Átadták a 2020-as Déry-díjakat október 26-án, hétfőn Budapesten!
AZ ELISMERÉST IDÉN BABARCZY ESZTER ÍRÓ-ESSZÉISTA,
BARTÓK IMRE ÍRÓ, KRITIKUS, ÉS OTTILIE MULZET MŰFORDÍTÓ NYERTE EL,
VALAMINT A MAGYAR NYELV OKTATÁSÁÉRT ÉS A MAGYAR IRODALMI MŰVEK NÉPSZERŰSÍTÉSÉRT
MEGOSZTVA POLGÁR ANIKÓ ÉS CSEHY ZOLTÁN KAPTA.
GRATULÁLUNK!
Ide Kattintva Gratulálhattok Ti Is!

A vallomás

Matty32 képe

Még az előző bejegyzéseimben megemlítettem valamit, amit akkor még nem akartam elmondani. Más vagyok mint a legtöbb férfi, és más mint a legtöbb ember, de nem tudok rájönni, hogy ez miért van így. Még egészen kicsi voltam amikor rájöttem, hogy valamiért más vagyok. Nem volt kedvem barátkozni senkivel, nem tanultam semmit sem. Ötödikben már jelentkeztek a problémák, de hatodikban történt a nagy süllyedés. Megbuktam, ezért be is fektettek a korházba, ahol azt mondták ADHD-s vagyok. Azóta csak a válaszokat keresem. Egyre reménytelenebbül. De nincsenek válaszok. Csak egy nagyon bonyolúlt fura világ, amiben semmi jó nincs. Nincsenek, tervek, vágyak, álmok, csak nehezen leküzdbető akadájok. Néha még a kényszer sincs meg, hogy az alapvető, dolgaimat megcsináljam. Azok nagyon rossz időszakok. Szerencsére el szoktak múlni elég gyorsan, de olyan sohasem leszek mint a többi ember. Mindenki olyan csodálatos, a maga kis természetével. És talán én is az lennék, ha nem zárnám magamba a személyiségem. De sajnon semmi sem okoz örömöt csak egyetlen dolog. A munka. A munka jelent nekem mindent. Az életet. Megmondják mit csináljak és én megteszem. Ez az egyetlen amit szívesen csinálok. Talán ezek miatt, de legfőképp a célok nélkül sokkal hamarabb feladom mint mások, és nagyon hamar elfáradok. Ilyenkor gyakran cselekszem úgy mint akit semmi sem érdekel. A munkahelyeimet fél év, egy év alatt otthagyom. És utána majdnem ennyi ideig szoktam munkanélküli is lenni. Most is így történt. Nagyon rosszul voltam és képtelen a munkámat ellátni. 11 hónapot dolgoztam itt, de már hónapok óta szenvedtem. Rosszul lettem de nem adtam fel minjárt talán az új fajta antideprsszánsomnak köszönhetően. Elontril nak hívják. De a rosszullétek nem múltak el. Folyamatossá vált és egyre sötétebb lett minden. Hoznom kellett egy döntést, hogy túléljem. Nekem az antidepresszánsok nagyon sokat jelentettek. Két fajtát szedtem kb öt hat éve. Kicsit megtanúltam olyan lenni mint amilyennek lennem kéne minden nap. De sohasem tudtam ezt az állapotot folyamatosan tartani. Úgyanolyan antiszociális maradtam, de mégis könnyebb volt minden. Az ismerkedés, a beszélgetések. Persze ezek mind a munkahelyeimen, igaz nem mindig kényszerből történtek. De ennél több nem igazán történt. Persze akadt egy két lány aki elcsábított társasági életet élni, de sehol sem éreztem jól magam. Ezért ezek elég rövid életűek lettek. De az első gyógyszeremtől is nagyon rosszul lettem. Így hát újat kaptam, de ettől is rosszul lettem. Az elsőt 4 évig szedtem, a másodikkal másfél évig. A kettő között meg volt egy rövid próbálkozás ami nagyon kiszáritott. Azt Coaxilnak hívták. Az első gyógyszim az Anafranil volt, csak hogy teljes legyen a kép. Szóval most nem szedek semmit kb 1 hónapja. Kicsit jobban lettem. De éreztem hogy nem csak ezzel van a baj. Nagyon rosszul lettem és sehogysem akart elmúlni. A múnka se okozott olyan örömet, de egyébként sem volt erőm semmitsem csinálni. Nem részletezem ezt az egy hónapot, de szörnyű volt. Rengeteg kávét ittam, de aztán rejöttem az is ugyanolyan rossz hatással van rám mint a gyógyszer lenne. Aztán kíséletezni kezdtem mert hasfájásom még mindig megmaradt. Most úgy néz ki hogy az a tej miatt volt. Most már egész jól vagyok, de fogalmam sincsen meddig, és hogyan hozhatnám rendbe az életem. Nagyon gyenge vagyok. És az órvosok mind az akarják, hogy erősebb legyek. De én nem tudok erősebb lenni. Meg kell tanulnom így élni, de nem tudom hol tudnék így elhelyezkedni. Képtelen vagyok nyolc órát dolgozni. Egyszerűbb négy órás lehetőségeket meg nem igazán találok. Igaz az önéletrajzom már annyira csúnya hogy úgyse vennének fel sehova. Szeretném rendbehozni az életemet, de nem tudom mit tegyek.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

bipoláris zavarral rengetegen küzdenek

csak magyarországon több százezren lehetünk!

usában milliós a számunk

 

én is ........... eszter is az vagyunk ...........

sorolhatnám ....

 

olvass! tanulj! okosodj! pl. wikipédia (én írtam ezt a szócikket évekkel ezelőtt) --==>> https://hu.wikipedia.org/wiki/Bipol%C3%A1ris_zavar


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

egy pár apró meglátásom (tapasztalati alapon!!!) segítő szándékkal!!!

 

hagy írjam le.

 

ha abbahyod a gyógyszer

nem csak magaddal bazsol ki

de a környxezetddel is

de kurvara!!!

 

 

nagyxon nehez elviselni a problémás embert

 

hát még ha nem szedi a gyógyikat!!!!!!!!!

 

 

nyxah

 

hát úgyhogy minimálisan de muszajjjjj

 

!!!!

 

 

másik

 

4 órás hendikepp meló igenius van!!!!

 

 

rengeteg sok pénzt fordít az állam a felzárkóztatási programokra!!!

 

 

 

án nekem se jött a "számba" a "hendikepp" meló !!!!!

 

 

 

rengeteget "mentem" utána  !!!!!!!!!

 

 

volt hogy egy nap alatt 4 hivatalban voltam hogy megtalűljak egy bizonyos "osztályt"

 

 

ez a rehabilitációs munkaügyui osztztályx volt vagy valami iylesmi ....

 

ahol sikerült papirt kapni hogy tudtak igy alkalmazni egy helyen 4 órában

 

 

 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

"És neked elmúltak  magától?"

Jaj, rosszul fogalmaztam. Egyik terápia sem vált be... A jól beállított gyógyszerezés segít...


3
Offline
Csatlakozott: 2018 feb 1

Most abba hagytam a gyógyszerszedést több mint egy hónapja. Azt hittem jobb lesz de már nem tudom mit higyjek. Ha szedném talán egy kicsit jobb lenne, de a rosszuléteim akkor is előjönnének. És egyre rosszabbak. Nem járok terápiára. Ha tehetem kerülöm az embereket. Főleg mióta mindennaposak a rosszulléteim. Nem tudom mit csinálok rosszul. És neked elmúltak  magától? Ha rosszul vagyok minden mozdulat egy rémálom, és ezért csak itthon vagyok biztonságban, és ezért nem szeretnék beszélgetni vagy találkozni sem másokkal. Igazából már semmi sem okoz örömet. Eddig sem volt túl könnyű. Én csak próbáltam leélni kicsit értelmesen az életem, de most nagyon elfogyott az erőm. Olyan mintha valami minden jó érzést elvenne, és helyette csak rosszakkal bombázna. És ez a valami szőrnyen megerősödött. Vagyis ez a valami, igazából egy dolog ami hiányzik belőlem. Olyan dolgok amik értelmet adnak az életnek, és hogy memutassuk a nagyvilágnak milyenek vagyunk. Ez mindig is hiányzott belőlem. Bár talán a vágy megvan, de az erő az nincs. Vagyis nem tudom mi a baj. Én erre hosszútávon képtelen vagyok. Mindig felépítek egy kis világot óriási erőfeszítésekkel, és aztán hírtelen összeomlik. Persze elég hamar. És mindent kezdhetek újra. De már nincs erőm újrakezdeni. Nem is lenne sok értelme. Persze lehet hogy csak a gyógyszerválasztás volt eddig rossz. De most midentől félek, még orvoshoz menni is, de majd valahogy rá veszem magam.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Írásod teljesen összepasszol a dg.-iddel. Szedsz valami gyszereket? Mert ha nem, jó volna megpróbálni; ha igen, talán változtatni kéne. Terápiába jársz? Mondjuk hasonló dg.-kkel nekem az egyik sem ért semmit, de mindenkinek más, ami beválik. 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen