Egyedül vagyok mindenben hibás

Linzer képe

Szerintetek gondoltam egyet és megfenyegettem azt a férget? Ő nem tehetett róla? Bekattantam és megfenyegettem? Ők ezt gondolják. És azért kapta csak, mert kitekesztett és kitiltott és hirtelen felindulásból ezt nem tűrtem. 2015. október 18, de ez életem végéig elkisér ez az eset, meg a következménye. A következmény kemény kirekesztés. Már nem tartozom a rokonsághoz, ki vagyok tiltva. De hát ez van, ezt kéne elfogadni. A vége az lesz idősebb koromban, hogy magamra maradok, nem számithatok majd senkire. Érdemes ezért élni, hogy szenvedjek? Mert nekem csak a szenvedés meg a kirekesztés jár. Másoknak jár a boldogság, nekem nem, soha nem is járt. A felnőttkor már nagyobb szenvedésekkel jár és ahogy idősödöm egyre nagyobb lesz a kirekesztés meg a szenvedés. És mindent magamnak köszönhetek, ahelyett, hogy segitettek volna, az ellenkezőjét mondták az én véleményemnek. Mindent csak bebeszélek magamnak. Elvárják, hogy normális legyek, és ha ennek nem tudok megfelelni, kirekesztenek, mindig is ez volt. Csak, ahogy telnek az évek, úgy lesz egyre keményebb és durvább. Nem fogok gyógyszert szedni a kedvükért és zárt osztályra se megyek. El kéne költöznöm és egyedül kéne laknom? Lehet ezt kéne, úgysincs értelme az életnek. Oké, abbahagyom. Már a mániáim se érdekelnek. El kell fogadnom, hogy mindenért én vagyok a hibás és azért is, hogy ilyen lettem. Csak magamnak köszönhetem, na meg azt is, hogy kirekesztenek. Meg kéne tanulni viselkedni, elmondják, hogy ezt meg azt kéne csinálni, de segitséget már nem kapok rá. Az lesz belőle, hogy nem akarásnak nyőgés a vége, ahogy ők mondani szokták. Segits magadon, az Isten is megsegit, ezt is szokták mondani. Tehát legyek normális minden segitség nélkül. Ez az elvárás, de ennek nem tudok megfelelni és segitség nélkül nem megy. Tehát arra jutottam, hogy értelmetlen igy az élet. Csak az érvényesül, meg annak jár a boldogság, aki normális. 

Megosztás Viberen