Kudarc kudarc hátán

Linzer képe

Csak vergődök folyamatosan, már értelmét sem látom az életemnek. Mégis milyen élet az olyan, ahol se barátok, se társaság, se szórakozás, se munka, se képzettség, hanem csak otthonülés, szülőkkel élés 28 évesen, még csak esélyem sincs kapcsolatra, amiben amúgy szenvednék, meg nem is vágyom rá, de igazából anélkül nem lehet élni. Tehát aki nem vágyik rá és kényszer neki, hatalmas hátrány. Magamra erőltetni meg nem vagyok hajlandó. Társaság, barátok nélkül nem élet az élet, de nekem még az is görcs lenne, állandóan megfelelni, bájologni és nem lehetnék önmagam, tehát lehet jobb ilyen szempontból, hogy nincs, de enélkül sem lehet teljes életet élni.

Állandó konfliktusban lenni mindenkivel, mivel teljesen eltér mindenkitől a gondolkodásom, szokásaim stb, amit senki nem ért meg és én se az embereket. Mihez vezet ez? Az elszigeletődéshez. Az meg nem élet, magány vár az emberre, és úgy szart se ér az élet. Kirekesztés. Ez jut csak az ilyeneknek. Még a saját családomban is. Nem kiváncsiak rám nagyon. 

Nézzük a munkahelyeket, van három szakmám, amineknek az égvilágon semmi értelmük, legalábbis számomra, mert egyik sem érdekel.

2011-2013 Kereskedő. Fodrász vagy kozmetikus akartam lenni, mert az olyan jól hangzott, meg olyan menő volt és milyen nőies szakmák, közben meg telibe szartam az egészet, nem igazán motivált, csak az, hogy jól hangzik, nőknek tökéletes. Kis taknyosként még csak nem is ismertem magam, mert ezekhez tényleg olyan személyiség kell, aki el tudja magát adni, iszonyat jó a kommunikációja. Százszor jobban kell kommunkálni mint mondjuk egy ápolónak, mivel több óráig kell beszélgetni a semmiről, és ha beáll a kuss, iszonyat kellemetlen, főleg, ha a vendég beszél, de te olyan pancser vagy, hogy alig tudszz rá mondani valamit. Lehet mostanra már jobban megy ez is, de akkor tuti nem. Végül nem indult ilyen, igy gyorsan választani kellett, még szerencse hogy volt valami. Kereskedő vagy semmi, inkább ezt választottam és még olyan kis taknyos voltam, hogy apám vitt beiratkozni. Mert egyedül nem mertem volna bemenni, még az évnyitóra se, a suliba elvitt, aztán egyedül mentem be. Csak addig izgultam amig meg nem lett az osztályom, aztán megnyugodtam. Akkoriban több helyen is megkaptam, hogy miért félek annyira, közben meg nem is féltem legtöbbször.

2013. Levizsgálztam, és ha már ezt végeztem el, akkor boltokban kerestem munkát, de csak szeptembertől. Fel is vettek egy vergődő ruha boltba, ketten voltunk, de váltottuk egymást. Az a csaj totál hülyének nézett, próbált átvágni. Azért naiv akkor se voltam, hogy ne vegyem észre. Meg is mondtam, de ugyanúgy a képembe hazudott. Jöttek a vásárlók, vagyis inkább nagy nehezen, alig tévedt be valaki. A pénztárnál szét stresszeltem magam, főleg, ha többen is álltak a sorba, szerencsére nem nagy forgalom volt ebben a boltban. Ja és munkaszerződést se láttam, de amúgy igy visszanézve be voltam jelentve, meg a kilépő papirok azok megjöttek. De akkor azt sem tudam, hogy mi a helyzet, hogyan nézzem meg, be vagyok-e jelentve, stb. A csaj beküldte az alja haverjait, hogy jól kigúnyoljanak, és kiröhögjenek. Megalázó kérdéseket tettek fel és még nagyon béna voltam, nem tudtam elháritani és elküldeni se mertem őket, illetve levegőnek nézni. Szépen megaláztak, és jól kiröhögtek. Egy szerencsétlen hülye gyerek voltam, akinek jobb lett volna akkor, ha otthon ül, vagy háttérmunkára megy, pl csomagolás egy gyárban, de még ott is megalázhatnak a kollégák. Otthagytam, aztán be is zártak. Három hét ingyen munka, mert csődbe mentek és nem fizettek ki minket. Tovább folytatódott a hülyeség, hallgattam apám hülyeségeire. Elmentem szórólapozni mert ő azt akarta és nem engedte hogy otthon maradjak. Akkoriban szinte minden hülyeségét megcsináltam. Volt olyan hogy jelentkezett egy munkára de nem volt neki kedve menni, és elküldött a helyére, én meg egy idióta voltam és mentem. Kiderült, hogy férfiakat kerestek, és csak 2-3 óra múlva volt haza busz és november vége volt. Egy órát a buszmegállóban fagyoskodtam mig végül valaki megsajnált azon a munkahelyen és hazavitt. A szórólapos munka is ingyen munka volt, mert apám vette fel a fizetést, mert ő is dolgozott ott valamit és odaadták neki az enyémet. Azt mondja nem kapom meg, mert mindent megvesz ami kell, eszek, és ha valamit kérek, megveszi. (Hát sokszor könyörögni kellett). Hogy lehetett igy élni? Ajánlotta, hogy csináljak virágkötő tanfolyamot, majd ő fizeti, belementem, de nem nagyon érdekelt.

2014. Folytatódott ez a szarság, de már sokszor ellenálltam a szórólapnak, ami miatt veszekedések voltak. Keresett nekem munkát, valamikor év elején valami cukrászdába meg büfébe ajánlott be (egybe vol a kettő). Beszéltem a főnökkel, azt mondta, lesz egy próba nap, ott csak napi bejelentés lesz. Hátteresnek vett fel, nem kellett pénztárazni, meg kiszolgálni. Azt mondta lassú vagyok, igy nem kellek, igy délben már hazaküldött. Akkor örültem neki, mert nekem se tetszett ez. Apám ki volt. Tavasszal beajánlott ugyanoda, csak esténként mosogatni, felvett oda is, itt nem volt bejelentés, ezzel párhuzamban meg talált nekem lidl parkoló takaritást hétfőtől vasárnapig reggel 6-tól 7-ig. Egy csövesnek éreztem magam, végül a büfébe reggel is kellett menni mosogatni meg takaritani, akkor a pult részt kellett, este meg a konyhát. Az elején nagyon lassan ment az esti mosogatás, utána már jobban ment. A parkoló takaritás egyre nagyobb kényszer volt, végül 3 hét után meg tudtam tőle szabadulni, mert apám beajánlott valakit, valami lepukkant iszákos nőt. Aztán nem ment be sokszor, de az már nem érdekelt engem. A takaritás az megmaradt, sikerült beszokni és a munkatársak is jó fejek voltak, senki se alázott meg, és jól éreztem magam. Ősszel már kezdett idegesiteni mert a főnök mindig váratlan új munkákat talált ki, ami miatt tovább kellett maradni. Októbertől szociális gondozó tanfolyamra mentem a munkaügyin, amit már magam intéztem, senki se kisérgetett már. A virágkötőt befejeztem szeptemberben, akkor volt a vizsga. 

2015. Egy évig tartott a szoc gondozó, elmentem utána idősek otthonába dolgozni, és a tanfolyam alatt tudtam meg, hogy kórházban szeretnék dolgozni majd, ez motivált már, videókat is néztem róla, olvasgattam, nézegettem a képzéseket stb. Az ápolóit terveztem akkor, de jött egy rossz időszak, kirekesztettek a rokonok, már semmilyen összejövetelen nem vehettem részt, senki se volt rám kiváncsi. Na innentől romlott el igazán mondott, és lett bennem rengeteg gyűlölet, ami csak fokozódott. Az idősek otthona nem jött be, egyre kevesebbszer mondták hpgy félek, szinte már nem is mondta senki, de nekem kényszer volt. Nem voltam még megérve már, de a betanitott munkát elviseltem (mondjuk azokkal 2010-ben sem volt gond, diákmunkán). egy hét múlva felmondtam, kitaláltam vmi ócska kifogást, ami nem is volt igaz. Egy egészségügyi gondot, ami most csapott pofán, vagy vissza. Mivel nagyon gonosz voltam az unokattesómmal, nagyobb vergődés várt rám innentől kezdve. Pszichiáterhez mentem és fél évig gyógyszert szedtem, ami miatt nem dolgoztam szinte semmit, csak nagyobbakat vergődtem. 

2016. Ősszel elmentem betanitott munkára egy gyárba, de nem sor munkára, alkalmi bejelentéssel, aminek az volt az előnye hogy akkor mentem amikor akartam és havi 15 nap a max. Igy tartottam szüneteket, amikor letelt a 15 nap. Ekkor már erősebben mondtam nemet apám marhaságaira, inkább vállaltam a veszekedést, saját magam intéztem már ezeket. A tanfolyam óta csak olyanokra mentem, amiket én intéztem magamnak (kivéve amikor beinjekcióztak, de ez később). Rosicky volt a mániám az év második felében. Nem is nagyon jött össze semmi, a munkatársakkal meg veszekedtem, de nem mindenkivel. Volt akik rám akarták erőltetni a pasizást és a bulizást, és ekkor meg nem szerencsétlenkedtem, megmondtam h nekem nem kell, aszex vagyok és punktum. Nem érdekelt, ha kibeszéltem, sokszor visszahallottam és ennek ellenére mentem ameddig csak kellettem.

2017. Váratlanul kidobtak márciusban, és a cég se adott soha többé más munkát, mert annak a kurvának nem voltam szimpi és kidobott csak úgy. Felháboritó. továbbra is az a nyomorult cseh fsz volt a mániám aki csak rombolt lefelé, semmi se jött össze, a családtagok folyton becsaptak, veszekedések otthon. Nem sokáig ültem otthon, mentem a kertészetbe ami szintén egy hulladék hely volt egy másik cégen keresztül. Akkor mentem itt is amikor akartam. A nagy cipekedéstől szúrt mindig oldalt, igy találták meg a cisztát, igy májustól júliusig nem is mentem. Mentem műtétre, és ekkor kezdett nagyon vonzani a műtő, mint munkahely. Kellett valami előképzettség, meg egy év munkaviszony azon a területen, jó hosszú út, mert az ápolói volt az ami jó annak, volt más is, de azt hasznosabbnak tartottam. Beiratkoztam egy iskolába, amiben nagyon csalódtam, pont mint az a cseh idióta egyfolytában, aki aztán feladta, nem sokkal utána én is. Már senki szerint nem féltem már ekkor, de már 2016-ban sem. A kertészetben még ez a szezon még jó volt, bár a pasizás és a bulizás itt is fő téma volt. Ja és a magánélet. Ősztől jött a vergődés, csak a suliba mentem el heti egyszer. Ja és ekkor injekcióztak be, szeptemberben, és hallgattam apámra, elmentem vele kukoricába de az injekció miatt egy napot se birtam ki, a végé végig vergődtem az autóban amig haza nem indultunk. Vége lett decemberben a Rosicky mániának.

2018. Otthagytam a sulit, mert szar volt és az injekció minden motivációmat elvette. Az egészségügyi terveket félretettem, akkor lemondtam róla. Tavasszal Linzer gyerek lett a mániám, elkezdtem egy angol tanfolyamot, heti 3 délután, szerettem járni és a lépcsőház takaritás. Nyáron a kertészetbe is mentem, de mér szétaláztak, 40 fokban egyedül gazoltam folyton, a többiek árnyék alat vagy bent, mikor rákérdeeztem, kussolni kellett és csinálni. "Most ez a feladat" "Mert a főnök ezt mondta" stb. Szeptember 10-én telt be a pohár. Volt egy nő, akit kiutáltak és mindig őt küldték gazolni és hozzá osztottak be. Mivel volt a takaritás, ritkábban mentem, meg mikor betelt a pohár, vagy mikor nagyon meleg volt, az augusztust teljesen kihagytam szinte. Megalázó kérdések, magánéletemben turkálás, kibeszélések, veszekedések jellemezték. 

2019. Szerettem volna kivizsgáltatni magam, már 2018 végén kitaláltam és ezt az utat végig vittem, meglett a diagnózis. Februárban a terápia alatt visszajött a kórház mániám, nézegettem a tanfolyamokat. Laborasszisztenst akartam, mert úgy voltam vele, hogy a műtő nem nekem való. Majd a szövettani jobbnak tűnt, nulla beteg forgalom, 8 órás munka, nulla ügyelet és éjszaka, pepecs munka. Na ez való nekem, ezt mondtam, beiratkozttam, szeptemberben elhelyezkedtem vele, Gyakorlaton beálltam segédápolónak, és már jobban ment, mint 4 éve, nem voltam annyira görcsös, beszélgetni is tudtam, bár volt olyan osztály is, ahol senkivel se lehetett, olyan demensek voltak. Nem volt gond, ha egyedül kellett rendbe tenni egy beteget, mig 4 éve nagy görcsölést okozott. Persze, ez is csak egy hét után, az első hét mire megszoktam, szörnyű volt. Azt gondoltam, hogy nulla a kommunikációm, mert autista vagyok, közben meg csak jó visszajelzéseket kaptam a nővérektől és a betegektől is. Volt egy bácsi még az elején, aki szerint többet kell beszélnem, felbaszott, aztán pénteken már elbeszélgettünk, és örült neki. Éreztem a fejlődést, mégis kudarcot vallottam. Nem a munkán, mert tényleg nyugalmas, nem stresszes, csak úgy vagyok. Csak a vegyszerek. Linzer gyerek már nem a mániám. Van egy szemétláda is az életemben már lassan 3 éve, de az elmúlt egy évben fajult el nagyon, apám meg felkarolta és ő fontosabb számára mint én, állandóan odamegy, jól megvannak, én meg megpukkanhatok felőle. Ha őt szidom otthon, kitör a veszekedés mert úgy védi. Mindenféle kirándulásba beakarja vonni, közben meg olyan büdös volt mikor meccsre mentünk pfff. Ezt is el kell tűrnöm. Olyanokkal fenyeget, hogy befeketit a kórház igazgatónál, közben meg nem is ő a közvetlen felettesem, hanem az ápolási igazgató, de hát ezt nem tudja, de igazából képes rá, nyáron is megtette volna mikor már fel voltam véve de még nem kezdtem el dolgozni. De aztán visszavettem és letett a tervére, ma viszont ő tiltott le és üzeneteket fog küldeni a kórházba rólam. A pszichológussal is ilyeneket csinált, akire megharagudott és egy év múlva csak azt is. Undoritó, de le kell nyelni és tűrni és szépen keresztbe tesz és baszhatom az egészet a hülye kis szemétláda miatt, meg tudnám ölni de úgysem szabadulok meg tőle soha mert apám kiskedvence, közben meg egy senkiházi paraszt.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Akkor tudják, hogy nem szavahihető.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Az a mocskos alak az egyik pszichológust is zaklatta, a feletteseinek is írt és feljelentette. Elkezdték gyógyszerezni ezt az isten barmát ennek hatására vissza vonta a feljelentést. Mióta leállt a gyógyszerekkel, csak hülyébb lett. 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

A rokonság körében meg nem kívánatos, veszélyes ember vagyok. 


3
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Szerintem ügyes vagy, csak az otthoniak húznak le (főleg apád), meg ezek a rosszindulatú ismerősök. Valahogy jelezni kellene a csávó főnökeinél, hogy mikkel fenyeget téged a barom a kórházban.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Ja még kihagytam hogy 2015 végén volt egy lehetőség ápolónak tanulni 3 évig ingyen nyelvtanfolyammal mert utána két évig Németországban kellett volna dolgozni benne és ha ezt valaki nem húzza ki, vissza kell fizetnie a képzés árát. Hát nem mertem ebbe se belekezdeni. 

Aztán próbából elküldtem az önéletrajzomat egy laborba Pesten, és fel is vettek, már terveztem, hogy megyek, de egyedül kellett volna, aztán visszamondtam az egészet. 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen