Összekevert gondolatok a Mi a fasz van a világgal témában

Anonymous képe

Szépíteni kellene; talán így kellene írnom: Lényünk egésze némely vészjósló órákban egy kopár, eljegesedett, csontig hatoló, élhetetlen rideg valósággá váltózik!  de ezzel még csak nem is érintettem az igazságot, mely valójában így hangzik: Gyűlölök mindent és mindenkit, gyűlölöm azt az embert, amivé váltam; téged is gyűlöllek, mert egy hazug vagy; nem értesz, óh, de még mennyire nem értesz engem, és legalább ne hazudnál nekem álszent mosolyoddal, miközben ész nélkül pazarlód azt, ami nekem már nincs; gyűlölöm, hogy aki nem hazudik nekem, az észre sem akar venni, mintha csak egy széltől megtépázott, esőtől szétázott 10 napos újságcikk lennék, a rágótól tapadó szutykos járdán; már senkinek sem vagyok fontos, mégis mindenki belém akarja törölni kutyaszaros talpát is.

Régen a koldusok ételt és vizet könyörögtek ki azoktól, akiknek volt. A társadalmi halált halt ember csupán a létezése jogáért könyörög. Ezt teszi a ma koldusa! Még enne egy csipetnyit a szeretetből, egy csipetnyit a törődésből, egy csipetnyit inna az élet értelméből, de hiába is kéreget....nincs, és nem is lesz. Amiből nincs, abból nem adható, ezért az kell mindenkinek. Hát ez a valóság, ha tetszik, ha nem!

Szia! Nekem van 10 percem Rád, akarod, hogy Veled töltsem el úgy, ahogyan Neked jó?  - ez egy igen jóleső kérdés lenne olykor, bárkitől, bárkinek; de ezt a kérdést, ebben a formában talán először olvasod, és talán hallani soha sem hallottad még....ennélfogva ez egy primer kérdés is lehetne, egy dolog első megjelenése, felfedezése. Fura, nem? Minden szavát ismered, milliószor használtad őket, de sohasem egyben!

Kérdés-e az, hová tart az emberiség? Azt gondolom nem, mindent tudunk már; a kérdés inkább csak ez lehetne: Aki felfogja hová is tart az emberiség, az mire vár még?

Nézzetek körbe, fogjátok fel, és ne fordítsátok el fejetek. Lássátok meg reggel azokat az embereket, akik a családot jelentik számotokra, és gondolkozzatok el: Kik Ők, és mit tesztek egymásért? Majd lássátok meg az első embert, akivel találkoztok, és gondolkozzatok el: Ki Ő, és mit tesztek egymásért? Majd lássátok meg a pénztárost, akinél majd fizetni fogtok, ha egyszer ti kerültök sorra, és gondolkozzatok el: Ki Ő, és miért olyan kedvetlen? Majd lássátok meg az első homeless-t, és gondolkozzatok el: Ki Ő, és van-e joga kéregetni tőletek? És amerre csak jártok a nap folyamán, gondolkozzatok el: Ki az, akitől mindent elvennétek, és ki az, akinek mindent megadnátok? De vigyázzatok, mert ez a kérdés igen csalóka, és csak kevesen tudják rá a helyes választ.

Nos, ezekre a kérdésekre simán behazudik a 60%-a valami oltári nagy pofátlanságot, mert az emberiség ekkora százaléka még csak el sem gondolkodik azon, hogy bármi értékeset/érdemit tegyen meg családtagjaiért, ismétlem: max. a családjáért. 30%-a gyáva őszintén válaszolni még önmagának is, mert inkább szenved a hűtlenség és kegyetlenség posványában, a holtbiztos megszokottban. A fennmaradó 10%-nak a 0,5%-a már végzett önmagával, vagy már tervezi öngyilkosságának részleteit, vagy csak spontán öli meg önmagát. Hát így állunk. Kihalás fenyegetné az emberiséget? Ez qrva nagy számolási frigidségre utalna, gondold át újra a számokat: az emberiség csupán 10%-a fogja fel hová tart az emberiség, így ennek a 0,5%-áról beszélünk; számszerűsítve 7.3 Milliárd embernél = 3,650,000 ember. És most egy igazán borzalmas dolgot írok le neked: Ennek a 3,650,000 öngyilkosnak az átlag életkora 25....ismétlem 25 életév! Ez azt jelenti, hogy vannak 10 életév alatti öngyilkosságok is! 10 év alatti öngyilkosság, és most merje valaki azt mondani, hogy dögöljön meg a gyenge. Aki leszarja, sőt kineveti az önkezűleg életüknek véget vetett embereket, azok élethez való jogukat, azt nemes egyszerűséggel pedofília vádjával egy dél-amerikai börtönvárosba kellene zárni élete végéig.... akkor már talán megértené mi történik az öngyilkosok lelkével még életükben. Gonoszság ilyet mondani? Igen, az, ha nem ismertél közelről olyat, aki meggyilkolta önmagát! Nem, nem gonoszság, ha hónapok/évek óta ezt érzed: céltalanság, üresség, hasztalanság, hiábavalóság, kirekesztettség, kínzó halálvágy, megoldhatatlanság; és ha ezt gondolod: kidobtak, felesleges vagyok, senkinek sem kellek, senki sem figyel (fel) rám, nem tudom megoldani, nem tudom kimondani: segíts; Nem, nem gonoszság, de nem is igazságszolgáltatás, hanem természetes emberi jellemvonás!

Nyers tény: a nemzőképes emberiség legalább 40%-a egyszerűen alkalmatlan a gyermeknevelésre. Nem pofátlanság ez sem a statisztikáktól, sem tőlem. Az otthonról hozott, és a társadalom által kiszabott sémák alapján én is alkalmatlan lennék egy gyermek érdemi felneveléséhez. Egyrészt azért, mert lázadó vagyok; nem szeretném, hogy a véremet, a húsomat, a világomat, a gyermekemet egy terméknek minősítsenek át felnőtt korára. Termékek vagyunk, ezt eddig senki nem vette észre? Nem rabszolgák, nem robotok, nem birkák, hanem annak a társadalomnak a termékei vagyunk, amelyben gyermekkorunk óta élünk. Az iskolák, melyeket végigjártunk módszerekkel, mintákkal operál, melyeket a mindenkori (globális) kormány követelt meg. De ebbe csak ennyire mennék bele: a társadalom termeli meg az x számú "emberfelettinek" a vagyonát, és ez az emberiség rákfenéje; a pénz általi hatalom! Kb. 20 millió dúsgazdag faszkalap a pszichológiát, a propagandát, a vallásokat felhasználva már gyermekkorunkban manipulálják esetlen és fejletlen tudatunkat csupán azért, hogy a társadalmi szabályokat betartva és betartatva kiváló termékek legyünk a gazdaság gépezetében....aki nem jól teljesít, azt büntetik: nem tanultál, 1-es, a többit pedig már úgyis tudod.....a sikeres termék az emberiség 90%-a, a fennmaradó 10% selejt, nem tesz jót a gazdaságnak. Ebben pedig az a legszomorúbb, hogy aki a 90%-hoz tartozik, az ténylegesen kirekeszti azt a 10%-ot, ami az emberiség javára fordítható lenne. Ezért van az, hogy az ostoba, anyagi javakat hajszoló termék nem lesz öngyilkos, mert ő felfelé akar jutni, nem pedig kifelé a mókuskerékből.   

Ezt nem tudom szebben megfogalmazni: az eddig felhalmozott tudásanyag kárba vész, elsorvad Neumann Galaxisának köszönhetően. Hallottál már a Gutenberg Galaxisról? Ha még nem, akkor már elég nagy a baj. Miért lenne baj? - kérdezheted.  A neten minden megvan, bármilyen könyvet meg tudok szerezni pdf-ben, vagy e-book-ra! Csakhogy a két galaxis között van egy egészen apró részlet különbség! Az egyik a szádba adja, a másik megszüli benned a gondolatot. És ezt nem érti a többség. Az emberek leszoktak arról, hogy jól és jót olvassanak, pedig ez egy alap funkciója az embernek; mármint nem a "sima" olvasás, hanem a célzott és értékteremtő/növelő olvasás, önmagára nézve leginkább.

El akartam hagyni az országot, mert úgymond, én itt már senkinek nem kellek; sem a családomnak, sem a páromnak, sem a munkaadóknak, sem pedig a társadalomnak. Keményen hangzik, igaz? Hát még az mennyire hangzana keményen, ha én most ide beklimpiroznám számszerűsítve, hogy rajtam kívül hányan vannak még ugyanebben a cipőben Mo-n. Sokan, sajnos túlságosan is sokan.....hát még az egész világon mennyien vannak!? Illetve most már kevesebben, ebben a pillanatban, mert a világ népességéből 40 másodpercenként valaki öngyilkossággal keres kiutat. De nehogy azt gondold, én csak ilyen szörnyű statisztikákat követek. Itt van pl egy másik statisztika: A modern pszichológia statisztikái alapján, világszerte naponta 25.000 új neurotikust regisztrálnak. Vagyis világszerte, naponta 25.000 ember keres fel valamilyen magán/állami intézetet, pszichés rendellenességgel. Ez rossz hír lenne? Ellenkezőleg, mert ez azt jelenti, hogy világszerte, naponta 25.000 ember önként tesz tanúvallomást a rosszul működő nagy egészről.

Család, munkahely, társadalom; csak ezekkel van baj, minden más rendben van. Lófaszt! Semmi sincs rendben, pont ez a baj az egész világon. A szüleid ha szeretnek, csak úgy szeretnek, ahogyan ők tudnak, nem úgy, ahogyan te igényled; de igaz ez a barátságra, párkapcsolatra, házasságra egyaránt; és ebben qrva nagy tisztelet jár azoknak, akik a kivételt képezik!

Szerintem azok, akik pszichés betegséggel rendelkeznek, jutalmat, vissza nem térítendő állami támogatást érdemelnének, nem pedig kirekesztettséget, bujkálást, lenézést. Mert aki belebetegedett abban, hogy valami nagyon nincs rendben, azt védeni kellene, mint a kipusztuló félben lévő állatvilágot. Én ezt a flegmaságomat életem végéi megtartom, és bárkinek elmagyarázom annak okát, ha érdekli.

Rengeteg címkézett ember arra van kényszerítve, hogy kussoljon a bajáról, mert különben Viszlát van. Borderline, Skizofrénia, Bipoláris, Asperger szindróma, stb.....csak meg ne tudják; azt a qrva High vagy Down állapotot kussban, egyedül és magányosan kell átvészelni, különben Viszlát van....Elbaszott egy világ ez! Tudniillik a pszichés megbetegedések éppen arra mutatnak rá, hogy az ép, vagy többnyire egészséges emberi psziché ellent próbál állni a pszichét érő támadásoknak. A magánéleti/munkahelyi stressz a XXI. század legnagyobb támadója a pszichének, melynek fiziológiai/testi következményei/tünetei a szív és érrendszeri megbetegedésektől, a rákon keresztül a rengeteg fájdalommal és kétségbeeséssel körülövezett betegségig.....pedig előtte vannak ilyen jelzések: depresszió, apátia, destruktívitás, szuicid szándék, antiszociális magatartás. Gondold át, Xanaxot,  Rivotrilt és társait írnak fel arra, hogy az apád egy agresszor alkoholista geci, arra, hogy szerinted ez a világ rosszul működik, arra, hogy a munkahelyeden a közvetlen főnököd egy hülye picsa, aki kocsmai pohárszedőből lett irodavezető, varrónői végzettséggel, arra, hogy a társad egy hűtlen egoista és nárcisztikus rohadék. Ha a bogyó nem jön be, akkor terápiával szépen rendbe szednek: Tanulj meg önmagaddal együtt élni; te vagy a hülye, mert nem tudsz alkalmazkodni -> kiderül, hogy a világ úgy jó, ahogy van, te viszont nagyon el vagy cseszve.....ilyenkor jön az a bizonyos qrvaanyátokat, és nyissz, és még egy nyissz, aztán majd egy qrvára mély és végzetes nyissz.  Szóval ja, sem a család, sem a társadalom nem tehet róla, te vagy gyökér az élethez! Ha ez valóban így lenne, akkor miért az a sok milliónyi segélykiáltás a világban, minden egyes nap?

Vállalom a tévedéseimet, és soha nem hazudok sem másoknak, sem magamnak. Nem akarok tévedhetetlen lenni, ezért hajlandó vagyok hibázni is, és meguntam a hazugságokat, el sem hiszed mennyire. Nem akarom és nem is tudom megváltoztatni a világot, de egy ma elhangzott igazság a holnapban elárulja nekem ki a barát, elárulja nekem hol hibáztam, elárulja nekem mennyi hazugságban éltem tegnapig. Tévedsz, ha azt hiszed egy bunkó paraszt vagyok, bár többnyire ezt kapom azoktól, akiket hazugságon kapok, de nagy igazság az, hogy az igazság fáj! Annál is inkább, mert qrvára fáj nekem is, ha pofán ver az igazság; használtak és eldobtak, hazudtak és becsaptak; de ez így megy, ez a normális, és aki ezzel nem ért egyet, az járjon terápiára és bogyózza magát. Lófaszt, én ugyan nem! Tudom, hogy az nem hiba, ha tisztán látom a dolgokat; tudom, hogy az nem hiba, ha vannak érzelmeim; tudom, hogy az nem hiba, ha bízni szeretnék másokban; tudom, hogy az nem hiba, ha nem akarok másokon átgázolni; tudom, hogy az életem nem hiba, én nem egy hiba vagyok, én így működöm jól!

Néha fennakadok némely ember problémáján! Meg szeretném érteni miért toporzékol hisztisen egy helyben, mint egy gyerek. Vannak emberek, akik időtlen idők óta ugyanazt a csontot rágják, ugyanazokat a köröket futják...én is ilyen voltam, így meg tudom érteni a stagnálást. Esztelenül rátapadnak a valós, vagy csak valósnak vélt körülményre, és el nem engedik. Miért? Mert fejletlen a problémamegoldó képesség? Talán. Mert valóban nincs megoldása a fennálló problémának? Talán. Mert minden erejével, gondolatával ragaszkodik ahhoz, hogy őt bántják? Igen, többnyire igen! Erre kell érteni ezt a bizonyos mondatot: EL KELL ENGEDNI! Nem a problémát, nem a megoldás keresését, hanem a problémához való görcsös ragaszkodást, csak azt kell elengedni és néha elég, ha csak 1 hétig nem ragaszkodunk ahhoz, hogy bántanak. Mekkora oltári nagy baromság ez, ugye? Elsőre az, persze, de ha megérted mihez nem kell ragaszkodni, akkor bizony ez az egyetlen segítő dolog a bajban.

Tudod, ezek a levelek (lépések) számomra 2 dolgot jelentenek. Hetekkel ezelőtt mindent elvesztettem, és ezt értsd szó szerint; pusztán egy élő test halott lelke voltam; így elsősorban azért írok, mert megígértem valakinek, hogy adok életjeleket magamról, így tudatva vele, hogy nem lettem öngyilkos. Milyen szép dolog ez....csak most értettem így meg: két, darabokra tört ember szótlanul kommunikál életről, vagy a halálról! A másik oka irományaimnak egy másik darabokra tört ember; a kedvéért teszem, és bízom benne, hogy igaza lesz.


Pre-mortem

Eszter! Ígéretet tettem, betartom. De legyen már elég ebből a sok sírásból, és ezt nem csak tőled kérem. Tudom, hogy kemény és nehéz dolgokat írok le, de ezt azért tudom megtenni, mert lazán viselem az életem. Hidd el, már nem az a premortem vagyok, aki tavaly töröltette magát. Valaki régen többször is mondta, hogy páratlanul erős vagyok, én megannyiszor azt mondtam, hogy gyáva a halálhoz, de bátor az élethez, és egyre gyávább vagyok a halálhoz.wink 

Kijavítalak: azért imádkozz, ha imádkozni szeretnél, hogy én legyek méltó a világhoz. Tudod, azt hiszem valami nagyon fontosat értettem meg az elmúlt hetekben.  

Köszönöm a hasonlatot, tetszik! smiley


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Premortem! Nagyon boldog vagyok, hogy egyáltalán tudok rólad, hogy hírt adtál. Most, ahogy írok, csurog a könny az arcomon, annyira felkavart és megrendített, amit írtál. Nem akarok mondani semmit a haragod ellen, mert ez a harag jogos, százszor is. Csak azt akarom mondani, hogy végtelenül értékes ember vagy, sokféle módon. Az értelmed, a szavaid, az érzelmeid, az összefogottságod, a tisztánlátásod, de még a kétségbeesésed is mintha -- nem szoktam ilyeneket írni -- nemes fémből volna öntve.

Imádkozom, hogy megtaláljon téged az a hely a világon, ami méltó rád. 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen