Mi a baj?

oida képe

Nem tudom.

Feltűnhetett volna pár dolog. Például, hogy totál kiakadtam a főnököm lányára, aki időnként ott dolgozik velünk, és ő az az a típus, aki messzemenőkig kihasználja, hogy minden kollégája az apuci beosztottja. Mindenki méltatlankodott a visekedése miatt, de én szinte fújtattam dühömben, annyira irritált.
Az is feltűnhetett volna, hogy 3x bőgtem egy héten belül, olyan szituk miatt, amik idegesítőek és nagyon stresszesek, de... de most nem bírtam. Pedig az elmúlt fél évben bírtam, és egyszer sem bőgtem. Vagy az is feltűnő lehetett volna, hogy megint túl sok az engem ért inger, és arra vágyom, hogy hagyjanak már békén.

A hét első két napja totál gyomorgörcsben telt, és igazából most is, amikor itthon vagyok és pihennem kéne, egy darab kő a gyomrom. A semmitől, merthogy nincs rá okom.

És éppen ez az: hogy nem történt semmi. Nem tudom, mitől billentem ki az egyensúlyomból, amiért megdolgoztam és aminek annyira örültem. Oltári jó volt ám nyugisnak lenni, és nagyon szeretnék visszatalálni abba az állapotba! Oké, sose leszek egy zen-buddhista, mert nagyon is temperamentumos vagyok, de más temperamentumosnak lenni és más feszültnek, ingerültnek, dühösnek és szorongónak lenni. Mert - megint - kevésnek érzem magam, csak nem mondom ki és halálba stresszelem magam ezen.

Pedig tök jó heteim voltak, több kis álmomat megvalósítottam, sőt - o tempora, o mores! - vettem egy szoknyát. És abban mentem dolgozni meg suliba. Meg is kaptam, hogy csinos vagyok. És nem kellett mondani, tudtam én azt magamtól is. Körülbelül 15 éve nem volt rajtam szoknya, ha nem több. 

Mi történt, mi a baj? Már arra gondolok, hogy az elkezdett relaxálós-hipnózisos terápia mellékhatása ez a megbillenés, bár ez most csak összekombinálgatás, valószínűleg azért, mert nem tudok mire gondolni. Nem történt semmi. Az életemet továbbra is építgetem, a munkámat továbbra is utálom, ill. továbbra is kevésnek, nem odavalónak tartom magam, az iskolaévnek mindjárt vége, egy csomó tervem van, és.... most megint ott tartok, hogy hétközben azért merülök ki illetve vagyok feszült, mert utálom a munkámat, hétvégén meg annyira szarul érzem magam hogy nem tudok pihenni. Túl sok időt éltem már át így ahhoz, hogy ne legyek most ettől megijedve.
Kétszer vettem ma már be a b6 vitaminomat ami mindig segíteni szokott, de most nem segít, és nem értem az okát. Létezik az, hogy kb. 8 hónap után elveszti a hatását? Emelni kéne az adagot mert hozzászoktam? Vegyem egy másik gyártó termékét? Mit csináljak???

Persze N. pont most a jövő héten nem lesz bent, így nem is találkozunk csak kb. másfél hét múlva, ami most örökkévalóságnak tűnik.

 


Offline
Csatlakozott: 2015 dec 29

Szia Eszter! Smile
Lehet, de akkor hol volt az időjárás az elmúlt időszakban? Szóval érted, frontok eddig is voltak. De lehet, hogy valami mégis van a levegőben, mert az arcbőröm is megsínylette, szinte a teljes arcom vöröslött vagy 3 napig mint egy alkesznek, pattanások és kiütések (!) is megjelentek. Mondjuk ez utóbbi szerintem a stressztől van, kiütéses nem szoktam lenni. 

Az ivó kacsás kép tetszik. Smile

Egyébként most arra gondoltam, veszek valami növényi nyugtató tablettát. Nagyon rémisztő nekem ez az állapot (főleg hogy újra kezdődik) és annyira gyűlölöm, hogy kb. bármit megtennék ellene. 


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia oida! Lehet, hogy otromba gondolat, de talán nálad is van szerepe az időjárásnak. Én nagyon megérzem, ha gyorsan változik az idő, és ha egyszer kibillenek, tovább ingok, mint az ivó kacsa.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen