Sírás...sírás....sírás....véget nem érő fájdalom....

Nadin képe

Sírás van. véget nem érő fájdalom. Akartam még látni, mielőtt elmegyek aludni. hát megnéztem a képét. kiborultam. annyira hiányzik, annyira fáj, hogy nem ölelhetem meg. annyira fáj, hogy távol van. ezeket az érzéseket nem lehet leírni, ezeket csak megélni lehet. mintha a szívemet tépnék ki a helyéből, akkora a fájdalom, ordítani tudnék (és volt, hogy meg is tettem) annyira fáj. Bántom magamat, hátha enyhül.....hátha enyhül ez a fájdalom, amit úgy érzek soha nem ér véget. Tudom, hogy véget és, csak azt nem hogy mikor. de amikor érzem, akkor bele akarok halni, amikor bekövetkezik, akkor nincs kiút, akkor nincs B terv. Akkor csak K-t akarom, csa Ő kell. Nem más. Csak Ő. Kell a közelsége, kell a kéz simi. úgy szeretnék elaludni, hogy fogja a kezemet, hogy velem van, hogy vigyáz rám. ahogyan az anyukák a gyerekükre. talán az anyát látom benne? Vagy testvért? vagy barátnőt? bonyolult áttétek? Most mi lehet ez?

Még hat nap...........és megint közel lesz. egy karnyújtásnyira....egy órán át. 

aztán újra elveszik két hétre Sad és én újra elveszek két hétre Sad

mi lesz az ünnepek alatt??? Jobb ha nem is gondolok rá. de egyre csak ez jár a fejemben. egy hónapig nem látom majd. 

NEM AKAROM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Megosztás Viberen