mérgező szülők

murray head képe

Hmph. Nem rossz. Már olvastam egyszer, de akkor nem tetszett. Most onlány kikölcsönöztem és olvasom szorgosan.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Na igen, utánad is nyúlnak. Nálunk még súlyosabb, mert soha nem tudtam "távol tartani" őket, jöttek hozzánk minden héten, sőt, 2x is. 
Az erdélyi mentalitás itt is megvan, apám szülei onnan jöttek át (pontosabban a Partiumból) az 1920-as években, de már Pesten ismerkedtek meg. Az egész család (apámmal együtt) az ottani polgári-értelmiségi mentalitásban élt. Ezért volt pl. az elképzelhetetlen, hogy a szüleim elváljanak. Így 58 éve rágják egymás lelkét, de ezt "illik".


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Kösz a cikket murray head a 149es hozzászólásban. Kleonak is a tanácsot, de.

Terapeuta azt találta mondani úgy 5-6 éve, hogy anyámnak valszeg valami kezeletlen személyiségzavara van, de ilyen távolságból nem tudja megítélni, hogy milyen tipusú.

Ma délelőtt anyám főzött nekem a lakásomban, mert sajnos rájuk szorultam az elmúlt hetekben. 

Őszintén nem tudom mi a megoldás. Közben az is van, hogy nagyon mellettem voltak évek óta, azt érzem tisztességesnek, hogy megpróbálok velük korrekt maradni. Egy ilyen radikális szakítás túl nagy fájdalmat okozna nekik. 

Pl amit az orvosommal elértünk tavaly: a családommal is voltam karaácsonykor, meg nem is. (mesebeli királykisasszony, aki hoz is ajándékot, meg nem is) Én erre törekszem valahol, és úgy érzem ez a nehezebb út: hogy le is szakadok róluk, meg nem is. Néha kimentem anyámnál az erkélyre szívni egy mély levegőt, és annyit mondtam magamnak: "Bartika minden dili rajtad kívül történik." Úgy néztem az egészet, mint egy filmet, aminek én nem vagyok részese. És ők nem láttak semmit, h szenvedek, hazamentem minden este az otthonomba, oda ahol békesség van, nyugalom van, rend van. Kicsit sírtam néha, ez igaz, de itthon mindig félóra alatt megnyugodtam. Úgy rendezhetem be ahogy jólesik, az jön hozzám látogatóba aki csak szeretne. Nem volt karácsonyfám, csak adventi koszorúm, és jókat akvarelleztem, meg dolgoztam neten (freelancer grafikus vagyok) és életemben először én készítettem az adventi koszorút igazi fenyőből vaskos fehér gyertyákkal. Anyámnál minden évben itthon van a hugom az unokaöcsémmel, és a két öregem nagyon megváltozott mióta unoka van. Az unokaöcsémnek apám a kedvenc tatája, az ő hátán még lovagolni is szabad. 

Szóval ők ilyenek. (most a szüleim védőügyvédje lettem hirtelen)

Nem tom hogy van ez az egész de Erdélyben nem lehet megcsinálni ezeket a radikális szakításokat. Vagy nem úgy, mint Magyarországon. (éltem 7 évet Budapesten)

Ők akkor is kitartanak mellettem és segítenek, ha ellenséges vagyok velük.

Próbálom hangosan megérteni a helyzetet.

 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

bartika írta:

Ez az idézet nem teljesen igaz, de valóban én írtam. Továbbra is veszekszem a szüleimmel sajnos. Töprengek azon, hogy adjak magamnak egy évet és elköltözzek valahová, ahol földrajzi távolság van tőlük.

Csak így valósítható meg az idealizmusom.

Minél előbb tedd meg, és minél messzebbre! Mert a végén még beleragadnál, mint én.


3
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

bartika írta:

Ez az idézet nem teljesen igaz, de valóban én írtam. Továbbra is veszekszem a szüleimmel sajnos. Töprengek azon, hogy adjak magamnak egy évet és elköltözzek valahová, ahol földrajzi távolság van tőlük.

Csak így valósítható meg az idealizmusom.

Olvasd el a 149-es hsz-t. 


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Ez az idézet nem teljesen igaz, de valóban én írtam. Továbbra is veszekszem a szüleimmel sajnos. Töprengek azon, hogy adjak magamnak egy évet és elköltözzek valahová, ahol földrajzi távolság van tőlük.

Csak így valósítható meg az idealizmusom.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Bartika írta (május 11.) (engedélyével ide bemásolva):

"de apukám most 75 éves,

nagyon szeret,

25 kórházi beutalást éltek végig velem,

anyám és apám,

minden pénzüket rám költötték mióta beteg vagyok,

gyakorlatilag egy lakás árát elvertük a gyógyulásomra az elmúlt 12 évben,

 

édesanyám 65, édesapám 75,

idősek már,

nagyon sokat kaptak leckét amiatt, hogy csesztek el mikor gyerekek voltunk a hugommal,

 

**

szánják bánják,

sajnálják,

bármit megtennének, hogy legyen helyrehozható,

akkor 10 éve, mikor leírtam neki a sok naplót, behívta a terapeuta a szüleimet, hogy elmagyarázza nekik az ő nyelvükön, hogy miért nem baj, ha most sokat sírok és nem eszem,

azt mondta: "úgy ültek ott mint egy galambpár"

**

a galambpár azóta megöregedett,

én még mindig beteg vagyok,

 

**

szeretném ha haláluk előtt még minden rendeződne és látnák, hogy rendben vagyok.

ez a legfontosabb nekik.

 

ez az egyik életcélom jelenleg.

(menthetetlen idealista vagyok)"


6
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Hú, ez annyira jó, hogy nem is idézek többet belőle. 


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

"Az emberek, akik valamelyik családtagjukkal megszakították a kapcsolatot, nem nagyon beszélnek erről. Annyira erős a képzet, hogy a család a fő támasz, az eltéphetetlen kötelék, hogy a családnak, szülőknek hátat fordítani hálátlanság. Annak, aki éppen benne van egy családi elhidegülésben, kevés esélye van arra, hogy bárki is a környezetéből, barátai közül igazi empátiával tudjon viszonyulni a dologhoz. Akik nem diszfunkcionális (=működésképtelen, romboló) családban nőttek fel, azok nem értik, hogy mi a hatása egy ilyen családnak, és igen gyakran előfordul, hogy a sokat szenvedett, és fájdalmast döntést meghozó felet tartják hibásnak. Éppen ezért a kapcsolat megszakítását általában bűntudat kíséri."


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Még nem olvastam végig, de jónak tűnik.

https://divany.hu/eletem/2017/05/10/csaladi_kapcsolat_megszakitasa/


9
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Hát igen, nem olcsó mulatság. Nekem mondjuk felajánlotta vki, hogy kifizeti (Angster Máriánál), de még nem éltem a lehetőséggel. 



Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Képzeld, nekem a masszőrnő! (SZTK) ajánlotta a családállítást. Amúgy már az első alkalommal észrevettem, hogy reikizik. Mondjuk nekem nem masszázs, amit csinál, az az, amikor jól meggyúrnak. Megvolt vele eleve az összhang, amikor meglátta a vállamon a kutya-tetkót, mert ő is "kutya-fan". Kaptam egy pozitív (?) visszajelzést is, ti. a kognitív funkcióim még mindig jók... ebből jött elő a család. De családállításra a büdös életben nem lesz pénzem, ráadásul amíg ezek élnek, el se tudnék menni, mert mit hazudjak, hogy hova megyek...


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

"(családállítást sosem csináltam, de kezd nagyon összeállni a mozaik: túlképp azért vagyunk szopóágon a testvéremmel, mert a felmenőink mindenike alkoholista állat volt)"

A családállítás az asztrológia mellett az egyetlen ezo-öko-bio izé, amiben hiszek.

A lényeg, hogy nem sejtheted, hogy mi a probléma, ti. az a lényege a családállításnak, hogy olyan dolgok derülnek ki, amikről FOGALMAD sem lehet. 


12
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

"Most viszont jó lenne, ha lenne testvérem."

Elhiszem. 


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Érdekes a pszichológia.

Én azt figyeltem meg, hogy mindenki projektál, hárít és hasít és a saját nézőpont ettől torzítva van.

Az elmúlt hetekben én is őrjöngtem a szüleim miatt. (a pszichiátrián) De itt és most 2018ban én voltam igazságtalan és agresszív.

Azt mondtam apámnak otthon: "vidd innen a nagyapa bekeretezett képét, mert haragszom rá." Kérdezte: Miért? "mert tudom, hogy vert téged nadrágszíjjal."

Anyám rosszul alszik. 5 hete majdnem agyvérzést kapott. Én segítettem neki natúr vérnyomáscsökkentőnek sétálni, virágzó fákat fényképezni. Feküdt az ágyban és csak ennyit mondott: "a testvérednek nagyon nehéz, mert kicsi korában sokat verték nadrágszíjjal"

Mire én: " nem emlékszem"

**

5 hete bogoztuk ki anyámmal, hogy a hugomat miért kell megoperálni. (reméljük, h jóindulatú daganat, múlt héten operálták Bécsben, szövettan később lesz)

**

Anyukám (családorvos) kezdte számolni a pénzt, hogy mennyibe kerül egy pszichológus Sopronban, mert egyértelmű, hogy a hugomnak is szüksége van/lesz rá. (csak tudja ő, h mit fojt el 25 éve, ami miatt rosszul alszik...)

Ezidáig a család úgy kezelte, hogy én vagyok a nyomorék és beteg, és hugom az, akivel minden rendben van....

 

Vajon kinek van igaza? Ha 4en 4félére emlékszünk?

Erről lesz majd dráma, csak épüljek fel. (családállítást sosem csináltam, de kezd nagyon összeállni a mozaik: túlképp azért vagyunk szopóágon a testvéremmel, mert a felmenőink mindenike alkoholista állat volt)


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

De hazudnak. Mert így elkerülik a beismerést. Anyám meg még imádja a saját feltételezéseit valóságként beállítani.

Rajtam már nem sokat segített volna akkor, ha ketten vagyunk, mert az öcsém 11 évvel volt fiatalabb nálam. Tehát 17 voltam, amikor meghalt. Most viszont jó lenne, ha lenne testvérem.


15
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

PhilC írta:
Kleó írta:

Hát még én hogy sajnálom! Nem őt, magamat... Egyébként ráadásul teljesen tisztázatlan körülmények között. És ugyanúgy született meg, mint én: a kutya se akarta, "védekezési hiba", anyám meg elvből "nem csináltat angyalt" – apám megmondta, hogy na, ezért születtem meg.

Az "állami gondozásba adlak" nálunk is műsorszám volt, naná, hogy utólag ezt is csak én találtam ki. Ja, pont ilyen kifejezéseket talál ki egy gyerek...

Nalunk is egy csomo mindenre azt mondtak utolag, h csak en talaltam ki.

Anyámmal most ezen megy az őrjöngés. Ő olyan dolgokra emlékszik, amik nem történtek meg és olyanokra nem emlékszik, amik megtörténtek. Őrület. Ebbe bele kell dilizni!! És közben zsarol érzelmileg (és gyaníthatóan a pénzükkel is). Ne kérjen bocsánatot, de ne hazudjon, csaljon, emlékezzen rosszul!!!!!!!! Úgy leírnék vmit (hogy hova küldeném vagy mit kívánnék neki), de nem tudom megtenni.  


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Kleó írta:

Hát még én hogy sajnálom! Nem őt, magamat... Egyébként ráadásul teljesen tisztázatlan körülmények között. És ugyanúgy született meg, mint én: a kutya se akarta, "védekezési hiba", anyám meg elvből "nem csináltat angyalt" – apám megmondta, hogy na, ezért születtem meg.

Az "állami gondozásba adlak" nálunk is műsorszám volt, naná, hogy utólag ezt is csak én találtam ki. Ja, pont ilyen kifejezéseket talál ki egy gyerek...

Igen, jobb lett volna ha nem hal meg szegény ilyen kicsiként, kettőtökre jutott volna a "törődés". 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Akkor igazuk van anyáméknak, én vagyok "rossz alany", "genetikailag terhelt". Ettől nem tanultam meg a pénzzel bánni, sőt egyáltalán nem tudok a pénzzel bánni, már akkor sem tudtam.


18
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 21

kleo

komolyan gondolom, az embernek minél hamarabb kezdi a pénz használatát tanulni annál jobb. Ezt halottam már rádióban is mondani.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

"Szerintem pénzzel jutalmazni jó, mert akkor hamar elkezdhet a pénzzelfoglalkozni az ember."

Ezt most komolyan tetszik gondolni, vagy csak piszkálódás?! 



Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 21

Én kereken 300ezer forintot félre tudtam rakni a zsebpénzemből és a diákmunkából 18 éves koromra. A maradékot elvásoroltam és elsöröztem, meg a koncertjegyek ára még.

