Eszter!
Elolvastam a könyvednek ezt a fejezetét.
Szomorú történet, sajnálom :(
Nekem itt most a nagymamámról van szó, akiről mindig úgy éreztem, hogy nem is szeretem.
De ezek szerint mégis.
Mamám
ÉRDEKES EGÉSZ ÉLETEMBEN MA ÉREZTEM ÚGY, HOGY SZERETNÉK ODABÚJNI HOZZÁ.
MEGPUSZILTAM, ÁTÖLELTEM SIMOGATTAM A HAJÁT, A FÜLÉBE SUTTOGTAM, HOGY NAGYON SZERETEM.
SÍRT.
SIMOGATTAM AZ ARCÁT, ÉS BIZTATTAM, HOGY NEM LESZ SEMMI BAJ, NAGYON SZERETEM ŐT.
LETÖRÖLTEM A KÖNNYEIT A KEZEMMEL.
- Memphisgirl haladóblogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
2010, április 21 - 22:46
#7
2010, április 21 - 21:57
#6
Persze, pont ez a cél. Hogy írjatok magatokról, élményekről, történetekről, családról.
Az én cuccaim persze hosszúak és irodalmi közlésre lettek méretezve. Úgyhogy nem a web a legjobb publikációs hely nekik. Csak bátorításul tettem fel.
Lehet azért, hogy a nagyon hosszúakba teszek néhány page breaket, ha valaki mégis végig akarná olvasni, legyen egy kicsit könnyebben emészthető.
2010, április 21 - 21:49
#5
Édes vagy. Nem kötelező. Az "A mi könyveink" menüponton belül találod, Eszter könyve címmel.
2010, április 21 - 21:47
#4
Én már beleolvasgattam, de ez valami olyasmi, ami mellé komolyan le kell ülni. És persze én is lehet hogy nekiállok írni a magamét... ha lesznek gondolataim.......
2010, április 21 - 21:45
#3
Sajnálom, Eszter :(
Ha megtalálom a könyvedet, elolvasom.
2010, április 21 - 21:33
#2
Ez nagyon-nagyon szép, és jó, és irígyellek, mert én nem voltam képes erre, és aztán meghalt. (Ezt megírtam, ott van a könyvemben, ha érdekel).
