Szia Manna!
Nagyon sajnálom amiket leírtál, minden együttérzésem a tied amiért még mindig talpon vagy.
Középiskolában én is küzdöttem (küzdök) hasonló dolgokkal mint szociális szorongás stb. Sajnos az oktatási rendszerünk nem tesz hozzá sokat, hogy az ember többet tanuljon meg magáról és ezáltal pontosabb képe legyen a jövőről lásd én most 2 év kereskedelem és marketing után döntöttem teljesen új egyetem mellett.
Nekem sokat segít, hogy minden napra új kihívásként tekintek. Először szerintem tűzz ki (bármilyen nehéz is) kisebb célokat. Minden napra valamit amiért érdemes élni. Akár lehet az is, hogy a mai nap nem fogok szorongani vagy hasonló. Egy idő után pedig sokat tanul az ember magáról és megtanulja azonosítani a negatív érzelmeit is. Ha pedig ez sikerül akár a szemléletmódodon is tudsz változtatni. Félre ne érts nem úgy, hogy a szarra fénylő szarként tekintesz, hanem csak szimplán kihívásként.
Az is jó, hogy ha sem munkában sem tanulmányokban nem tagadod meg magadat hanem olyan dolgot csinálsz amit szeretsz, mert az leköt/elvonja a figyelmedet.
Ha beszélgetni szeretnél a [email protected] e-mail címre írj nyugodtan!
Én hiszek benne, hogy előbb utóbb megtalálod magadban az erőt ami ahhoz kell, hogy segíts magadon!
Üdvözlettel:
BorderGuy Milán
Legfrissebb hozzászólások