Nekem csak az rossz, hogy anyám egyenlőnek tekint bátyámmal, mikor ő már nem olyan jó ember, felnőttként megváltozott és mindig én voltam a nagy család kedvence.

Apám engem meg féltestvéremet, ő már meghalt, nagyon gyűlölt és meg is akart ölni ha tudott volna, nem csak megkárosítani. Most, hogy apám nincs ez elmúlt, csak az emléke van még. Mivel szüleim külön éltek kisgyerekkoromtól kezdve és fiatalabbik bátyám 14 éves koromba elhagyta a házunkat, majd a féltestvérem külföldön és a saját házában élt, mégis én beszéltem a legtöbbet az apámmal a családból. Apám még a saját szüleit is elüldözte.

Ó, én a sulit középiskolában lelógtam, mert nem voltak kemények a feleltetések, így középsikolát 18 éves koromtól kezdve újra tanulom, hogy semmi ne hiányozzon. Általános iskola meg nagyon egyszerű volt, ott csak 1 félév 4-essel az egyik legjobb tanulója voltam az iskolámnak. Én gyerekként mindig édesség jutalmat kapta, és tönkre is tettem vele a fogaimat. amúgy 6 osztályos gimibe jártam. Én még gyerekkén azért is kaptam pénzt ha megettem a nem kedvenc ételemet. Szerintem pénzzel jutalmazni jó, mert akkor hamar elkezdhet a pénzzelfoglalkozni az ember. középiskolában 4-es voltam, de egyszer elértem a 4,5-et. Viszont egyeemista koromba már nem kapam zsebpénzt, csak álták a költségeim azok után.


21
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Igen, meg "álmodtad", "ilyen nem volt, de jól hangzik", "jó a fantáziád" stb. A könyv is említi, hogy ez mennyire káros, deperszonalizációhoz is vezethet.


PhilC
Kleó írta:

Hát még én hogy sajnálom! Nem őt, magamat... Egyébként ráadásul teljesen tisztázatlan körülmények között. És ugyanúgy született meg, mint én: a kutya se akarta, "védekezési hiba", anyám meg elvből "nem csináltat angyalt" – apám megmondta, hogy na, ezért születtem meg.

Az "állami gondozásba adlak" nálunk is műsorszám volt, naná, hogy utólag ezt is csak én találtam ki. Ja, pont ilyen kifejezéseket talál ki egy gyerek...

Nalunk is egy csomo mindenre azt mondtak utolag, h csak en talaltam ki.

Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hát még én hogy sajnálom! Nem őt, magamat... Egyébként ráadásul teljesen tisztázatlan körülmények között. És ugyanúgy született meg, mint én: a kutya se akarta, "védekezési hiba", anyám meg elvből "nem csináltat angyalt" – apám megmondta, hogy na, ezért születtem meg.

Az "állami gondozásba adlak" nálunk is műsorszám volt, naná, hogy utólag ezt is csak én találtam ki. Ja, pont ilyen kifejezéseket talál ki egy gyerek...


24
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Kleó írta:

Az öcsém biztos jobban járt. Meghalt 6 éves korában.

Én azért sajnálom őt. Pedig nyilván teljesen értelmetlen, hiszen ez történt és kész.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Tündėr írta:

Akkor itt a kivétel. Engem kisebbikkent ültettek fel a szoporollerra.... 

Na, tényleg?


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Az öcsém biztos jobban járt. Meghalt 6 éves korában.


27
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Basszus, ez a keresztem. Én mindig azt hiszem, hogy ha arról írok, hogy másnak is sz.r, akkor az vigasztaló. És mindig kiderül, hogy nem. 

Szerintem a sorsközösség (igen, én is megszívtam, te is megszívtad, bezzeg a tesóink tök jó életet élnek, tök normálisak, ez milyen fájdalmas már) sokat segíthet. 

De ez ezek szerint csak az én kib.szott véleményem. 

 


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 3

Akkor itt a kivétel. Engem kisebbikkent ültettek fel a szoporollerra.... 


PhilC

Köszönöm, így akkor már a dinamizmusát is értem a dolognak. Így már sokkal könnyebb, köszönöm. (Igen, ez irónia volt.)


30

Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Sajnos SZINTE mindig a legnagyobb/nagyobb gyerek szívja meg egy rosszul működő családban. Legalábbis én mindig ezt láttam. Hallottam olyanról, hogy nem így volt, de szerintem ez az esetek elenyésző részében van. 


PhilC
Es tudjatok mit? EZERT nem fogom sohase elhitetni magammal, h csak azt adtak nekem, amit adott korulmenyek kozt ok kepesek voltak! Mert felneveltek mellettem egy masik gyereket is, akinel nem ereztek szukseget, h tonkretegyek, akinek segitettek egy egeszseges onertekelest kialakitani. A hugom most magabiztos muvesz es magabiztos ANYA. Egy pillanatig nem gondolkozott rajta, h AKARJON-E gyereket vallalni, mert o a csaladot egy biztonsagos es klassz kozegnek eli meg, es miert ne akarna meg egyet, mikor neki mar a szuleivel is milyen klassz volt! Okadnom kell, ha csak visszagondolok arra, hogyan hasznaltak engem CSALADI SZINTEN erzelmi boxzsaknak. Hogy MINDENKINEK volt egy "kedves" szava hozzam, hogyha olyan hangulata volt, es ruhellem, h a szuleim kepesek voltak a hugomat is olyan szellemben nevelni, h nekem be szabad szolni akarmikor, meg engem ki lehet rohogni barmikor! Anyam sokszor mondta fenyegeteskent gyerekkoromban, h "intezetbe" fog adni. Barcsak megtette volna! Meg sokszor mondta, h barcsak elvetetett volna. Azt is barcsak megtetted volna, te ruhes kurva! De ne aggodj, a szavaid ugy kattognak bennem, mint egy idozitett bomba, jo kis uzenetet hagytal nekem akkorra, mikor majd ugy fogom erezni, hogy mar semmivel kapcs nincsen mar semmi remeny! Akkor majd mar biztos kezzel fogom megtalalni a kotelet, es akkor vegre boldog lehetsz, h kesve bar, de CSAK MEGTORTENT az az abortusz! Azt kivanom, h ugyanolyan kinok kozt dogoljetek meg, mint en fogok! Es nem erdekel ennek a mondatnak a karmikus sulya, EZT en vallalom! Menjunk a pokolba szepen mindannyian! Nem, sohasem bocsatok meg!

PhilC
En a varosi versszavalo dontojebe jutottam be a sajat versemmel - nem voltam nagy szavalo, de azert, h sajat verssel palyaztam + magaert a versert a selejtezo zsurije odavolt. Felhivtam aztan anyamat, h elujsagoljam neki, mire elkezdett uvolteni, h "Tehat ezert nem jottel meg haza?? Hogy mereszelted??" Aztan egyszer 300-bol 3. lettem egy novellairo versenyen, kimentem a kertbe, h elujsagoljam neki az e-mailen kapott ertesitest. Valasz: "Na, es penzt kapsz erte?" Mondtam, h azt nem, csak publikalnak + konyvjutalom. Reakcio: "Ahha.", es elfordult, es locsolta tovabb a novenyeket. Zsebpenzt en eletemben eloszor egyetemistakent kaptam, ossz egy-ket ezret alkalmankent, amely osszegnek MINEL TOVABB kellett kitartania, ha elkoltottem, be kellett szamolnom, h mire, es gyakorlatilag semmi cel nem volt jo. Igy gyakorlatilag addig nem mehettem el pl a barataimmal sehova, mig osztondijat nem kezdtem kapni - bar az elso evekben annak az osszeget is lenyultak anyamek. Hozzaferesuk volt a bankszamlamhoz, es szazezreket vettek le igy. Mikor mondtam, h ezert en "dolgoztam meg, kerem vissza", anyam kozolte, h a csaladi budzsebe ment, es hogy hogy van pofam visszakerni. Es jott a szokasos utana, h ha nem tetszik a rendszer, nyugodtan elhuzhatok hazulrol. Ja, es egyetemistakent loghattam eloszor hivatalosan is a barataimmal, meg aludhattam eloszor baratnonel. Elotte suli utan azonnal haza kellett mennem mindig. Nem azert, h tanuljak (az osszes hazit megirtam hazafele a buszon, es ha figyeltem az orakon, mar magolnom se kellett pluszban, az egvilagon mindebt megjegyeztem), csak azert, mert csak. Ugy tudtam csak lodorogni egy-ket orat suli utan, h otthon behazudtam, h tobb oram volt aznap, mint amennyi tenyleg volt. Tokeletes hazudozo valt belolem, ugy tudtam mar a sajat anyamnak is az arcaba hazudni, szineszkedni, mint egy szinesz. A szamomra ertekes dolgokat meg, amikert tudtam, h lecseszest kapnek (pl cigit) is ugy rejtegettem, mint kb az avosok elol, mert anyam x alkalmankent atturta a taskamat es egyeb cuccaimat, es ha vmi olyat talalt, ami nem tetszett neki, azert kemeny lelki terror jott. A vicc csak az, h hugom mintha teljesen mas dimenzioban nott volnq fel. Mar altalanosban elmehetett satrazni a barataival, kozepiskolaskent, ha hajnalban szetcsapta magat vhol, autoval mentek erte, es senki egy rossz szot se szolt (en egyszer ittam le magam HUSZONEGY evesen egy baratnommel a faluban, es anyam kozolte velem, h a baratnomet nem hajlando tobbe a "HAZABAN" latni), es persze, barmilyen kis fellepese volt zongoristakent, azt kotelessegszeruen az egesz csaladnak vegig kellett ulnie, es aztan ot az egekig dicsernie. (Persze, valoban jo eloado, jelen pillanatban is a Zeneakademiara jar, es nagyon komoly helyeken lep fel - de szerintem en is ertem volna annyit, h legalabb egy morzsajat megkapjam annak, amit o...) Na, es akkor az olyan mondatokat, mint "Barcsak falhoz vagtalak volna." "Verszivo pioca vagy." stb., stb. meg nem is reszleteztem.

33
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Jézus spec. nemigen szerepel benne, de ez a téma számomra kimeríthetetlen. A házidokinő szerint én vagyok az örök lázadó. Van mi ellen... De ugye a könyv szerint a lázadás is csupán a függés egy formája. A volt áternő is azt mondta, hogy függök tőlük. Neki mondtam, hogy a halálukat várom, mire ő: nem lesz az olyan egyszerű magának, mint most gondolja. Belátom, hogy nem, de legalább akkor esetleg még ugyan függök, de legalább nem tartanak függésben.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Kleó írta:

Engem csak "korlátozottan" engedtek sportolni (heti 2x), nehogy a tanulás rovására menjen. Barátnőhöz átmenni?! Semmi "lógás", heti 2 kimenő, egy hétközi mozi meg szombaton 5-10-ig. Késésért kimenőmegvonás. Itt a mai napig a házban levő boltba nem lehet lemenni bejelentés nélkül...

Jézusom, Kleó... Sad


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Engem csak "korlátozottan" engedtek sportolni (heti 2x), nehogy a tanulás rovására menjen. Barátnőhöz átmenni?! Semmi "lógás", heti 2 kimenő, egy hétközi mozi meg szombaton 5-10-ig. Késésért kimenőmegvonás. Itt a mai napig a házban levő boltba nem lehet lemenni bejelentés nélkül...


36
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

"Következő évben első díj lett Konstancán."

És erre mi volt a reakció??


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

"Nagyapámtól járt "pénzjutalom"."

Ja értem!

"Egyszer valami hiperszuper többcsillagos ötösre mondta apám, hogy ezzel most egész meg vagyok elégedve...

... egyszer egy matek szorgalmi háziban nagyon elmerültem ... és jött anyám, hogy ezt most már fejezzem be, más lecke/tanulnivaló is van! Hát persze, hogy utáltam az egészet, és amint tehettem, szabadultam tőle."

Ez borzalmas lehetett. 

Engem apám azzal szórakoztatott, hogy amikor hazajött és én éppen tanultam (megjegyzem, nem tanultam állandóan, mert heti 2 kötelező úszásom volt, ami több órás program volt oda- és visszautazással, hajszárítással és egy teljes óra úszással, átjárogattam barátnőimhez, satöbbi) akkor megállt a szobám ajtajában és megkérdezte, hogy "tanulsz? minek tanulsz annyit?" és nevetett. Ami nem volt ám annyira bántó, de ő nagyon sokat tanult technikumban, nem véletlen, hogy egyetemen kábé évfolyamelső volt. 

Anyám alsó után kivonult a tanulás témakörből és tudomásul vette, hogy egyre jobban tanulok. 

Dicséretet talán kaptam, talán nem... őszintén szólva nem emlékszem. 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Najugye, hogy egy életre el lehet venni a kedvét valakinek bármitől?

Ajjaj, tanulmányi versenyekről már ne is essen szó...


39
Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Középiskola első évében 15 évesen romániai országos második díjat nyertem festészetből.

Temesvárról 12 órát tartott hazáig a vonatút.

Festészetből abban az évben minden díjat Marosvásárhely nyert.

Eufórikus hangulatban érkeztem haza a kollégáimmal és tanáraimmal.

Anyám és a hugom körbetáncolt a konyhában.

Apám csak annyit mondott: Lehetett volna első is.

**

Következő évben első díj lett Konstancán.

**

Azóta nem festek.

A többit tudjátok.

 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

murray head írta:

"Egyszer panaszkodtam valahol (spec. kutyasuli), hogy "rossz" jegyért bünti járt, de még a csillagos 5-ösért sem járt dicséret, hogy az természetes."

De várj, Kleó, akkor most pénzt kaptál érte vagy semmit?

 

Az apai nagyszüleimmel laktunk. (Anyámék a halálukig, ez is megér egy fejezetet.) Nagyapámtól járt "pénzjutalom". Anyámék (inkább apám, ő volt a törvényhozó, anyám a végrehajtó hatalom) később rájöttek, hogy ezzel lehet rám hatni, és "célprémiumokat" tűztek ki. Mondom, egyszer csúnyán átb@sztak vele (ezt majd talán megírom blogban valamikor). Aztán később (ez már érettségi előtt volt) pénz volt a prémium, de elszámoltattak vele, és jól letoltak, hogy mire költöttem. (Spec. nem elittam.)

Egyszer valami hiperszuper többcsillagos ötösre mondta apám, hogy ezzel most egész meg vagyok elégedve...

Nekem sose lett belső igényem a tanulás, 8. végéig mindennap kikérdeztek, mindenből... (Ez a mindennapi üvöltés, bőgés stb. biztos módja.) DE: pl. emlékszem, egyszer egy matek szorgalmi háziban nagyon elmerültem (némileg bocsánatos lett, mert másnap kaptam érte 5-öst, mivel bizonyítottam a Thalesz-tételt, amit majd csak azután tanultunk), és jött anyám, hogy ezt most már fejezzem be, más lecke/tanulnivaló is van! Hát persze, hogy utáltam az egészet, és amint tehettem, szabadultam tőle. Azóta is, ha elhangzik, hogy "meg kell tanulni", 10 percen belül migrénem lesz. Amúgy sosincs migrénem. De így volt az egyetemen, aztán amikor a volt férjemmel németül kezdtünk tanulni (a házból egy némettanárnő járt le hozzánk), aztán amikor áternő mondta, hogy a kognitívet "meg kell tanulni), sőt még a kutyavezetői vizsga előtt is hasmenésem lett. Ennek ellenére "megtanultam" egy csomó mindent, pl. a számítógépezést egy magán Quark-Xpress tanfin kezdtem, de ott nem mondták ki a bűvszót, hogy tanulás... Meg nem volt "számonkérés". Brrr.

 


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

PhilC írta:
murray head írta:

Jesszus. Ilyenekért nálunk nem járt semmi. Elvárás volt. Smile

En, ha otost vittem haza, az volt a jutalmam, h meguszhattam a lelki terror azon reszet, amely egy rosszabb jegyert jarhatott volna. Mai napig emlekszem arra a kb fel-egy oras "jelenetre", amit eletem elso es egyetlen beirasaert kaptam... (A tanarnak az volt a hobbija, h MINDENKINEK beirasokat osztogatott, en azert kaptam, mert hetes voltam, es eszembe nem jutott volna, h az is a feladatom lenne, h kretat hozzak a tanarnak a szunetben, ha mar elfogyott.. egyik masik tanar se vart el ilyet, sot ez a tanar se vart el ilyet maskor... neki akkor epp ilyen napja volt. Ruhelltem egyebkent ezt a tanart, eletem elso ketteseit es egyeseit, sot hajhuzasait is tole kaptam - mai napig vannak remalmaim is vele.)

Ebben a szüleim elképesztő módon lazák voltak. Kaptam intőt jó párat és soha semmit nem mondtak, pedig az egyik egy igazgatói intő volt, be is kellett menniük. Egy rossz szó nem hangzott el. Az egyeseim is szorgosan gyűltek (lásd még matek, fizika, a többi tárgy mindig jól ment), arra sem kaptam semmi dorgálást. 


42
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Kleó írta:

murray head írta:

Jesszus. Ilyenekért nálunk nem járt semmi. Elvárás volt. Smile

Ja, és mi történt, ha nem teljesítetted az elvárást? Bünti?

Nem, nem. A tanulás az belső elvárás lett magammal szemben. Alsóban komoly problémák voltak a helyesírással és a matekkal. Ezeket a szüleim gyakorolták velem, ezek az alkalmak általában iszonyatos üvöltözésekbe torkolltak. Felteszem, hogy diszkalkuliás vagyok, mert nem tudok kivonni és osztani. Smile A helyesírás meg még most sem megy. Felsőben már nagyon igyekeztem, nagyon sokat tanultam. Gimiben is. 

A házimunka olyan szinten elvárt volt, hogy amikor 11 évesen eltörtem a karom, akkor bár éreztem, hogy vmi nagyon nem stimmel, nekem kellett elmosogatni (ráadásul pechemre vasárnapi ebéd után, ami elég sok mosogatást jelentett). Nem volt ti. egyáltalán bedagadva. Másnap azért anyám elvitt orvoshoz (ebben nagyon lelkiismeretes volt mindig) és akkor derült, hogy el van törve.

De már 6 éves koromtól én vásároltam be minden nap. 

Blabla.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

"Egyszer panaszkodtam valahol (spec. kutyasuli), hogy "rossz" jegyért bünti járt, de még a csillagos 5-ösért sem járt dicséret, hogy az természetes."

De várj, Kleó, akkor most pénzt kaptál érte vagy semmit?

 


PhilC
murray head írta:

Jesszus. Ilyenekért nálunk nem járt semmi. Elvárás volt. Smile

En, ha otost vittem haza, az volt a jutalmam, h meguszhattam a lelki terror azon reszet, amely egy rosszabb jegyert jarhatott volna. Mai napig emlekszem arra a kb fel-egy oras "jelenetre", amit eletem elso es egyetlen beirasaert kaptam... (A tanarnak az volt a hobbija, h MINDENKINEK beirasokat osztogatott, en azert kaptam, mert hetes voltam, es eszembe nem jutott volna, h az is a feladatom lenne, h kretat hozzak a tanarnak a szunetben, ha mar elfogyott.. egyik masik tanar se vart el ilyet, sot ez a tanar se vart el ilyet maskor... neki akkor epp ilyen napja volt. Ruhelltem egyebkent ezt a tanart, eletem elso ketteseit es egyeseit, sot hajhuzasait is tole kaptam - mai napig vannak remalmaim is vele.)

45
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

https://hogyanmondjamelneked.hu/alkohol/2018/05/07/tolem-mar-annyi-mindent-elvett-az-alkohol

Karafiáth Orsi önéletrajzi regényéről


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

murray head írta:

Jesszus. Ilyenekért nálunk nem járt semmi. Elvárás volt. Smile

Ja, és mi történt, ha nem teljesítetted az elvárást? Bünti?


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

murray head írta:

Jesszus. Ilyenekért nálunk nem járt semmi. Elvárás volt. Smile

Itt is, de motivációerősítésnek nagyapám adott pénzt... Mert ők zsebpénzt sem adtak, hogy minek az, megkapok mindent. Na ja.

Egyszer panaszkodtam valahol (spec. kutyasuli), hogy "rossz" jegyért bünti járt, de még a csillagos 5-ösért sem járt dicséret, hogy az természetes. Erre egy nagy lib.! illető, olyan velemegykorú, azt mondta, hogy "mert az az is". Hát NEM, QRVÁRA NEM AZ! Azt érték el vele, hogy a rossz tanulókat nagyon bátraknak tartottam, akik MERNEK nem tanulni. Így aztán abba is hagytam az egyetemet, nem mentem át másikra (erre is lett volna lehetőség), sőt amikor már a munkahelyen beiskoláztak egy fősulira, kihúzattam magam a listáról. Juszt se lett diplomám, pukkadjanak meg!
Aztán a lányomnak is majdnem sikerült elvegyék az összes kedvét a tanulástól, de nem engedtem. Akkor volt az első higgadt szembeszegülésem velük. De a lányomnak lett dipije...

És ismét: EZ KÉT TANÁR!!!!


48
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Jesszus. Ilyenekért nálunk nem járt semmi. Elvárás volt. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Én először a Thegyen első interjún megkaptam a diagot mindenféle teszt és egyéb nélkül. Akkor be sem mentem, csak 3 évvel később. 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen