A poliamórokat úgy kell keresni, mint tűt a szénakazalban: vagy nagyon kevesen vannak, vagy nagyon rejtőzködőek. Én valahol a biszexualitás pánszexualitás felé eső határán helyezkedem el, mert én is elsősorban azt nézem, hogy milyen az illető személyisége, és nem azt, hogy az illető milyen nemű. Elsősorban személyiségekhez vonzódom. Ugyanakkor nem tartom teljesen mindegynek, hogy a másik milyen nemű, mert teljesen más érzéseket, igényeket és kíváncsiságokat ébreszt bennem, hogyha nő, vagy hogyha férfi. De ha ő maga se tudja, hogy pontosan melyik is, az a legizgalmasabb! (És a legtöbb csalódásra okot adó alap, mert egy idő után mégiscsak el fog mozdulni valamelyik irányba, és akkor oda az izgalom.)

Én fizetős lógushoz járok, 8 e/50 perc, azzal próbálom igazítani a büdzsémhez, hogy ha kevesebb a pénzem, ritkítom az alkalmakat. Eddigi tapasztalataim szerint a TB-s lógusoknak csak szökőévente egyszer van egy fikarcnyi kis értelme, és akkor már inkább találkozom egyszer egy hónapban valaki olyannal, akivel van is értelme találkozni, vagy pl. kéthetente.

Kicsit elbizonytalanodtam amúgy, hogy hogy is merült fel benned most ez a polipános dolog, emlékeim szerint férfi nemű párod van, és gyereked. Lehet, hogy szűklátókörű vagyok, de bennem ezek az identitási kérdések akkor szoktak csak felmerülni, hogyha elhatározom, hogy most új párt keresek, és akkor nyilván be kell lőnöm, hogy merrefelé is kezdjek el kutakodni. De ha éppen benne vagyok egy adott kapcsolatban, akkor úgy vagyok vele, hogy ha együtt vagyok pl. a Bélával, akkor éppen bélaszexuális vagyok, Sáránál meg sáraszexuális, és kész. (Ami nyilván nem jelenti azt, hogy automatikusan meg is vakulok, csak annyira már nem feszít maga az identitási kérdés.) Persze, ha esetleg nyitott kapcsolatban toljátok, akkor az már megint egy más téma.