Depresszió

Lilla1331 képe

Sziasztok!

Már régen jártam erre. Eddig fenn tudtam magam tartani a felszínen, nehezen de sikerült. Viszont szeptemberben elkezdődött életem egyik nehezebb időszaka. Mindkét gyermekem iskolát kezdett, a nagyobbik  gimit, a kicsi általánost. Faluból városba. Óriási változás,hiszen faluban kb. 200-an járnak a suliba, városban a triplája. A gimivel nem volt nagy gond, szerencsére 15 éves nagylányom már könnyebben veszi az akadályokat. A kicsi fiammal más. Falusi oviból (kb.90 gyermek) ment,városi suliba. Teljeenúj környezet, társak stb. (Amúgy lakásvétel miatt kellett városba iratnom suliba, amúgy ment volna faluban tovább iskolában). Kissé félénk,érzékeny kisfiúról van szó, az akit kipécéznek és szekálnak a többiek. Na most amíg falun, meg tudom bszélni a szülővel,ez várásán már nem így megy. Itt a tanár tesz valamit vagy nem.Szólok, vagy lesz valami vagy nem. Az ofő,mint kiderült egy ordítozó hárpia, aki nem önbizalmat növel,hanem a földbe döngöl. Rászált a fiamra,kijelentette figyelemzavaros,elküldte viuzsgálatra,amiből kiderült hogy még játékos korszakát éli,nincs olyan gond amire gondolt. De mi mint szülők nem lettünk semmiről értesítve . Próbáltam beszélni a tanítónővel, kedvesen,de ő arrogánsan válaszolt,vádaskodott stb. Szóval úgy döntöttem, talán gyerekesen hangzik, de soha nem akarok vele találkozni. Eljutottam odáig,hogy már nem érdekel semmi, a gyerekeimet foggal körömmel védem, próbálok iskolát intézni félévtől. De közbe belekerültem egy örvénybe. Nem tudok összefüggően figyelni a munkámra, egy ideig megy,aztán elkalandozom, laptopon dolgozom,otthonról, már szinte az összes betegség tüneteit,lefolyását tudom. Félek mindentől. Ha találok valamit egy ideig lelkesít, aztán félreteszem nem érdekel. Kinézek magamnak valamit, nagy nehezen megveszem, mire odaér hozzá már nem tudok mit kezdeni vele,nem érdekel. Az az időszak amíg várom az lelkesít,utána már nem. Nem szeretem magam,utálom amilyen lettem. Még a boltba is félve megyek le, egyre ritkábban teszem,inkább előre vásárolok. Szégyellem magam.Éjjel,hajnalban szorongva ébredek, nem tudom miért szorongok hisz okom nincs rá.Voltam orvosnál 3.-án, kaptam 1mg-os Xanax sr-t és Agomelatin anpharm 25mg-ot. Eddig is szedtem 0,5mg xanax-ot este elalvásra. Ez az Agomelatin meg a Valdoxan helyett van, de nem szedem. Mert a Valdoxant szedtem,viszont semmit nem ért sajnos. Állítólag ez ugyanaz, viszont sajnos nem emelten írta a doki fel így mikor kiváltottam volna, próba miatt nem tettem. Legszívesebben olyan gyógyszert kérnék, ami kitörli a sok mínuszt az agyamból,a sok aggódást. De ilyen nincs,és én kezdem elveszíteni a lában alól a talajt. Pedig muszáj talpon maradnom a családom miatt is.


Offline
Csatlakozott: 2015 már 27

Sweet Harmony írta:

Szia Kedves Lilla1331,

mélyen megértem a helyzeted, hát ez eléggé bonyi... tudom, h milyen helyzetben vagy kb, de sajnos tanácstalan vagyok. Megértem H nem szeretnél találkozni a hárpia tanárnővel, ezzel én is így (lennék). Bár lehet H muszáj lesz majd a gyerekek miatt. Inkább nem szeretnék semmi tanácsot adni csak azt szeretném +írni, H nem lehet túl jó helyzet s együttérzek Veled. Tarts ki. 

,

Kedves Sweet Harmony!

Köszönöm,hogy írtál. Egy ideje nem jártam itt, így nem olvastam az írásod.

Azóta kénytelen voltam szembenézni a "démonjaimmal". Úgy alakult,hogy az új évet jól kezdte a kisfiam a suliba, /sajnos a másik suli ahova át szerettem volna iratni nem vesz fel diákot/,és mivel bizonytalan voltam abban átirassam vagy sem,így a gyerek lelkiállapotára bíztam a dolgot. Szerencsére csupa pozitív dologgal szembesültem, igaz a tanárnő még mindig kiabál, de a kisfiammal megbeszéltük hogyan kezelje,és úgy néz ki bejött. Már nem fél tőle annyira, meg mer szólalni, amiből rögtön kiderült.hogy érdekes módon már nem figyelemhiányos... Szóval erről ennyit.. A félévije is jó lett,annak ellenére amit a fejemhez vágott a tanárnő decemberben,csupa kiváló és jól megfelelt értékelés volt benne.Egyedül az írása,ami lehetne szebb,de hát fél éve kezdte a sulit.Szóval bőven belefér szerintem. A lényeg,hogy nem akartam,de mégis én mentem a szülőire,és fura mód ott kedves volt a nő. Féltem elmenni, de nem akartam megbújni,hogy érezze,hogy félek tőle. Jó volt szembenézni a problémával.

Bízom benne idővel változik majd a helyzet.

Nagyon köszönöm,hogy írtál!!

Jólesettsmiley

Szép napot Neked


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Szia Kedves Lilla1331,

mélyen megértem a helyzeted, hát ez eléggé bonyi... tudom, h milyen helyzetben vagy kb, de sajnos tanácstalan vagyok. Megértem H nem szeretnél találkozni a hárpia tanárnővel, ezzel én is így (lennék). Bár lehet H muszáj lesz majd a gyerekek miatt. Inkább nem szeretnék semmi tanácsot adni csak azt szeretném +írni, H nem lehet túl jó helyzet s együttérzek Veled. Tarts ki. 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Elég tipikus a "mosolygós" depressziós. Hűje doki is gyanakodhatna... Sokan tesznek úgy a külvilág felé, "mintha minden rendben volna".
Nem kellene dokit váltanod? Vagy terápiába menned?


3
Offline
Csatlakozott: 2015 már 27

Szia Kleo!

Ne haragudj,hogy eddig nem írtam vissza.

Voltam vérvételen,szerencsére eredményeim jók lettek.

Nem váltottam ki a gyógyszert, viszont maradt régebbről ,még nem lejárt Valdoxan.Azt kezdtem el szedni,kb 1,5 hete,mikor már tényleg nagyon magam alatt voltam. Fura mód mintha használna.. Ma voltam a dokinál újra, felemelte a Xanax-ot 2*2mg -ra (Sr), és kiírta ezt az AGOMELATIN ANPHARM-ot,de most emelten, és este 2-tőt kell szednem. Fura mert enyhén beszédhibás vagyok, és azt vettem észre,hogy az utóbbi napokban simán tudok telefonálni, olyanokkal beszélni,akikkel még véletlenül sem tettem volna. Kollegáim a cégnél ahol dolgozom,home office-ban- Mivel a bátyám a főnök, még csodálkozott is,hogy merek telefonálni. Tulajdonképp mindenki a főnőköm, mert a "ranglista-képzettség" legalján vagyok. A kereskedelmi és ECDL végzettségemmel.De már 10 éve dolgozom itt, mint irodai aszisztens. Pont a mentális problémáim miatt, mert sajnos a kereskedelemben nem bírtam egy idő után, 2-szer is sügősségel mentem dokihoz. Viszont nagyon fura az,hogy nem tudok örülni a pozitív változásnak. Nem tudom értékelni. A legszívesebben kórházban lennék, távol a gondoktól,aggódásoktól. Eddig mikor be akart utalni a doki,kisírtam hogy ne kelljen.Most meg.Nem tudom mi ez az érzés.Nem tudok vele mit kezdeni.Szabadulni szeretnék mindentől és mindenkitől. De az orvonak nincs ideje, a hangulatom meg olyan mint a tó vize ha fúj a szél. A dokinál épp oké volt minden. De hazaértem és marhára nincs. És nem tudom miért,hiszen nem lehetne okom a panaszra,van egy szerető családom, 2 gyermekem akik szeretnek és én is őket. Lelkiismeretfurdalást érzek azért mert az orvosnak elmondtam a problémámat,ami van, de ő nem lárja,lehet más sem,ezért úgy érzem mintha hazudnék.Pedig a dokinak nem is mertem elmondani mindent.Mert ha elmondom, még azt is mondhatta volna az aktuális állapotomra,hogy csak kitalálom. Pedig , bár úgy lenne.

Viszont,lehet jó is hogy nem látja rajtam senki hogy gond van, mert az sem lenne jó.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nincs mit.

Valszeg ua. hatóanyag, úgyh beveheted. Itt baloldalt ott vannak a gyszerek, megnézheted, h ua.-e.

Hogy nem írta eü. emeltre, szenyaság. Sad


Offline
Csatlakozott: 2015 már 27

Kedves Kleó!

Köszönöm, hogy írtál.

Jövőhéten megyek vissza a dokihoz. Találtam otthon Valdoxant 2 heti adag,szerinted bevehetem? Mármint,mert amit felírt a doki,elvileg az helyett van,mert drága lett. És mert nem jelölte be az eü emelt rublikát.

 


6
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Szí! 

Először is: keress más sulit a gyereknek (olvastam, hogy megtetted), de sürgősen! Igen, a gyerekek a legfontosabbak, de ha ez ügyben kicsit megnyugodnál, máris jobb lenne. Gyszer csodát nem tesz, de szedd, mert segít elkerülni, hogy esetleg még rosszabb állapotba kerülj!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen