Túl sok

oida képe

Introvertált vagyok, HSP (highly sensitive person - persze ez csak egy ilyen netes tesztből tudom, de annyira rám illik, hogy annak tekintem magam), és majdnem depressziós. És egy csomó minden túl sok. Az ingerek amik érnek, azok főleg. 

Sokkal de sokkal többet szeretnék itthon lenni egyedül. Annyira kevésnek érzem az ún. én-időt, hogy minden percet megbecsülök amikor nincsenek úgy körülöttem emberek, még a suliba való villamosozás is azért esik jól, mert (jellemzően) békén hagynak.

A hetet úgy indítottam, hogy magam alatt voltam a cica betegsége miatt, erre rájött az, hogy a melóhelyemen túlzás nélkül 7-8 féle dolog lett egyszerre sürgős, aztán kiderült, hogy elrontottam valamint, és délután még jött az egyik kolléga egy olyan hírrel, hogy padlót fogtam tőle. Ki kellett mennem a levegőre pár percre, mert úgy éreztem, rosszul leszek az idegességtől. A zsigereimben éreztem, hogy ez az egész nekem túl sok. 

A reakcióm ilyenkor mindig az, hogy el akarok menekülni. A jelenlegi munkahelyemen kb. 9 hónapja vagyok, de a jó ég tudja hányszor akartam már felmondani... legutóbb tegnap.

Nem tudom eldönteni, hogy a munkahelyemmel van bajom vagy saját magammal.... hónapok óta nem tudom eldönteni, csak őrlődöm. De ennyire még egy munkahelyem sem viselt meg. Nyilvánvalóan ennek sok köze van a lelkiállapotomhoz. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Az előző melóhelyemen (ahová még most is rendszeresen visszaálmodom magam, egyfajta alma mater lett nekem) is voltak már gondjaim magammal, pl. a dühkitöréseimmel, és ma már más a szitu(b6 vitamin!), mégis mennyire más volt ott... akármilyen jól keresek is itt, soha nem fogom magamat jól érezni. A baj az, hogy a munkahely váltás gondolatától is bűntudatom van, amiért nem becsülöm meg magam eléggé; ráadásul ott van az, hogy ha magammal van bajom, akkor kár itthagyni ezt a helyet, mert magamat és a gondjaimat viszem tovább... és paff, a csapda bezárult. Képtelen vagyok dönteni. 

Megosztás Viberen