Borderline - nárcisztikus párharc


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

https://pszichologuskereso.hu/blog/narcisztikus-szemelyiseg


Online
Csatlakozott: 2016 ápr 21

Bánki György így írja az "A legnagyszerűbb könyv a narcizmusról" című könyvében. "A narcisztikus meglepően stabilan képes őrizni a nagyzásos sémamódját, a kitüntettség és a nagyság belső állapotát. Ezért viszonylag jobban viseli a frusztrációkat is, és sokkal összeszedettebb, mint például a borderline. Hozzátéve, hogy sok az átmenet és a keveredés a két zavar között, és elméletben jobban elkülöníthetőek, mint az életben." "A borderline személyiségzavar egy nagyon összetett jelenség. Olykor egy "személyiségszerveződési szintet" értenek alatta, amibe sok minden más mellett a narcisztikus zavar is beletartozik. Máskor egy konkrét diagnosztikus kategóriát jelöl."

Utána néztem, és ebbe a személyiségszerveződési szintbe tartozik még a hisztrionikus személyiségzavar is. Ezek erősen keverednek egymással. Sőt Bánki György azt írja, hogy az ő praxisában még nem is volt tisztán narcisztikus ember, mert mindig keveredik még valamivel. Amúgy keveredhet egyéb más zavarokkal is persze, de ezekkel jobban.

Azt is írja, hogy a képzeletbeli tengelyen legelőször vannak a szimplán elkényeztetettek, aztán a figyelemre éhezők, majd a hisztrionikusok, aztán klaszikus patológiás narcisztikus jön, onnan tovább haladva a kényszeres narcisztikus, aztán a malignus narcisztikus, ezután a "borderline-ba hajló narcisztikus", később az antiszociális narcisztikus, majd a már-már őrületbe hajló paranoid-narcisztikus.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Én pont, hogy kisgyerekkorom óta felnőtt szerepkörben kellett, hogy helyt álljak. Sosem éltem meg a gyerekségemet, nemhogy most, gyerekkoromban sem. (És már nincs is igényem rá, hogy gyerek legyek, legalábbis ilyen érzelmi szempontból nem.)

Ez a kívülről felnőttnek látszik, de belül gyerek-dolog inkább a környezetemben szokott mindig felbukkanni.

 


Online
Csatlakozott: 2016 ápr 21

Nagyon jó cikk, nekem is tetszik. Illik ahhoz, amiről korábban beszéltünk, hogy mindenkinek van narcisztikus része, kérdés, hogy mennyire narcisztikus. Ez az éretlenség a kapcsolatokban túlságosan gyakori, én is ilyen vagyok, exem is ilyen volt... Megint ott tartok (ahol már olyan sokszor kikötöttem), hogy "fel kellene nőni, de hogyan?". Attól, hogy lázasan elkezdesz iparkodni a kapcsolatodban még nem leszel belül is felnőtt, csak egy gyerek, aki most lázasan iparkodik. Aztán egyszer csak kiégsz ebben a nagy igyekezetben. Ahhoz hogy ezt hosszú távon bírd csinálni belül fel kell nőni, és akkor nem lázas igyekezet lesz, hanem normál működésmód.... "Terápiás keretek közötti szülői újragondoskodás" kell ehhez feltételezem.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Jó. Ebben (is) benne van a kulcsmondatom: "Egy kapcsolat pedig csak akkor működik, ha dolgozunk benne, ha gondolkodunk azon, hogy mit kell tennünk érte, és ha eszünkbe jutott valami használható, meg is tesszük." – Erről akkor is az a véleményem, hogy amiért dolgozni kell, azt már megbaszta a kutya! Ezenkívül a "meg kell tanulni" még a halálom, ha meghallom, azonnal migrénem lesz, de szó szerint. Ja, amúgy én pusztán a lelki szükségleteimet helyezem előtérbe. Merthogy alapból – az ex szavaival élve – cizelláltabb a lelkem, mint az övé (már csak azért is, mert ő férfi...)


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Ez egy jó cikk: https://pszichologuskereso.hu/blog/az-dolgod-hogy-nekem-jo-legyen-eretlenseg-parkapcsolatokban


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nekem az összes felmentés. Mindent szabad, ill. majdnem mindent. Egyszer egy nagycsoporton el is mondtam, hogy én takarózom a diagokkal, de ezt a "megoldást" nem ajánlom senkinek...
Más. Kocsmában szoktam mondani, hogy "ti csak itt isztok összevissza, NEKEM papírom van róla".


Online
Csatlakozott: 2016 ápr 21

Ó igen az elején én is úgy éreztem, hogy a diagnózisok felmentések. De ebből szerencsére már kifelé jövök. Méghozzá azért, mert fájdalmasan nem vagyok bekategorizálható sehova. Kaptam borderline diagot, elkerülő személyiségzavart, paranoid személyiségzavart, szociális fóbiát, generalizált szorongást, bipoláris zavart, depressziót meg fene se tudja még mit. Persze nem azért mert ilyen sok problémám van, hanem azért, mert nem tudja senki eldönteni, hogy mi is a baj velem. Ezért én már kezdem lassan feladni a diagnózisaim alapján történő kategorizlásomat, mert így sajnos nem lehet előbbre jutni. Ebből kifolyólag felmentés sem lehet.... pfff változni kell, meg javítani az önismeretet.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Érdekes ez. Egyszer régen mondta nekem a barinőm, h ő tudja, hogy én tudom magamról, hogy kicsit egoista vagyok, és ezt szégyellem. Erre persze duzzogtam kicsit magamban, de mióta tudom, hogy ez nárcizmus, megvan a "felmentés": beteg vagyok, és nem egoista!

Nálunk apám tett úgy, hogy ő az áldozat, de végig ő mozgatott a háttérből mindent. Most már egyértelmű, hogy mi az, ami anyám "sara". 


Online
Csatlakozott: 2016 ápr 21

Kritikára az én reakcióm is mindig a felháborodás volt. Most már a családomon kívűli szituációkban ez rendeződött. Velük viszont nem tudok mit kezdeni, ugyanis nekem apám is és anyám is narcisztikus. Beszélt velük a pszichológusom, és ő vette észre, hogy anyám is az. Apám egyértelmű eset, messziről látszik rajta az egója, anyám rejtett narcisztikus, áldozat, szenvedő, sérülékeny narcisztikus. Egész életében apámat hibáztatja mindenért, apám meg persze anyámat. Ez viszont nem tartja őket vissza attól, hogy a gyerekeiket mind a ketten szekírozzák. Ha mi vagyunk terítéken, akkor meglepően együttműködőek, mert áldozatot hoznak a "nevelés oltárán", és közösen kritizálják a gyerekeiket. Egyik tesóm pánikbeteg, a másik súlyos depressziós és hipochonder, a harmadiknak (nekem) meg olyan sok a diagnózisa, hogy nem fért rá az ambuláns lapra. De a szüleim közül egyiknek se jut eszébe, hogy ehhez ő hozzájárult volna, esetleg a másikuk talán, de leginkább maguk a gyerekek tehetnek ezekről az állapotokról természetesen. A legnagyobb baj, hogy szerintem tesóim is személyiségzavarosak, csak ők nem járnak terápiára. Beveszik a bogyókat ha jön a pánikroham és kész. Pedig én mondtam nekik, hogy abban a családban, ahol van egy személyiségzavaros, ott több is van. Bátyám apámra ütött, nővérem anyámra rám pedig azt szokták mondani, hogy "tisztességes keverék". A lényeg, hogy mindenki narci Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Hiszti, szerintem a többség tényleg nincs tudatában a saját nárcisztikus vonásainak. Nekem a mai napig a színtiszta felháborodás az első reakcióm, ha a környezetem azt mondja, bántón viselkedek - csak azóta vagyok hajlandó leülni a seggemre, és gondolkodni is az ilyen visszajelzéseken, mióta kaptam egy erre irányuló diagot is. + Anyám valószínűleg nárcisztikus, de a mai napig meggyőződése, hogy apám a nárcisztikus, és hogy ő apám áldozata volt. (Holott pont fordítva történt.)

Persze, ettől még igazad van, nárcisztikusnak lenni valószínűleg nagyon kétségbeejtő létállapot lehet, már csak abból kiindulva is, hogy az bántja a leginkább a környezetét, aki a leginkább szenved. (Ez nem felmentés, ugyanis megtanulhatna még így is uralkodni magán! de az összefüggés tagadhatatlan.) Bár én nem tudom meghatározni, hogy mennyi szenvedésérzet fakad kizárólagosan a nárcisztikusságomból, mert pl. border is vagyok.


Online
Csatlakozott: 2016 ápr 21

Rólam sem hiszi el soha senki, hogy vannak narcisztikus vonásaim a border mellett. Pedig én azt hiszem vannak. Habár a fenti videók alapján, lehet hogy tényleg csak a narcisztikus bántalmazás áldozata vagyok, és kivetítik rám a saját rossz tulajdonságaikat. Minden esetre nyomoruságos sorsa van a narcisztikusoknak, akár az vagyok akár nem. Ahogy Bánki György is mondta a narcisztikus személyiségzavar is az emberi szenvedés egy formája. Nagyon magányos, és kirekesztett lét, amiben az ember mindig csak azt veszi észre, hogy már megint őrá támadtak, és megint elhagyták, elutasították. Nincs belátása arra, hogy ez a saját viselkedéséből fakad. Ő úgy hiszi, hogy mindig csak reagál. Ő az áldozat. És ez valahol igaz is, mert valaha bántalmazó környezetben élt. Érdekes ellentmondás, hogy egyes pszichológusok szerint a narcisztikusok tudják magukról, hogy azok, mások szerint viszont éppen hogy nem tudják, nincs betegségbelátásuk. Én azt gondolom, hogy van ilyen is, olyan is. Az a kijeletés, hogy "nem vagy narcisztikus, ha felmerül benned a kérdés, hogy vajon az vagy-e", szerintem nem helyt álló. Manapság (hála az internetnek) egyre többen vannak, akik ezt észre veszik magukban. Ráadásul tudjuk nagyon jól, hogy az egész társadalom eltolódik a narcizmus felé, úgyhogy ha nem is számít valaki kifejezetten személyiségzavarosnak, akkor is lehet narci-jellemű. Olyan személyiségvonások ezek, ami egyre több emberben benne vannak, és legtöbbször éppen azokban, akik a legerősebben tagadják a saját narcisztikus vonásaikat.


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

én azt gondolom, ha valaki fel tudja vállalni, hogy különbözik másoktól, azzal sohasem lehet kevesebb, csakis több.

így lehet az akkor is, ha történetesen személyiségzavarról van szó.

amennyiben meg tudod találni a saját határaidat, ha képessé teszed magad, hogy kordában tartsd a lényed negatívan érzékelt-értékelt szegmenseit is, akkor ez egyáltalán nem számít.

ha zavart állapotban vagy, s kétségbeesetten keresed önmagadat, olyan dolgokat is találhatsz, amelyre mások, akik nem keresnek, sohasem lelnének.

szerintem.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Na, meg nem is tisztán nárcisztikus személyiségzavarom van. Keveredik más dolgokkal. Inkább úgy mondanám, hogy van néhány meghatározó jellemvonásom, és ezek a jellemvonások viszont nárcisztikusak.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

szabadesés írta:

egyébként ro6ul nem érzem, hogy nárcisztikus személyiség lennél.... nem is hiszem, hogy így van.... baromság

Köszi, ez jól esik. De a kijelentésed igazából csak annyit mutat, hogy még mindig nem ismered mindegyik oldalamat. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

egyébként ro6ul nem érzem, hogy nárcisztikus személyiség lennél.... nem is hiszem, hogy így van.... baromság


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen