Az ember nem egy részből áll

Anonymous képe

Hármas világ ez, talán inkább több, mint kevesebb. És volt idő, amikor csak A Világ volt, és Én, kettő az egyben; vagyis egy, az egyben. A Föld, és rajta Én! A Világ, és benne Én! Tapintható, szagolható, látható, érezhető, hallható egység volt az, belém áramlott, megtapasztaltam, szerettem, utáltam, örültem neki, gyűlöltem, boldoggá tett, megsemmisített. A Világ az édesanyám volt, akit szeretve gyűlöltem; a Világ az édesapám volt, melyet tiszteltem, melytől rettegtem....a Világ most a családom, az otthonom, a mostohám, az édesem..a Világ, a Világom; a hely, ahol élek, az állapot, amelyben létezem.

Életpropaganda! Egy érdes szó, mely kifejezi mi is az, amit mindannyian teszünk. Élet, és propaganda! Élet, ahogyan szeretnénk, propaganda, ahogyan mások szeretnék!

A világ lehet pokol, és lehet mennyország; ami nem lehet: rossz iskola! Nincs választási lehetőség, végig kell járni minden osztályát, vagy megrekedni az alsó tagozatban. Az alsó tagozat az, ahol azt tanítják, a világ annyi, amennyit érzékszerveinkkel tapasztalunk. Meg lehet tanulni elhinni mindent, amit csak elénk tárnak; a jó diák csak annyit tesz, hogy szóról szóra bemagolja a leckét, nem tesz hozzá saját gondolatot. A rossz diák csak megkérdőjelezi a tananyag valóságalapját. A csínytevő diák pedig tovább megy....a határokat feszegeti. A határ pedig nem más, mint a sajátos hiedelmünk arról, hogy szabad akaratunk-gondolkodásunk milyen környezeti korlátokba ütközik. Ha valaki szerint én valamilyen vagyok, akkor csakis két dolgot tehetek: elhiszem neki, vagy az ellenkezőjét tartom magamról. Olyan nincs, hogy engem mások véleménye nem érdekel. Érdekel, tudomásul veszem, és ott belül mindenképpen megérinti a belső világomat, az életem magját. Ez, az élet magja az Első Világ!

Az Első Világunk nem egy hely, nem látható, nem kézzelfogható, nem tapintható....csak gondolatainkkal és érzelmeinkkel észlelhető. Ez a világ az, ami életet adott nekünk, testet adott, hogy megtapasztaljunk más világokat. A Lélek Világa ez! Ha úgy tetszik, ama bizonyos belső hang, amelyre már nem figyelünk.

Hogyan is vesszük kezdetünket? A születéssel! - mondják hangosan páran a tűz túlsó oldaláról. Ez csak részben igaz! Tudjátok, az ember nem egy részből áll. Három része van: Van lelke, van gondolata, és van hiedelme!

A Lélek az élet első princípiuma, szüntelenül az Opus Magnum-ra törekszik a gondolat és a hiedelem tapasztalásain keresztül. Nem szabad tovább részletezni; az élet maga egy misztérium, nem pedig egy műszaki rajz, egy robbantott ábra, egy dolog, amit boncolgatni szükséges. Csak annyit fontos tudni, hogy van az Első világ, a Lélek világa, a Második Világ, a Gondolat világa, és végül van a Harmadik Világ, mely a Képzet, a Hiedelem és a Hit világa. Mindhárom világban egyszerre élünk, hol az egyikben többet, hol a másikban; néha pedig hosszú ideig csak egyetlen egyről veszünk tudomást.

Ha most azt gondolod hívő vagyok, igazad van; hiszek magamban! Istenkáromlás lenne ez? Hát nem Istenben kellene hinnem? Egy Abszolút Alkotóban? De hiszen azt teszem, mert hiszek a szélben, hiszek a vízben, hiszek a nap erejébe, hiszek a telihold fényességébe, hiszek a szeretetben, hiszek a megbocsájtásban, hiszek a segítő kéznek, hiszek a mosolyban, hiszek az őszinteségben, hiszek a pipacsba, hiszek a csillagokban....és hiszek benned, és hiszek magamban is!

A Gondolat az élet második princípiuma, a mindennapos világunk. Az ébredés utáni első állapot, amikor enyhe feszültség keletkezik az agy idegpályáin; elindul a gondolat expressz és addig száguld a fénysebességnél is gyorsabban, amíg álomba nem szenderülsz. - De jó lenne most nekem, ha azt tegnap csináltam volna meg, de jó lenne most nekem, ha nem lennék ennyire leterhelt, de jó lenne nekem most, ha nem nekem kellene ma a gyerekre vigyázni, de jó lenne nekem most, ha ma nem kellene dolgozni mennem, de jó lenne nekem most, ha nem lennék....és a gondolat expressz egyre gyorsabban száguldozik, és egyre csak komorabb gondolatok lesznek rajta, és még mennyi mindenre nem gondoltam még bele...és jaj nekem...a világ engem felőröl! Igen! A gondolkodásba az ember bele tud örülni, ha nem bír gondolataival. De ebben a világban fel tudunk venni egy bizonyos álarcot; álmosollyal színezzük arcunk gondterhelt fakóságát...így a világ nem látja arcunkon azt, amitől a szemünk rejtve zokog magányos perceinkben.

Azt mondják ilyen az élet: kemény, durva, nehéz! Én viszont csak abban hiszek, aminek mindkét oldalát megismertem. A pofon is csak akkor fáj, ha te kapod, ha adod azt nem te érzed. A Második Világ erről szól, megtapasztani egy gondolat sikerét és kudarcát. Ehhez nem szükséges föltétlen minden jót és rosszat megcselekedni....sokszor elég az, ha abból merítesz tapasztalatot, amit én egyszerűen csak így nevezek: eleink hagyatéka! Végtelen sok gondolat íródott már le ebben a hagyatékban az elmúlt 2000 év alatt, és szabad ezeket elolvasni, megérteni, megélni, újragondolni!

A Gondolat nem egy magaslatról alázúduló, egyirányú, fékezhetetlen zuhatag. A Gondolat ott születik meg, ahol szükség van rá, és arra megy, amerre Te irányítod...akár visszafele is...akár megállíthatod, akár meg is szüntetheted. A Gondolat az, ami célba juttat, ami elgáncsol és felbuktat, ami egyenesbe hoz, vagy eltérít; a gondolat egy alkotóművész! Fest! Lefesti azt, aki vagy! A vászon pedig nem egy tiszta, fehér posztó, hanem a világban bárki és mindenki lehet, akivel találkozol életed során.

A Gondolat világában rengeteg időt és energiát pazarolunk el olyan gondolatokra, melyek életünk minőségét a béka segge alá süllyesztik. Ezek a gondolatok a Hiedelmek világából jönnek.

Megfelelni, elfogadottá lenni! Mit jelentenek ezek? Megfelelni olyan normáknak, melyeket a többség elfogadott, sokszor gondolkodás nélkül. Ha te más vagy, nem értesz egyet azokkal a szinte már életellenes normákkal, de hozni kell a szintet. Nem maradhatsz le, mert akkor kimaradsz; úgy kell tenned, hogy a viselkedésed megfeleljen a követelményeknek. Ez az utánzás művészete, mely nem igényel tartalmat, bölcsességet, mély gondolkodást, egyéniséget....így válsz elfogadottá! Ritka, nagyon ritka az, amikor egy szűk környezet úgy fogad el valakit, hogy az nem felel meg a normáknak. Viszont nagyon gyakori az, amikor gondolatban mi magunk sem fogadjuk el önmagunkat. Pl: Mit szólnak majd, ha megtudják milyen gondolataim vannak? Mit szólnak majd, ha megtudják milyen szörnyűségeket tettem magammal / tett más velem ? Az ezekhez hasonló gondolatokat határozottan meg kell regulázni. Nincs olyan funkciójuk, amitől jobb lenne nekünk. Amikor én ilyen gondolatokat hozok létre, és túl későn veszem észre hová is visznek, felteszek magamnak pár kérdést, és megpróbálok a legőszintébben, legridegebben válaszolni magamnak:

  1. Mikor történt?

a, Régen! - akkor az a jelenben csak úgy létezhet, hogy még nem dolgoztam föl.

b, Most! - akkor állj ki magadért ha érdemes; ha nem, akkor ne vidd át a holnapba.

c, Majd meg fog történni! - akkor felkészülök rá bátran, elódázni nem szabad.

d, Nem tudom feldolgozni! - van amit nem lehet, ilyenkor a ma és a holnap kell, hogy fontosabb legyen.

 

  1. Mi történt?

a, "...........!" - hiba volt, belátom, és odafigyelek, hogy többé ne történjen meg.

b, "...........!" - nem a te hibád. nem a te hibád. nem a te hibád.

c, "..........!" - van, ami csak úgy megtörténik ebben a világban, nem kell benne Isten, vagy a Sors büntető kezét látni. A testünk része a természetnek, és természeti volta miatt sérülékeny, mulandó.

 

  1.  Miért gondolom ezt magamról?

a, Sokan mondták már ezt nekem! - ha így van, akkor talán igaz. Változtass magadon!

b, Nem tudom! (ez a leggyakoribb válasz) - DE, tudom, csak nem vállalom a gondolataimat.

c, Önbizalomhiány? - mert nem ismerem önmagam, így nem tudom mire vagyok képes. És amúgy félek, hogy meg tudom csinálni! És ha megcsináltam, akkor nem tudom azt mondani, hogy lehetetlen, mert megcsináltam. - áhh, hagyjuk, úgysem menne!

A Hiedelmek Világa! - Fiam/lányom! Hogyan sikerülhettél te ennyire félre? - Ez is egy hiedelem; azt ülteti el benned, amitől selejtnek érezheted magad egész életedben. Ez a kérdés ugyanis nem csupán egy kérdés, hanem egyben intés is! A szülőd arra int a kérdése által, hogy átlagon aluli vagy értelmi tekintetben; nem fogyatékos, csak mindenki más jobb nálad. Ilyenkor két dolgot tehetsz; elhiszed, és olyan gondolat menetbe csavarodsz idővel általa, hogy már nem hiszed, hanem rábeszéled magad teljeséggel. Ilyen menetből segítség nélkül nagyon nehéz kijönni; amit megtehetsz még, az az, hogy jót nevetsz rajta, a bizonyítványaid úgyis téged igazolnak. No de nem diplomákra gondolok itt, hanem olyan bizonyítványokra, melyeket az élet állított ki számodra, amikor megmérettettél és győzedelmeskedtél. Nincs ilyened? Na neeee....az elsőt a születésedkor, a másodikat az első szóért, a harmadikat az első lépésedért....hidd el, rengeteg bizonyítványod van már, csak nem tartod fontosnak őket, pedig azok, és nagyon is fontosak.     

Dehogy vagy te depressziós! Nincs neked semmi bajod, csak lusta vagy, mint a lajhár! Részben igaz. Az élet terhe alatt megroppant, tapasztalatlan tudat nem beteg, csak nem érti a helyzetét, és nem lát megoldást a problémájára. A léleknek nincsenek betegségei, kórokozói, vírusai, baktériumai....a lélek sebezhetetlen; a gondolkodásban viszont minden ember kicsit, vagy nagyon defektes! A gondolkodás az érzékelt fizikai világ válaszreakciója, nem több. Ha a világból érkező ingerek negatív gondolkodásra késztetnek, az még nem jelenti azt, hogy beteg vagy; ha a világból érkező ingerek pozitív gondolkodásra késztetnek, az sem jelenti azt, hogy beteg vagy. Csak annyit jelent, értelmezed a külvilág eseményeit. A gondolkodás tanulással, új ismeretek szerzésével, rengeteg megélt esemény magtapasztalásával fejleszthető, javítható. De a Hiedelmek világában semmi sem olyan egyértelmű; "az ördög kilencszer igazat mond, hogy tizedikre becsapjon" - viszont ha első lenne a becsapás, és utána kilencszer igazat mondana, ugyan miért hinnéd el neki? És még valami: a Gondolat világából a Hiedelmek világába menekülünk, mert ott szabad azt gondolni, hogy az, ami most rossz, az lehet jó, az, ami most beteg, az lehet egészséges, az, ami most nincs, az majd lesz, az, ami most vagyok, az lehet sokkal jobb.....így segít minket az egyik világ abban, hogy a másikban is tudjunk létezni!

Az ember három része okvetlenül kell, hogy összhangban legyen. A Lélek világával nem kell egyáltalán babrálnunk, de legyünk benne, amikor csak szükséges, amennyit csak szükséges. A Gondolat világában létezünk a legtöbbet, így addig kell szelektálnunk a gondolatainkat, amíg jobbára csak olyanok maradnak, melyek által a legtöbbet adhatjuk, és a legtöbbet kaphatjuk. Ezt úgy érhetjük el, ha meghalljuk a belső hang tanácsait, még akkor is, ha ellenkezik a jelen kor marketing és propaganda módszereivel, sugallataival. És végül álmodozzunk sokat a Hiedelmek világában, képzeljünk el egy szebb és békésebb világot, de közben jegyzeteljünk, hisz egy porszemnyi hiedelem is lehet a legbiztosabb alapja egy világ újraalkotásának.

Megosztás Viberen