Itt járt...

2 nappal ezelőtt... 
Újra megszorította a keserves fájdalom a szívemet.
Öklével fogta és el nem engedte. Ellenálltam. Nem estem hanyat...
Be nem döltem a hazugságnak. Már feladtam azt hiszem. Legalábbis az erőszakos tenniakarást. 
Már nem érint. Már nem lát. Már nem okol. A hétköznapi gondok már nem az én nyakamon lesznek. 

Mostmár csak magam vagyok. Én. ...és a gondolataim, amiket leírok. 
Mert ha nem tehetném, elvesznének. Mint hópihihe a hideg patak vizében.