Eszter!
Elolvastam a könyvednek ezt a fejezetét.
Szomorú történet, sajnálom :(
Nekem itt most a nagymamámról van szó, akiről mindig úgy éreztem, hogy nem is szeretem.
De ezek szerint mégis.
ÉRDEKES EGÉSZ ÉLETEMBEN MA ÉREZTEM ÚGY, HOGY SZERETNÉK ODABÚJNI HOZZÁ.
MEGPUSZILTAM, ÁTÖLELTEM SIMOGATTAM A HAJÁT, A FÜLÉBE SUTTOGTAM, HOGY NAGYON SZERETEM.
SÍRT.
SIMOGATTAM AZ ARCÁT, ÉS BIZTATTAM, HOGY NEM LESZ SEMMI BAJ, NAGYON SZERETEM ŐT.
LETÖRÖLTEM A KÖNNYEIT A KEZEMMEL.
Eszter!
Elolvastam a könyvednek ezt a fejezetét.
Szomorú történet, sajnálom :(
Nekem itt most a nagymamámról van szó, akiről mindig úgy éreztem, hogy nem is szeretem.
De ezek szerint mégis.
Persze, pont ez a cél. Hogy írjatok magatokról, élményekről, történetekről, családról.
Az én cuccaim persze hosszúak és irodalmi közlésre lettek méretezve. Úgyhogy nem a web a legjobb publikációs hely nekik. Csak bátorításul tettem fel.
Lehet azért, hogy a nagyon hosszúakba teszek néhány page breaket, ha valaki mégis végig akarná olvasni, legyen egy kicsit könnyebben emészthető.
Édes vagy. Nem kötelező. Az "A mi könyveink" menüponton belül találod, Eszter könyve címmel.
Én már beleolvasgattam, de ez valami olyasmi, ami mellé komolyan le kell ülni. És persze én is lehet hogy nekiállok írni a magamét... ha lesznek gondolataim.......
Sajnálom, Eszter :(
Ha megtalálom a könyvedet, elolvasom.
Ez nagyon-nagyon szép, és jó, és irígyellek, mert én nem voltam képes erre, és aztán meghalt. (Ezt megírtam, ott van a könyvemben, ha érdekel).