Mint egy tenger

postagalamb képe

Egy könnycsepp gördült végig arcomon, egy könnycsepp gördült végig szívemen. Se e könnycsepp által szétfolyt a lelkem. Könnyek formájában hagyta el a testem. Színeimre bomlottam és lebegtem a semmiben. Először a lilák hagytak el, az emlékeim és bölcsességem. Jöttek a sárgák, zöldek, rózsák, bíborak, narancsos árnyak, szürke hangulat. Temérdek érzés pergett le rólam, cifrák, szörnyek, kedvesek, s én azt hittem elvesztem már egészen, de a szeretetem megmaradt. Barna mocskoktól szabadultam meg, nem szennyezi már az elmém ez sem. Gömmbökké formálódott a vörös, hangtalanul csatlakozott a színeim távozó tengeréhez. A düh, az indulat. És a szeretet. Végtelen üresség kerített hatalmába. Kétségbeesetten néztem mi maradt. Kék. Kékem még van, végtelen fojtogató szomorúság. Minden kék árnyalatom egybegyűlt, hogy emésszen, végül egy hullámot követően ez is elhagyjon. Csordogál kifelé belőlem a kék, az élet...


Offline
Csatlakozott: 2017 jan 19

Köszönöm Smile Nagyon drágák vagytok :) 

Csilla! Hidd el, néha tényleg így érzem magam. Mint egy túlcsordult mosdókagyló... DE köszönöm a kedves szavaidat, sokat számítanak nekem


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 2

Nagyon jó kis impresszív írás! Kevés ilyen jót olvastam a búrán!


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 1

Kedves Postagalamb!

Nagyon tetszik, amit írtál, megérintette a lelkem. Te egy olyan fantasztikus személyiség vagy, akiből a szeretet soha nem megy el! 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen