkre még sorstárssal is!!! Skizó fiúval voltál együtt ha jól emlékszem plüss állattal integettél a mekis asztalnál. Majd Gabó mondta halála előtt hogy hónapokig járt hozzád látogatóba, és fel se kelsz az ágyból rendetlenség van nem főzöl mosol takarítasz, ki se dugod hetek óta az orrod a utcára. De amikor Gabó ott volt akkor is engem hordtál le neki amikor szóba kerültem. Mindent elmondott neem. 

Mmagaddal foglalkozz inkább és megkérlek nyomatékosan, hogy kopjál le rólam, mert összehasonlíthatatlanul jobban vagyok és erősebb mint te, vagy szólok az adminnak! hanyagik nickneved, mi? hány embert sértegetsz? Az én írásom arról szól, hogy szedjétek össze magatokat. Ja??? Vagy te vagy az admint, akkor sürgősen odébb állok.

Tudod minek örülök de nagyon! hogy nekem az én betegségem nem fertőzte meg a lelkemet, mint neked, akiből süt a rosszindulat.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 13

Szedtél lítiumot?


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 2

Sziasztok, köszi a rivaldafényt, bár nem kértem belőle, csak leírtam ami kijött.

Node, ez nem a faszagyerek-ségről szól, hanem a küszkődéseimről, szétcincált gondolatok szétcinzált érzelmekkel. Aki érti, az érzi, aki nem érti, az nem érzi, ennyi.

Voltam terápiában, szedtem ezt-azt, és jól sikerült az átpromgramózás, mert egy idő után már minden bajomat bogyóval és  terápiás beszélgetéssel akartam lerendezni, ahelyett, hogy szembe nézzek önmagammal, mit basztam el én, nem pedig más. Felismerés, önmagam létezése a saját börömben, azért ez nagyon ütött.

Nem vagyok hülye, tudom, hogy sokaknak a bogyó a segítség, nekem nem volt az.

Jah, szuiciditás....vannak pillanatok, de inkább a küszkődés a lényeg, ez volt célja az írómányomnak. Ha így akarjuk látni a világot, akkor legyen, vagyis ha én beteg vagyok, és a világ is az, akkor minden normális ? Vagy ha csak én vagyok beteg, de a világ normális, akkor én látom rosszul, hogy valami baj van a világgal? És ezért lennék beteg?

És le mertem írni, mert erről is beszélni kellene, de nagyon fontos dolgok strucc politikával vannak kezelve. Wink

Eseményem és véleményem, majd megosztásom....ez bűn? netán hiba? netán betegség? netán így jelzem, hogy én is itt vagyok, te pedig ott a sötét szobában nem vagy egyedül?

Én maradok a küszkődésnél, mintsem a beletörődésnél. Minden út járható, de van, mely csak nagyon nehezen.


30

Offline
Csatlakozott: 2017 dec 13

Házikusz:

Jársz terápiára? Jársz rendszeresen áterhez? Rendesen szeded a bogyóidat? Sportolsz (rendszeresen)?

Dolgozol magadon? 


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 13

Pre-mortem:

Ezt nagyon jól összefoglaltad, kb. tévében, rádióban, újságban kéne MEGÉRTETNI köznéppel ÉS EZEK SZERINT SORSTÁRSAKKAL IS, hogy milyen a mélydepi. 

Lítiumot szedtél már? Nagyon jó (lehet) öngyilkossági késztetések ellen.

Házikusz am. nem csak alvási nehézségekkel küzd, de ezt kedvesen titkolja. Nem tudom, miért. És azt írja a bem. oldalán, hogy NÉHA összejön a 7 óra alvás.


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

Szia!

"Ma már persze más, de nem tökéletes."

Erre reagálnék: nem kell is kell tökéletesnek lennie, én sem hiszem azt, hogy beveszed a gyogyót és minden tökéletes, DE:

Azért van a depi elleni gyogyók széles palettája, hogy megtaláld orvosi segítséggel számodra legmegfelelőbbet, amivel képes vagy felkelni. Itt a búrán tapasztalatokat oszthatnak meg a betegek.

Az önmagadon végzett  kemény munkát sem spórolhatod meg magadnak, pont erről szól az írásom, látom nem igazán figyeltél, csak kinyílt a zsebedben a bicska! 

Tudod sokan akik feljárnak rinyálni, egymásra tronfolnak csak, hogy ki tudd faszábbat írni a  sötétségről verslábakba szedve.

Voltál már Búrás találkán? Ajánlom menjél el, ott személyesen is találkozhatsz velem és a többiekkel, akik belekapaszkodtak az utolsó szalmaszálba a gyógyszerekbe és érzik azt, hogy ez mégha nem is a menyország, de gyógyszerrel is ellehet éldegélni és hidd el nagyon sokan vagyunka világban akik gyógyszeren/gyógyszereken élünk és vannak nehéz napjaink!

Azt te nézted be, hogy nevethetnékem van más nyomorán mert nincs, építő jelleggel írtam a  sorokat. Ha nem sikerült szorri és akkor elköszönök! ÁRRIVEDERCI ÁMÓRE! További kellmes önsajnálatot.

 

 


33
Offline
Csatlakozott: 2019 nov 23

Szia! Ezt te most komolyan gondolod? Tényleg erre jutottál? Ezt kár volt leírnod. Első benyomásom az volt erről, hogy ugyanúgy látod a dolgokat, mint egyes emberek, akik szerint a nő a hibás, amiért megerőszakolják. Mintha csak mi tehetnénk arról, hogy nem tudunk megküzdeni a depresszióval. Kapkodj be pár szem gyógyszert és ennyi. Már meg is szűnt minden problémád. Nem is kell pszichiáter! Nem is kellenek a konzultációk, nem kell a több éves terápia. Csak gyógyszer. Ezért a szövegért te pénzt kapsz? Vagyunk egy páran, akiknek nem hatnak. Vagyunk úgy, hogy csak annyit érünk el, hogy képes vagyok felkelni az ágyból. Van úgy, hogy elviselhetetlennek érzem a napot. Az embereket, a közelségét, mégis vágyom az érintésre. És itt nincs semmi. Nem viszonyítom magam senkihez. Egyszerűen nem csillapodik a belső feszültség. A félelem. Az emésztő harag. Már annak is örülnék, ha nem kellene önmagammal viaskodnom. Egy szélmalom harc az egész életem. De te jössz és megmondod a tutit. Olvastam a bemutatkozásod. Bár csak nekem is ennyi lenne a gondom! De én sem alszom. Nagyon is örülnék annak a hét órának! De mennyire! Tudod, attól, hogy neked beállítottak egy olyan adagot, ami neked segít, attól még ugyanezt nem lehet másnál elérni. Ez nem így működik. Milyen egyszerű is lenne, beveszed a gyógyszert, és már nem is jut eszedbe az öngyilkosság. Pofon egyszerű! És nem érted, hogy mások mert mem tesznek így! Ha csak ennyi lenne! De képzeld az orvostudomány nem tökéletes. Nap mint nap fejlődik, de még mindig van olyan terület, amelyen csak találgatnak. Nem minden depresszió gyógyítható. Nem is olyan rég, még úgy gyógyították a pszichés betegeket, hogy egy karót ütöttek fel az agyba. Ma már persze más, de nem tökéletes. Nem múlik el nap, hogy ne érezném azt, hogy nem akarok élni. Ám én mégsem írom le ide, mert én azért vagyok itt, hogy lássak másokat is. Hogy érezzem, nem csak én küzdök.  De ezt is jobban tudod. Nevethetnéked van más nyomorán? Tényleg? Inkább írja le, mondja ki, mint hogy megtegye. Fejezze ki, mintsem elfojtsa, majd végül robbanjon. Itt úgy érzi elmondhatja, úgy érzi megérti. Egy olyan közegbe van, ahol elfogadják. Talán nincs más hely a számára csak ez. Neked ez röhejes? Szánalmas vagy.  De ebből is látszik, hogy úgy prédikálsz, hogy nem tudod, hogy ilyenkor mi zajlik le belül. A depresszió nem választás kérdése. Senki nem akar így élni. Mégis így fejlődik ki. Egyfajta reakció. Legyen önbizalma? Csak át kell kódolnia önmagát. De ez az első, amit elvesznek tőle. Ez az első, amit elveszít. Több év kemény munka pszichiáterrel együtt újra felépíteni. De örülök, hogy gondolkodtál. Legalább nekem nem kell. Megoldottad helyettünk a dolgokat. Köszönöm! 


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 13

Van Gogh nem tudott rajzolni, bár olvasmány emlékeim szerint évekig próbálkozott megtanulni. Nem ment neki, no.

"És az öngyilkosság gondolata, mint egyesek rögeszmélye már-már röhej a szememben, hiszen a gyógyszergyárak kikísérletezték, hogy nekünk is lehessen életünk, ha ennek ellnére sem ragadjuk meg az alkalmat, az már tényleg gáz!

Nincs olyan kemény pszichiátriai betegség amin ne tudna segíteni egy jól beállított gyógyszer, ez a  véleményem. Az meg hogy valaki az öngyilkosságot szajkózza, az már végképp nevetséges. Azt hiszi ördögtől való az a gyógyszer? Vagy jobb szeret másokat hibáztatni, a felelőséget a másikra hárítani, vagy az Isten korholni, ahelyett hogy bevenne egy-két szem gyógyszert ... könyörgöm vegye be azt a gyógyszert, ha nagyon muszáj. Ha valaki mindig magában az öngyilkosságon pörög, higgyétek el nekem, nagyon muszáj. Ha valaki nem alszik régóta, higgyétek el, nagyon muszáj. Ha valaki paranojás, higgyétek el, nagyon muszáj. Ha valaki hangokat hall, higgyétek el, nagyon muszáj.

Ha szedjük azt a gyógyszert higgyétek el ne igyatok rá, mert csak a szarnak adtok vele egy pofont."

Arról hallottál esetleg, hogy vkinek nem hat a gyógyszer?  

(javítások tőlem, szívesen)

 


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

Elgondolkodtam, ahogy soraidat olvastam, hogy nem azért van-e nálad ez a "lebénultság" , mert alapvetően élyen magadban nincs meg az önmagadban vetett hit. Az önbizalom. E egy olyan blokkoló lehet ami simán eredményezheti azt hogy "nem élsz". Mindenki csak korlátain belül képes cselekedni, ám azok a korlátaink amiket korlátoknak vélünk. Nekem is van egy bizonyos területen hasonló korlátom. Át kell valahogy programozzuk magunkba azt a negatív érzelmet, amit eddig igaznak véltünk magunkról és le kell cserélni egy reálisabbra egy pozitívabbra. Egy példát írok : Valaki nem hiszi  el magáról, hogy valaha is meg tudna tanulni rajzolni és így nem teljeseítheti be az álmát, hogy kerámiaszobrász lehessen, pedig tök jól szobrászkodik. Viszont a fejében az van, ha nem rajzol sohasem lesz belőle szobrász. Észreveszi, hogy ez blokkolja és szomorú. Viszont, amikor megalkot egy torzót boldog . ezt a boldogság érzést elteszi magában mélyen és mégiscsak elmegy egy rajziskolába, ahol bár nincs önbizalma és úgy érzi mindnki csak rajta röhög mégiscsak megtanulják alapszinten rajzolni, ami viszont már elég ahhoz, hogy papíron is szobrász lehessen. Vagy akár későbbiekben ezzel a szakmával felsőfokú képzősmúvészetire is tud majd járni. Hajszál választotta el attól, hogy képzőművész legyen. És mi volt ez a hajszál? Az hogy nem hitte el, hogy ő képes lenne magtanulni rajzolni. Nem hitte el mégis erőt vett magán és bejárt hogy megtanítsák! Ez a példa szemlélteti, hogy

Vannak olyan blokkolóink, melyekt tán fel sem ismerünk magunkban. Véleményem az, hogy azért tengődünk csak mert nem hiszünk abban, hogy sikerre vinnénk azt amit kitaláltunk és akkor fel sem besszük a boxkesztűt, mert nincs értelme. Arra gondolounk inkább leülünk meditálni a  semmin, azzal rosszat nem tehetnk se magunknak , se másnak.

Egyrészt ez igaz és a természet guruitól is taníthat a mindent átható LÉT , melyben létezünk. Meditálhatunk, a jómódúak is ezt teszik, hiszen ez luxus. Miben különbözünka  jómóduaktól akkor semmiben, illetve csak abban, hogy ők elérték azt, hogy a jövedelemtermelő gépezet nékülük is múködjön és ők teszik azt amihez kedvük van. DE!!!!

Kérdem én gondolkodjatok el?: van értelme hasonlítgatni??? NINCS! a te életed hogy így alakult, lehete hogy arra kényszerít a Lét, vagy nevezzük sorsnak, vagy mások Legfelsőbb ERőnek, hogy találd meg börtönödben azt hogy mihez kezdj!

De minden ott kezdődik fogadd el önmagad jelenlegi állapotodban, helyzetetdben. Ne berzenkedj, hogy de többet szeretnél, ha pedig berzenkedsz akkor a negatív hitedet önmagadról váltsd pozitívvá, vedd a fáradtságot, hogy a hogyanját kikutasd!!!

Ismerek olyan skizofrén betegeket, akik beszedik a  gyógyszerüket és  teszik a  dolgukat. Ismerek olyan depis betegeket akik a mély depressziótól és szorongástól aludni se tudtak, de beszedik a  gyógyszert és teszik a  dolgukat, kitalálták maguknaka  dolgukat.

Véleményem az, hogy itt vagy, akkor nem azért vagy itt, hogy önkezüleg végetvess az életednek, hanem azért, hogy találj ki a poklodból, Ehhez segítség a  gyógyszer és némi önismereti és személyiségépítő könyv.

Ha aludtál hála kéne legyena  szívedben, és öröm hogy van egy szép napod és tőled függ mit teszel, mit "építesz magadnak".

Ez mindenkinek elég kell  legyen. Én olyat is ismerek akinek a hanghallások a  gyógyszer ellenére sem múlnak el, de mégis "él",  teszi a dolgát, pedig nehéz. És az öngyilkosság gondolata, mint egyesek rögeszmélye már-már röhej a szememben, hiszen a gyógyszergyárak kikísérletezték, hogy nekünk is lehessen életünk, ha ennek ellnére sem ragadjuk meg az alkalmat, az már tényleg gáz!

NIncs olyan kemény pszichiátriai betegség amin ne tudna segíteni egy jól beállított gyógyszer, ez a  véleményem. Az meg hogy valaki az öngyilkosságot szajkózza, az már végképp nevetséges. Azt hiszi ördögtől való az a gyógyszer? Vagy jobb szeret másokat hibáztatni, a felelőséget a másikra hárítani, vagy az Isten korholni, ahelyett hogy bevenne egy-két szem gyógyszert és örülne hogy luk van a seggén és végre meg tudna dolgozni azért a kenyérért amit megeszik. nem fontos, hogy zíros kenyér legyen, célozza meg a vizet és a kenyeret, amit önerőből megszerzett magának. Ettől lesz tartása!!! ha ez megvan ÉPÍTKEZZEN ÖNMAGÁN és könyörgöm vegye be azta  gyógyszer, ha nagyon muszáj. Amikor valaki minndig magában az öngyilkosságon pörög, higgyétek el nekem, nagyon muszáj,. Ha valaki nem alszik régóta, higgyétek el, nagyon muszáj, ha valaki paranojás, higgyétek el, nagyon muszáj, ha valaki hangokat hall higgyétek el nagyon muszáj.

Ha szedjük azt a gyógyszert higgyétek el ne igyatok rá, mert csak a szarnak adtok vele egy pofont. Jó szándékból írtam e sorokat, mindenkinek üdvözlet, az élet nem habostorta, de a nap mindenkire süt!

 


36
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 2

Teljes mértékben igazad van.

Az elme robbantott ábrája a gondolat, sok-sok gondolatból áll össze az agy-motor.

A szív robbantott ábrája ennél kicsit komplexebb, mert határtalan. És időtlen...a múlt, a jelen és a jövő szőtte idő-húrkaiban minden összefolyík...elvész a MOST!

Malakazar írta:

Ha majd felérek, és majd onnan tekintek vissza. Fel? Hova fel? Az élet vertikális? Számomra horizontális. Ahogy az idővonal. Előttem a jövő és mögöttem a múlt. Ahol vagyok, ott tartok. Az az életem. A jelen. Csak a jelen. Sem emlék, sem cél nincs előttem. Csak vagyok. Csak telik az idő. Csak múlik. Ki mondja meg, hogyan kell élni? Mért így kell élni? Mert mindenki eszerint cselekszik. Nem lehet ezt másképp? Mért kellenek célok? Mert nélküle rájössz, hogy az életed egy sor hazugság. Egy autó, családi ház, jó munkahely, család. Miért? Az élet véges, és mégis ilyenekre pazaroljuk el időnkent. Kerketjük a semmit. Halmozzuk a kacatokat. A semmiért. Megveszed, elteszed. Többet sose látod. Csak van. Ettől belül jobb? Ettől képes vagy a másikra figyelni? Úgy élünk egymás mellett, hogy nem ismerjük. Látnak a dögvésszel lelkemben. Egyedül tengődöm, csak a napok múlnak. Telik az idő, és nem számít. Majd erre sem emlékszem. Csak vagyok. Célok nélkül, üresen. Keresem. Önmagam keresem. Darabjaim nézegetem. Elmerülök egy-egy énem nézegetésében, és nem értik körülöttem, hogy én merre járok. Belül, odabenn, már messze mélyen. Csend honol és én csak álmodom. Álmodom, hogy élek. Szilánkjaim előttem. Némaság kínoz. Az életem a koporsóm. Cél? Cél? Cél? Mit kapok, ha elérem???

 


Offline
Csatlakozott: 2019 nov 23

Ha majd felérek, és majd onnan tekintek vissza. Fel? Hova fel? Az élet vertikális? Számomra horizontális. Ahogy az idővonal. Előttem a jövő és mögöttem a múlt. Ahol vagyok, ott tartok. Az az életem. A jelen. Csak a jelen. Sem emlék, sem cél nincs előttem. Csak vagyok. Csak telik az idő. Csak múlik. Ki mondja meg, hogyan kell élni? Mért így kell élni? Mert mindenki eszerint cselekszik. Nem lehet ezt másképp? Mért kellenek célok? Mert nélküle rájössz, hogy az életed egy sor hazugság. Egy autó, családi ház, jó munkahely, család. Miért? Az élet véges, és mégis ilyenekre pazaroljuk el időnkent. Kerketjük a semmit. Halmozzuk a kacatokat. A semmiért. Megveszed, elteszed. Többet sose látod. Csak van. Ettől belül jobb? Ettől képes vagy a másikra figyelni? Úgy élünk egymás mellett, hogy nem ismerjük. Látnak a dögvésszel lelkemben. Egyedül tengődöm, csak a napok múlnak. Telik az idő, és nem számít. Majd erre sem emlékszem. Csak vagyok. Célok nélkül, üresen. Keresem. Önmagam keresem. Darabjaim nézegetem. Elmerülök egy-egy énem nézegetésében, és nem értik körülöttem, hogy én merre járok. Belül, odabenn, már messze mélyen. Csend honol és én csak álmodom. Álmodom, hogy élek. Szilánkjaim előttem. Némaság kínoz. Az életem a koporsóm. Cél? Cél? Cél? Mit kapok, ha elérem???


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 2

PhilC írta:

Szerintem az égvilágon semmi baj nincs azzal, ha nem akarsz azonosulni a nyugati világ elmebajával. Olvass Hamvas Bélát. Sok belső kétségedre választ fog adni.

Keletről Nyugatra haladtam, majd vissza....minden ugyanaz, csak más köntősben.

Scientia Sacra I. II. III., pár napja újrakezdtem értelmezésüket. Elismerésem, hogy forgatod alkótásait. Sokan leragadnak Paulo Coelho "életbölcsességeinél". Sokkalta mélyebbre kell ásni, nagyszerű és kivételes tanitóink voltak, és vannak még a mai napig.


39
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 2

házikusz írta:

 Ha közelebb élnél hozzám, megfognám a  kezed és elhurcibálnálak 12 lépcsős csoportra, és én is ott ülnék meg te is.

Balhés -nak tűnsz a soraidból így véllek az "elégedetlenség minden téren" ami jellemez, de nem baj ez semmi sem baj. Játszmázás? semmi baj!

Hogy pörgünk a  saját tengelyünk körül?... hát csak megfigyelni tudjuk kitörni vagy gyógyszerrel lehet vagy szokásaink teljes átalakításával vagy hatalmas önfegylemmel, de tudod te ezeket is, no meg ráértél magadban agyalni.

Amit írsz, az sajnos sokunkra igaz, egyesek akár ugyailyen lázadó stlíusban, tüzesen kiírnák magukból, de nem teszik.. Ehhez is bátorság kell, ha őszínte. Bátor vagy, hát legyél bátor ahhoz is hogy tovább harcolj és ne vess önkezüleg véget az életednek, mint innen egy barátom. Amióta nem jártál itt "elment" egy felhasználó, mert el akarat menni. Az életünk felett nem mi vagyunk az Úr, játékfigurák vagyunk ...

Önfeladás, alázat és várni a kegyelemre. ezt légyszi a kedvemért vésd az eszedbe...cserébe megbocsátok, hogy elköszöntél , hogy megteszed,  és én évekig attól paráztam magamat hibáztatva, hogy  megölted magad.

Te ne akarjál elmenni, és örülök, hogy végre felfogtad a harc bár nehéz és szánalmas, soahasem lehet feladni.

Lúzer pedig nemcsak te vagy, hanem mindenki, aki pedig ezt nem ismeri el, az a legnagyobb lúzer.

 

Amikor leléptem, elkészítettem a végső projektet....a koreográfia tökéletes volt, csak megint belerondított valaki. Fasz kivan már, hogy meglátom másokban is a szándékot, majd megfeledkeve a sajátomról, kimerítem szerencsétlent a posványából. Mire észhez térek, már megint robot vagyok, mert sokat kell küzdeni másért. A végeredmény mindig ugyanaz, kimerítem kapacításom, és belemenekülők a munkába, aztán megint felébred bennem a szándék, aztán megint egy szerencsétlen. Mind azok vagyunk, szerencsétlen robotok.

Balhézom, de nem játszmázom.

" Önfeladás, alázat és várni a kegyelemre. ezt légyszi a kedvemért vésd az eszedbe...cserébe megbocsátok, hogy elköszöntél , hogy megteszed,  és én évekig attól paráztam magamat hibáztatva, hogy  megölted magad. " ---az én, vagy más döntéséért nem lehetsz semmilyen körülmények között hibás...és sajnálom...

Ki ment el? Ismertem?

 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Szerintem az égvilágon semmi baj nincs azzal, ha nem akarsz azonosulni a nyugati világ elmebajával. Olvass Hamvas Bélát. Sok belső kétségedre választ fog adni.


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

 Ha közelebb élnél hozzám, megfognám a  kezed és elhurcibálnálak 12 lépcsős csoportra, és én is ott ülnék meg te is.

Balhés -nak tűnsz a soraidból így véllek az "elégedetlenség minden téren" ami jellemez, de nem baj ez semmi sem baj. Játszmázás? semmi baj!

Hogy pörgünk a  saját tengelyünk körül?... hát csak megfigyelni tudjuk kitörni vagy gyógyszerrel lehet vagy szokásaink teljes átalakításával vagy hatalmas önfegylemmel, de tudod te ezeket is, no meg ráértél magadban agyalni.

Amit írsz, az sajnos sokunkra igaz, egyesek akár ugyailyen lázadó stlíusban, tüzesen kiírnák magukból, de nem teszik.. Ehhez is bátorság kell, ha őszínte. Bátor vagy, hát legyél bátor ahhoz is hogy tovább harcolj és ne vess önkezüleg véget az életednek, mint innen egy barátom. Amióta nem jártál itt "elment" egy felhasználó, mert el akarat menni. Az életünk felett nem mi vagyunk az Úr, játékfigurák vagyunk ...

Önfeladás, alázat és várni a kegyelemre. ezt légyszi a kedvemért vésd az eszedbe...cserébe megbocsátok, hogy elköszöntél , hogy megteszed,  és én évekig attól paráztam magamat hibáztatva, hogy  megölted magad.

Te ne akarjál elmenni, és örülök, hogy végre felfogtad a harc bár nehéz és szánalmas, soahasem lehet feladni.

Lúzer pedig nemcsak te vagy, hanem mindenki, aki pedig ezt nem ismeri el, az a legnagyobb lúzer.

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen