Feszültség a családban

Lilla1331 képe

Sziasztok! Rémes ez a mai nap.Már reggel összevesztem a férjemmel:( Napok óta feszült vagyok, 2. hete szinte bezárva érzem magam, a kisfiam második hete beteg, a múlthéten én is elkaptam. Otthonról is tudok dolgozni, sőt igazából ezt is teszem, csak nem otthon hanem egy másik városban,apukámnál bérel egy helységet a cég ahol dolgozom.(bátyámnál).A számítógép és én.Most meg már kezdek belebolondulni az állandó otthonlétbe, hogy mindig jön valami rossz. Én kiabálok,azzal is akivel nem kéne, nincs semmi amivel levezethetném a feszkót.A héten a párom délutános, úgy gondoltam végre,legalább délelőtt elmehetek itthonról, de sebészetre jár minden nap,kötözésre, így nincs ki legyen a kicsivel.Szóval otthon, egy tömbben,amit már lassan börtönnek érzek, lehet azért mert falun nőttem fel kertes házban, nem tudom. De én mártír vagyok, mint ma kiderült, pedig nem akarok az lenni. Csak már még gyárban is szívesebben dolgoznék mint itthon. A párom szerint én tehetek róla,hogy ő máshova ment dolgozni, ez már másodszorra vágta a fejemhez,a 4 hónap alatt mióta munkahelyet váltott. Mert mindig szidtam az előző munka helyét. Bár azt hozzá kell tegyem, elsősorban ő hangoztatta tavaly január óta,hogy el akar jönni onnan. Ott 12 órázott, volt,hogy hetenete 3 vagy 4 napot ment. És annyi volt a múlthéten a baj, hogy véletlen kicsúszott a számom, mivel beteg lett ő is, hogy már már visszasírom az előző helyet,/na ezen felkapta a vizet/,mert ott volt hogy egyben volt 3-4 nap pihenője./ezt már nem hallgatta meg/ pedig csakis ezért mondtam. Ebből is kerekedett egy jó kis veszekedés, nem is hagyta,hogy elmondjam amit szerettem volna.Így úgy döntöttem,hogy soha többet nem fogok beleszólni,semmi amit tesz vagy csinál. Most meg az a baja, mert a hétvégén,különvonultam,már amennyire ez lehetséges egy 2 szobás tömblakásban.És olvastam.

Egyre kevesebb a kedvem mindenhez,semmi nem motivál,szinte már utálom a munkám, elmennék olyan helyre ahol vannak kollegák is,nem csak virtuálisan,skypon. Úgyérzem semmit nem ér az életem,csak tönkreteszem másét, a családomét. Jobb lenne nekik nélkülem..

Lehet megint a hormonjaim játszanak velem? (Jövő hétfőn kell megjönnie.)


Offline
Csatlakozott: 2015 már 27

Szia roxi!

Nem, tesóm munkahelye,vagyis a cég központja Pesten van.Ott a fejesek dolgoznak.Én egyedül dolgozom, alájuk dolgozom,vagy hogy mondjam. Adatkezelés, cégek beszámolóinak készítése, ppt. készítés stb.., csak azért bérel a cég egy szobát apukámnál, mert már jó pár alcéget alapítottak, és apukám címére is be van jegyezve egy. Én nem járok oda,ahol az iroda van. Hiába bizonyítottam, immáron 7 éve, nem tartozom közéjük,én nem végeztem egyetemet/főiskolát, a szakmám sima kereskedelmi eladó,ECDL vizsgával,kicsi vagyok hozzájuk. Hiába mondja tesóm,hogy nem foglalkoztatna a cég ha nem érne semmit a munkám stb., de nehéz elhinni, viszont ha jól vagyok lelkileg, szeretem csinálni, és rengeteget tanultam a 7 év alatt,saját erőmből,a 0-ról kezdtem.

Nagyon sokáig,képtelen is lettem volna, emberek között dolgozni, tulajdonképpen ez is ok arra amiért így alakult. Sokáig volt bennem rettegés,félelem. Amit már nem tudtam elnyomni,nagyon sok évig sikerült, a 2009-es év ebben sajnos fordulópont volt.Akkor már nem felmondani akartam a munkahelyemen,hanem szabadulni, bárhogyan is,akár saját lábon akár mentővel.Nagyon betett nekem anyukám halála, utána mikor tudatosult bennem minden, totálisan felfordult minden. 2009-ben úgy jöttem el a munkahelyemről, hogy előtte bevettem egy doboz nyugtatót (gyógynövényest,más még akkor nem volt, mert nem is jártam dokihoz),ez kb. 3 héttel a vetélésem után volt, kb fél év alatt 2 veszteség ért,és menekülni akartam. Akkor sikerült kijönnöm, utána volt még egy próbálkozásom szeptembertől 2010 áprilisáig, sajnos akkor is sokminden történt visszaestem, csak akkor már xanax-ból vettem be ha jól emlékszem 8db 0,5mg-ost,mielőtt mentem dolgozni,előtte már nem szedtem gyógyszert egyáltalán, bementem egy ismerős patikában egy régebbi orvosi papírral,és arra hivatkoztam,hogy elfogyott a tablettám viszont a doki csak jövőhéten rendel,így kiadtak nekem gyógyszert. Szörnyű dolgot tettem, fogalmam sem volt hogyan szerzek receptet a dokitól,akinél nem is jártam 8 hónapja, de akkor ezen nem izgattam magam. Viszont a barátnőm/kolleganőm észrevette és kivette a szekrényemből,és felhívta a bátyámat,akinek odaadta a dobozt a tudtom nélkül, én meg simán, bár kissé álmosan de végigdolgoztam a napot 8 db nyugtatóval ami ráadásul nyújtott hatású, és soha olyan jó kasszazárásom nem volt, nem is értettem hogy csináltam. Én börtönnek éreztem a munkahelyem,mindig is,csak régen túltettem magam rajta,vagyis el tudtam nyomni, de akkor már nem. A sok terápia alatt kiderült,hogy ez valószínüleg azért lehetett mert gyerekkoromban, nagyon sok volt a muszáj dolog, a kell. Sokminden rámkényszerítettek a szüleim, kórház amit nem akartam,2 hónap kb. és még a sok orvoshoz járás.Felnőttkoromban így jött ki,

Viszont ennyi év alatt úgy érzem, sokat változtam,és már szinte vágyom egy olyan munkahelyre,ahol nem csak skype-on beszélgetek a kollegáimmal.Kényelmes életem van, mert bármi van a gyerekekkel ott vagyok, bármikor tudok velük dokihoz menni. Sőt én is bármikor mehetek terápiára meg dokihoz, még szabi sem kell hozzá. Viszont ennek a kényelemnek megvan az ára, mára már totál elszigeteltem magam,csak boltba megyek,mert muszáj, meg persze az ovi suli a gyerekek miatt. Azt sem tudom, most menne e az,hogy elkezdek mondjuk egy gyárban dolgozni, lehet megint előjönne a problémám, nem tudom,mivel nem vagyok élesbe,nincs nyomás rajtam nem tudom. Tehát az sem biztos hogy menne.Bár már nem nyúlnék gyógyszerekhez,azt megtanultam az évek alatt,hogy semmi értelme többet bevenni mint ami fel van írva, a helyzet nem fog semmit változni, csak max. álmosabb leszek. Meg mióta a kisfiam is megszületett még megfontoltabb vagyok,gyógyszerek terén.

Bocsi a hosszúságért!!


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Lilla1331 írta:

Szia roxi!

Is-is. Mivel laptopon dolgozom, így mindegy.Azért vagyok apukámnál, mert ebbe a községbe jár oviba a kisfiam és a lányom iskolába. De ha betegek akkor otthonról dolgozom. Szóval mobilnak is mondhatnám Smile

Szia Lilla! Smile

Akkor azért vagy emberek között, amikor bátyád mh-én vagy, ugye?


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

 Roxy,

hogy ne offoljak a vidám halottmosóban kifejtem Smile


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Szia Lilla, Te vagy a gyerekeid anyja te tudhatod hogy az őket kezelő orvos megfelelő e.

Én sem tudtam csak egy gyerekorvossal dolgozni ha az nem volt akkor inkább telefonon diskuráltuk meg 200 km ről hogy mit hallok mi menyi és mit csináljak a gyerekkel még. Pl amikor bárányhimlővel egyszer megkért hogy mivel volt már bárányhimlős a gyerkőc( ő látta akkor de ritkán előfordul kétszer is neki is az egyik kétszer volt bárányhimlős) csak nézzen rá a biztonság kedvéért a másik gyerekorvos aki helyettesíti  ( Ő sielt de onnan is válaszolt)

Tök ingyen vihettem magánrendelésre a gyereket ha volt a pofáján bőr pénteken délutánra ledögösödni amivel nem válaltam be a hétvégét

És volt egyszer este 11 kor hálóingben papucsban ugrottam be a kocsiba az első asztmás rohamánál és vittem a házához a dokihoz nem mondta hogy vigyem kórházba vagy hívjak ügyeletet azt mondta hozza. Persze tudta a képességeim és nem éltem vissza vele soha. 

Elvittem a gyerekem a másik dokihoz hogy szépen kérem nézze meg himlős e vagy mik ezek a pöttyök hólyagok és nem említettem hogy a saját orvosunkkal már lekottáztuk azt sem hogy eüs vagyok azt sem hogy volt már bárányhimlője semmit és ahhelyet hogy azt mondta volna bárány himlős a gyerek

magasságát meg testsúlyát méregette mert hogy sovány ,azt hogy bárányhimlős kérdésre sem mondta ki de a kegyszerek viszont arról szóltak amiket felírt  meg egy hét múlva hazajövő saját gyerekorvosunk az utolsó nyomokból mondta meg amit azért mindketten tudtunk.

Ezen felől akkor látta másik orvos ha sebész vagy traumatológus kellett .

Az idős emberek merevek szokásrendjük van és fontos nekik a saját önrendelkezésük és bizony az újat nem igen fogadják be aztán ott van az én házam az én váram nagyon is jó hogy nem laktok együtt.

Néha bármennyire rettegünk és nem látjuk a megoldást de már tudjuk az utat akkor valahogy neki kell menni aztán alakítani ahogy alakul ha van egy terv azon már el lehet indulni és útközben változtatni ha az jobb vagy kivitelezhetőbb. Nagy bátorság kell hozzá és sok erő de megéri. Igen te jól működsz jók az elgondolásaid csak nem bízol magadban sokszor ez a gondod. remélem a terápián megerősítéseket kapsz.

 


Offline
Csatlakozott: 2015 már 27

Szia roxi!

Is-is. Mivel laptopon dolgozom, így mindegy.Azért vagyok apukámnál, mert ebbe a községbe jár oviba a kisfiam és a lányom iskolába. De ha betegek akkor otthonról dolgozom. Szóval mobilnak is mondhatnám Smile


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

dopamin írta:

A családom először anyámmal minimalizáltam a kapcsolatom nem volt nehéz 9 áves koromtól nagyanyámék neveltek de soha nem látogattam sacc 30 valahány évesen két hónapig vittem orvostól orvoshoz hogy ne 20 ezerből éljen és leszázalékolják viszont úgy érezte engem nevelnie kell talán jóvátenni vagy pótolni akart valamit fene se tudja de rohadt nehezen fogadtam el és piszok hamar el is távolodtam újra

Nagyanyám ugyan szeretett de egy állat volt vert üvöltöt és senki nem mert vele szembeszegülni csak én 14 éves koromtól aztán 17 évesen elvitorláztam egész 250 km pestre hogy nővér legyek meg távol legyek.

Lejártam hozzá meg keresztanyámhoz anyám testvéréhez. Míg nagyanyám megszelídült és sürű szóváltásainkból időnként rájött hogy igazam lehet őt utólag el is ismerte bement a szociba. Ott két hetente havonta látogattam pestről

Keresztanyámat szerettem anyám helyett is de állandóan elitélt pl egyszer méhenkivüli terhes voltam magam se tudtam de kirepedt a vezeték elkezdtem összerakni a tüneteket nagyanyám orvosért küldtem ott feküdtem szó szoros értelemben tudva hogy haldoklom ásítoztam mert nem jutott már vér az agyamba és elkezdődött oszt kivel voltál? oszt mikor voltál?  Késöbb ha jött belenézett a fazékba mit főzök megszámolta hány lábasom van végtelenül kicsinyes volt amikor éjszakból hazarohantam hozzá és mamámhoz és másnap délután visza kellett 4 kor indulnom dolgozni akkor azt mondta na a miniszter asszony villám látogatást tett. Volt egy rohadt évem 3 melóhelyem volt komolyan nem tudtam arccal merre megyek mindig néznem kellett a határidő naptáram külön szinekkel volt jelölve hová megyek éppen dolgozni hazajutottam 3 x abban az évben egyszer a gyerekem ballagására aztán az ő unokái szülinapja volt ott voltunk 4 órát ezalatt keresztanyám végig üvöltve beszélt lebaszott mindenkit ordított a gyerekekkel az enyémmel is akart akkor feláltam és mondtam na megyünk haza. Mert nem vagytok képesek ittmaradni ?!

És elkezdtem ordítani a saját családomat alig láttam ebben az évben idejövünk és veszekszel elegem van én nem fogom a gyerekem regulázni( nagyon is jól viselkedett)  hogy neked tetszen nem fogok órákon át szomszédokról szóló gonosz  pletykákat hallgatni nincs erre szükségem eddig is csak az unokatesóm miatt jöttem de azzal meg egy szót sem tudok beszélni mert megnyomorítottad és ugyanolyan sőtét bunkóvá tetted mint magad !!!! Ezek csak amik eszembe jutnak millió dolog volt. Nagyon küzdöttem hogy anyai családom utolsó darabjai meglegyenek felesleges volt ahogy lezártam őket bánkódtam még egy pár hónapig de ezerszer nyugodtabb az életünk a folyamatos kritizálások nélkül.

Egy férjjelőltet vittem haza annó bemutatni azt is úgy vérig sértette ráadásul akkor amikor ott sem voltam hogy megmondta őszintén ugyan engem venne el de ez a család nem kell neki hozományul egy percet sem bír ki velük.

Most igy sacc6-8 év múlva beszélnem kellett vele valamit letisztázni el is rohantam hozzá szemrehányni akart büntudatot akart támadni akart de én csak dolgokról kérdeztem tagadott hárított végül vallott .Nem haragszom de nem kell egy perc se belőlle mert borzalmas ember sok fájdalmat okozott igazából rosszabbá fejlődött mint nagyanyám

Az unokatesóm azt suttogta felhív azt várom mert ő is ott volt részben a beszélgetésünk alatt bár az anyja egyfolytában kizavarta ezért azért.

40 éves két gyerek anyja és nincs egy szava se otthon a keresztanyám még a volt párjának a csipszes zacskóba és papirzsepibe csomagolt óvszerét is kikukázta a nygkukából és erről be is számolt bárkinek. Brrr

szóval nem azt mondom szakíts a családoddal de tudatosíthatod hogy felnőttél dönthetsz hibázhatsz mert ugyis te javítod azt is ki és te nem élhetsz helyettük ahogy ők sem élhetik az életeset. 

Bocsánat, ez is lényegtelen, de azt írod anyád lánytestvéréről /keresztanyádról/ nagynénédről, hogy "40 éves két gyerek anyja". És írsz az egyik unokatestvéredről. A másik unokatestvéreddel mi a helyzet? 


Offline
Csatlakozott: 2015 már 27

Szia dopamin!

Hú, hát nem is tudom mit mondjak/írjak. Ez mind nagyon duva amit leírtál. Csodálom hogy sikerült így kikerülnöd belőle, erős nő lehetsz.

Az tény,hogy minimalizálni kellene a támadófelületet nekem is, csak mivel alig beszélek valakivel,a munkám miatt,így akaratlanul kicsúszik egy-két dolog a számon, mint pl. ma a gyerekdoki váltás,mert nem vagyok megelégedve az orvosunkkal. Ez tök hétköznapi ügy, szerintem nincs semmi abban ha fogom magam és átviszem másik dokihoz a gyerekem. Jogom van hozzá úgy hiszem, Ez már egy ideje érlelődik bennem. Ma átjutottam apukámhoz, délelőtt nála dolgozom, kérdezte,hogy van a kicsivel stb. És véletlen elszóltam magam,hogy ezen gondolkozom. Na erre aztán kaptam hideget-meleget, mert majd gondolom,hogy a másik jobb lesz.. stb Egyszóval befolyásolás. Egész életembe ezt csinálták,tudják nagyon jól hogy egy könnyen befolyásolható ember vagyok. Bár már nem annyira,úgyérzem, de ehhez az kell,hogy ne hagyjak támadási felületet,vagyis ne mondjak semmit,csak ami szükséges,nem többet.

Szerdán voltam terápián, hát most úgy jöttem el,hogy több dologban is megerősítést kaptam. Az már egy másik kérdés,hogy ezeket a dolgokat,hogyan fogom véghezvinni, mert egy olyan lépéssel amit javasolt a terapeutám, és amitől én is tuti jobban érezném magam,azzal, lenne összetűzésem pár emberrel. Pedig ez is egy olyan dolog,ami családi, vagyis a mi 4 személyes kis családunkra tartozik senki és semmi másra.

Ezért vagyok annak a híve,hogy jobb külön élni a szülőktől, mint együtt velük. Édesapám mivel egyedül él már szegény, így tulajdonképpen simán lakhatnánk nála, hiszen nagy a ház, De inkább albérletben lakunk,mert így megmarad a szeretet,és kevesebb a veszekedés. Ő már 71 éves,kialakult szokásokkal,mióta anyukám nem él. Pedig olcsóbb lenne, de többett ér a függetlenség. 2015-ben 1,5 hónapot nála laktunk,mert nem találtunk albérletet,ahol addig laktunk a tulaj visszaköltözött.Hát azalatt a 1,5 hónap alatt kiderült,hogy nem megy. És nem a párom vagy a gyerekek miatt,hanem miattam. Nem nagyon bírtam,hogy mindenbe beleszólt,belekötött.Neki se volt jó,meg nekünk se. És nem is várhatom el egy idős embertől ,hogy változtasson a kialakult szokásain. Szükség megoldás volt.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Lilla1331 írta:

Szia dopamin!

Jó amit írsz, már én is próbálom egy ideje. Előre szólok,hogy ha kiabálok akkor az a feszültség miatt van,ne vegyék magukra. A nagylányom már érti, a kicsi gondolom még nem nagyon,de vele csak a szokásos veszekedéseim vannak, mint pl. húzd le a wc-t magad után,tedd a kezed a szád elé ha köhögsz,pakold el a játékokat amit kipakoltál stb.kb 5-ször egymásután, az utolsó már hangosabb. Sokszor már inkább én csinálom meg mert már elég volt.De egyszer csak megtanulja.

A kórháztól annak idején a párom nem azért mentett meg mert nem tudtuk volna megoldani, hanem mert nekem volt egyfajta kórházfóbiám. Gyerekkoromból ered, a szüleim sokat vittek orvostól orvosig, 1 és 5 évesen kórházban voltam(asztma miatt),és régen még a szülő nem maradhatott benn a gyerekével. Bár 1 évesen gondolom megengedték,azt nem tudom. 9 évesen egy bentlakásos, hétvégén hazajárós gyerekpszichiátrián voltam,a dadogásom miatt 2 hónapig,amit szívből utáltam. Amúgy az semmit nem segített, annál inkább később 17-18 évesen az agykontroll, meg hogy a beszédem csak nagyon stresszes szituban volt gáz,amúgy tisztán folyékonyan beszéltem olvastam. Irtózom magától a gondolattól is,hogy kórház,vagy legalábbis úgy mondanám akkoriban. Most nem kellett még mennem,így nem tudom,hogyan fogadnám. Gondolatban többször eszembe jutott,lehet jó lenne,de ennyi.

Valószínű macerás lenne megoldani, de nem lehetetlen, de szerintem nekem többet ártana pár hetes kórházi tartózkodás mint a családomnak.

A párommal alapvetően nagyon jó a viszonyunk, kivéve,hogy néha nála is betelik a pohár,  amit őszintén szólva nem csodálok, nehéz lehet elviselni.

Sajnos nálam még nagy a befolyás apukám és bátyám részéről is.Szerenek beleszólni az életembe,és egyre nehezebb ennyi embernek megfelelni.

Pl. a férjem vallása,más mint az egész familiámé.Ő nem katolikus. Mások a szokásai, ezeket mi megbeszéltük, nincs semmi problémánk belőle. Már 9 éve együttélünk, és még nem volt belőle problémánk egymás között. Őt el is fogadta a családom, nincs ezzel gond.Viszont azért sűrűn jönnek a szúrkálódások,hogy azért te nem akarsz olyan vallású lenni stb. Édesapám szeret beleszólni a gyereknevelésbe, mit miért csinálunk. Néha úgyérzem magam mint egy gyerek, akinek el kell számolnia a tetteivel. Hogy a párom miért megy szabira,miért akarok orvoshoz menni, akkor pl. pszihiáter ha gyógyszert ír fel, érdeklődik,majd hozzáteszi,de ugye nem váltod ki,vagy máskor csak véletlen eszébe jut, és megkérdezi ugye nem szeded a gyógyszereket? Ezért jó is meg nem is hogy bátyám cége,nála bérel egy szobát,ahol dolgozok (pénzügy).

De jelenleg ez van. 2010 óta távmunkát végzek, így már sikerült tökélyre fejlesztenem,hogy elszeparálom magam a világtól,egyre kevesebbet van kedvem menni emberek közé, kivéve ha muszáj. Erről csakis én tehetek, nem okolhatok érte senkit.

Bocs, tudom, hogy nagyon lényegtelen, "Ezért jó is meg nem is hogy bátyám cége,nála bérel egy szobát,ahol dolgozok (pénzügy)."

Akkor most otthon dolgozol vagy egy bérelt szobában?


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

 A családom először anyámmal minimalizáltam a kapcsolatom nem volt nehéz 9 áves koromtól nagyanyámék neveltek de soha nem látogattam sacc 30 valahány évesen két hónapig vittem orvostól orvoshoz hogy ne 20 ezerből éljen és leszázalékolják viszont úgy érezte engem nevelnie kell talán jóvátenni vagy pótolni akart valamit fene se tudja de rohadt nehezen fogadtam el és piszok hamar el is távolodtam újra

Nagyanyám ugyan szeretett de egy állat volt vert üvöltöt és senki nem mert vele szembeszegülni csak én 14 éves koromtól aztán 17 évesen elvitorláztam egész 250 km pestre hogy nővér legyek meg távol legyek.

Lejártam hozzá meg keresztanyámhoz anyám testvéréhez. Míg nagyanyám megszelídült és sürű szóváltásainkból időnként rájött hogy igazam lehet őt utólag el is ismerte bement a szociba. Ott két hetente havonta látogattam pestről

Keresztanyámat szerettem anyám helyett is de állandóan elitélt pl egyszer méhenkivüli terhes voltam magam se tudtam de kirepedt a vezeték elkezdtem összerakni a tüneteket nagyanyám orvosért küldtem ott feküdtem szó szoros értelemben tudva hogy haldoklom ásítoztam mert nem jutott már vér az agyamba és elkezdődött oszt kivel voltál? oszt mikor voltál?  Késöbb ha jött belenézett a fazékba mit főzök megszámolta hány lábasom van végtelenül kicsinyes volt amikor éjszakból hazarohantam hozzá és mamámhoz és másnap délután visza kellett 4 kor indulnom dolgozni akkor azt mondta na a miniszter asszony villám látogatást tett. Volt egy rohadt évem 3 melóhelyem volt komolyan nem tudtam arccal merre megyek mindig néznem kellett a határidő naptáram külön szinekkel volt jelölve hová megyek éppen dolgozni hazajutottam 3 x abban az évben egyszer a gyerekem ballagására aztán az ő unokái szülinapja volt ott voltunk 4 órát ezalatt keresztanyám végig üvöltve beszélt lebaszott mindenkit ordított a gyerekekkel az enyémmel is akart akkor feláltam és mondtam na megyünk haza. Mert nem vagytok képesek ittmaradni ?!

És elkezdtem ordítani a saját családomat alig láttam ebben az évben idejövünk és veszekszel elegem van én nem fogom a gyerekem regulázni( nagyon is jól viselkedett)  hogy neked tetszen nem fogok órákon át szomszédokról szóló gonosz  pletykákat hallgatni nincs erre szükségem eddig is csak az unokatesóm miatt jöttem de azzal meg egy szót sem tudok beszélni mert megnyomorítottad és ugyanolyan sőtét bunkóvá tetted mint magad !!!! Ezek csak amik eszembe jutnak millió dolog volt. Nagyon küzdöttem hogy anyai családom utolsó darabjai meglegyenek felesleges volt ahogy lezártam őket bánkódtam még egy pár hónapig de ezerszer nyugodtabb az életünk a folyamatos kritizálások nélkül.

Egy férjjelőltet vittem haza annó bemutatni azt is úgy vérig sértette ráadásul akkor amikor ott sem voltam hogy megmondta őszintén ugyan engem venne el de ez a család nem kell neki hozományul egy percet sem bír ki velük.

 

Most igy sacc6-8 év múlva beszélnem kellett vele valamit letisztázni el is rohantam hozzá szemrehányni akart büntudatot akart támadni akart de én csak dolgokról kérdeztem tagadott hárított végül vallott .Nem haragszom de nem kell egy perc se belőlle mert borzalmas ember sok fájdalmat okozott igazából rosszabbá fejlődött mint nagyanyám

 

Az unokatesóm azt suttogta felhív azt várom mert ő is ott volt részben a beszélgetésünk alatt bár az anyja egyfolytában kizavarta ezért azért.

40 éves két gyerek anyja és nincs egy szava se otthon a keresztanyám még a volt párjának a csipszes zacskóba és papirzsepibe csomagolt óvszerét is kikukázta a nygkukából és erről be is számolt bárkinek. Brrr

szóval nem azt mondom szakíts a családoddal de tudatosíthatod hogy felnőttél dönthetsz hibázhatsz mert ugyis te javítod azt is ki és te nem élhetsz helyettük ahogy ők sem élhetik az életeset. 

 


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Lilla1331 írta:

Szia roxi smiley!

Most néztem a sok kérdőjelet az előző írásomban, az elvileg smiley akart lenni.Bocsi!

A dokim nem akar sima xanax-ot írni, bár volt már olyan,hogy véletlenül azt írt, csak a buszon vettem észre és nagyon örültem neki. Azt legalább lehet felezni stb.

Majd írok milyen ez a Helex, az a fura,hogy nem nagyon találok róla infót. Pedig keresgéltem több helyen.

Amikor leszoktat a doki a xanaxról akkor szokott frontint írni,bár ezt sem igazán értem, azt szokta olyankor mondani "gazdagítsuk a magyar gyógyszeripart is". De jobb alváshoz a sima xanax/frontin, mint az sr. Könnyebben elalszom tőle, és reggel könnyebb felkelni. Az sr-t lefekvés előtt legalább 2 órával kell bevennem,hogy tudjak aludni, de még így is szinte minden nap fennvagyok éjfél-1-ig, reggel meg 6-kor kelek,és egész nap nem vagyok álmos.

Semmi gond. Smile

Igen, a sima xanax jó, mert mindegyiket lehet felezni (0,25, 0,5, 1 mg). 

Lehet, hogy estére sima kellene, reggel meg sr. 

Nem értem, hogy a dokik mit "keménykednek". Nekem 0,5 mg-os van felírva, abból szedek duplán (az 1 mg-os nem volt jó). 

A frontin/xanax számomra rejtélyes téma, azt hiszem, hogy van, akinek az egyik jobb, van, akinek a másik. Frontint még soha nem szedtem. 

 



Offline
Csatlakozott: 2015 már 27

Szia dopamin!

Jó amit írsz, már én is próbálom egy ideje. Előre szólok,hogy ha kiabálok akkor az a feszültség miatt van,ne vegyék magukra. A nagylányom már érti, a kicsi gondolom még nem nagyon,de vele csak a szokásos veszekedéseim vannak, mint pl. húzd le a wc-t magad után,tedd a kezed a szád elé ha köhögsz,pakold el a játékokat amit kipakoltál stb.kb 5-ször egymásután, az utolsó már hangosabb. Sokszor már inkább én csinálom meg mert már elég volt.De egyszer csak megtanulja.

A kórháztól annak idején a párom nem azért mentett meg mert nem tudtuk volna megoldani, hanem mert nekem volt egyfajta kórházfóbiám. Gyerekkoromból ered, a szüleim sokat vittek orvostól orvosig, 1 és 5 évesen kórházban voltam(asztma miatt),és régen még a szülő nem maradhatott benn a gyerekével. Bár 1 évesen gondolom megengedték,azt nem tudom. 9 évesen egy bentlakásos, hétvégén hazajárós gyerekpszichiátrián voltam,a dadogásom miatt 2 hónapig,amit szívből utáltam. Amúgy az semmit nem segített, annál inkább később 17-18 évesen az agykontroll, meg hogy a beszédem csak nagyon stresszes szituban volt gáz,amúgy tisztán folyékonyan beszéltem olvastam. Irtózom magától a gondolattól is,hogy kórház,vagy legalábbis úgy mondanám akkoriban. Most nem kellett még mennem,így nem tudom,hogyan fogadnám. Gondolatban többször eszembe jutott,lehet jó lenne,de ennyi.

Valószínű macerás lenne megoldani, de nem lehetetlen, de szerintem nekem többet ártana pár hetes kórházi tartózkodás mint a családomnak.

A párommal alapvetően nagyon jó a viszonyunk, kivéve,hogy néha nála is betelik a pohár,  amit őszintén szólva nem csodálok, nehéz lehet elviselni.

Sajnos nálam még nagy a befolyás apukám és bátyám részéről is.Szerenek beleszólni az életembe,és egyre nehezebb ennyi embernek megfelelni.

Pl. a férjem vallása,más mint az egész familiámé.Ő nem katolikus. Mások a szokásai, ezeket mi megbeszéltük, nincs semmi problémánk belőle. Már 9 éve együttélünk, és még nem volt belőle problémánk egymás között. Őt el is fogadta a családom, nincs ezzel gond.Viszont azért sűrűn jönnek a szúrkálódások,hogy azért te nem akarsz olyan vallású lenni stb. Édesapám szeret beleszólni a gyereknevelésbe, mit miért csinálunk. Néha úgyérzem magam mint egy gyerek, akinek el kell számolnia a tetteivel. Hogy a párom miért megy szabira,miért akarok orvoshoz menni, akkor pl. pszihiáter ha gyógyszert ír fel, érdeklődik,majd hozzáteszi,de ugye nem váltod ki,vagy máskor csak véletlen eszébe jut, és megkérdezi ugye nem szeded a gyógyszereket? Ezért jó is meg nem is hogy bátyám cége,nála bérel egy szobát,ahol dolgozok (pénzügy).

De jelenleg ez van. 2010 óta távmunkát végzek, így már sikerült tökélyre fejlesztenem,hogy elszeparálom magam a világtól,egyre kevesebbet van kedvem menni emberek közé, kivéve ha muszáj. Erről csakis én tehetek, nem okolhatok érte senkit.

 


Offline
Csatlakozott: 2015 már 27

Szia roxi smiley!

Most néztem a sok kérdőjelet az előző írásomban, az elvileg smiley akart lenni.Bocsi!

A dokim nem akar sima xanax-ot írni, bár volt már olyan,hogy véletlenül azt írt, csak a buszon vettem észre és nagyon örültem neki. Azt legalább lehet felezni stb.

Majd írok milyen ez a Helex, az a fura,hogy nem nagyon találok róla infót. Pedig keresgéltem több helyen.

Amikor leszoktat a doki a xanaxról akkor szokott frontint írni,bár ezt sem igazán értem, azt szokta olyankor mondani "gazdagítsuk a magyar gyógyszeripart is". De jobb alváshoz a sima xanax/frontin, mint az sr. Könnyebben elalszom tőle, és reggel könnyebb felkelni. Az sr-t lefekvés előtt legalább 2 órával kell bevennem,hogy tudjak aludni, de még így is szinte minden nap fennvagyok éjfél-1-ig, reggel meg 6-kor kelek,és egész nap nem vagyok álmos.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Lilla1331 írta:

Szia roxi  ???? !

Köszönöm! Megpróbálom amit javasoltál. Nem vagyok egy konyhatündèr, általában utólag mindig sózni kell ami főzök,talán ez előny,..

Nem tudom te milyen gyógyszert szedsz, de már èn is gondoltam arra, hogy nem e a Xanax okozza.Már egy ideje szedeti velem a doki,igaz csak alváshoz veszem be, de szedem. Bár most nem volt xanax sr a patikában,helex sr-t kaptam. Mèg sosem próbáltam azt, vasárnap kezdem.Remèlem segít az is az alvásban.

A diétát mensi előtt kell tartani. Asszem egy héttel előtte kell elkezdeni.

Én sem sózok meg semmit eléggé. Smile

A xanaxot szedem már 4 éve (sajna), talán attól lehet. (A többi gyógyszer folyton jön-megy, változik.)

Majd írj a helex-ről, kíváncsi vagyok. Neked a sima xanax nem jó?


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Szia Lilla,

Mivel egész életemben szinte éjszakáztam és elértem a nemalvások azon szintjét ami személyiségváltozást okoz magyarúl egy kiállhatatlan kötözködő dög lettem nem kevés vita után felismertem én ezt nem akarom de nem tudok ellene tenni így szóltam a családnak igen a gyereknek is hogy anya álmos, fáradt de még dolgoznia kell ne szólj hozzám mert ordítani fogok de nem akarok de fogok.Ezzel tudtam megvédeni őket.

Most hogy vannak a stresszek a nehezen indulok el a nem tudok elindulni állapotaim igyekszem elmondani a tesómnak és a gyereknek is nem feltétlenül értik meg de nagyobb a toleranciájuk és jobban vigyázunk egymásra.

Más gondolatom , hogy a családod már szerették volna, hogy elmenj pszichológiára és esetleg bent is feküdj egy kicsit.

Viszont mint írod a férjed a végsőkig kitartott meletted és nem engedte ezt meg valamint azt is írod hogy nem tudod a gyerekfelügyeletet egy két hétre megoldani.

A férjedről igyekszem nagyon óvatosan fogalmazni de úgy tünik mintha elszeparálna mindentől és a jóság köntöse alatt lelkileg bánt téged nem ver nme túl durva de olyan mintha fogságba tartana.

Tudod hogy nem fogod bírni sokáig mert mindig lesz valami probléma már mondtam hogy valós kezelés kell neked ha kijutsz egy kicsit a környezetedből észreveszed ezeket.

Már ha észre akarod venni

Mert szívinfaktussal vagy medence töréssel sem maradnak otthon az emberek mondván nincs aki felügyelje e gyerekeket és a munkáját sem tudja elvégezni.

Féltelek.

 


Offline
Csatlakozott: 2015 már 27

Szia roxi  ???? !

Köszönöm! Megpróbálom amit javasoltál. Nem vagyok egy konyhatündèr, általában utólag mindig sózni kell ami főzök,talán ez előny,..

Nem tudom te milyen gyógyszert szedsz, de már èn is gondoltam arra, hogy nem e a Xanax okozza.Már egy ideje szedeti velem a doki,igaz csak alváshoz veszem be, de szedem. Bár most nem volt xanax sr a patikában,helex sr-t kaptam. Mèg sosem próbáltam azt, vasárnap kezdem.Remèlem segít az is az alvásban.

 


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Lilla1331 írta:

Szia rhiannon-roxána2.0 !

Szedek vitamint B vitaminok, magnézium stb, iszom a gyógyteákat amik hatnak a mensire, cickafark és pásztortáskafű tea.Citromfű teát is szoktam inni. Szóval próbálkozom.

Hívj nyugodtan roxinak. Smile

Azt olvastam, hogy valami diétát érdemes tartani. Sómenteset? Utána kéne nézni.

Nekem a gyógyszerektől lettek ilyen dolgaim, nem vészes és nem mindig van. Ha van, akkor "csak" előtte egy-két nappal. Az is elég... 

 


Offline
Csatlakozott: 2015 már 27

Szia rhiannon-roxána2.0 !

Szedek vitamint B vitaminok, magnézium stb, iszom a gyógyteákat amik hatnak a mensire, cickafark és pásztortáskafű tea.Citromfű teát is szoktam inni. Szóval próbálkozom.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Lilla1331 írta:

rhiannon-roxána2.0 írta:

Lilla1331 írta:

Szia!

A lányommal szerencsés voltam,szinte sose volt beteg,vele 2 éves koráig otthon voltam.Az apjával külön mentünk mikor 10 hónapos volt, a szüleimnél laktunk. De hozzáteszem nem is jártam pszichiáterhez se pszichológushoz előtte.A szorongás mióta az eszemet tudom velem van,elfogadtam,és így éltem.

2008-ban meghalt anyukám és rá fél évre 2009-ben beteg lettem,amiből ugyan helyreráztak kb fél év alatt, vissza is mentem dolgozni 2009 szeptemberében, de akkor megint jöttek a bajok, a  kislányom apja, (aki nem a férjem), tudtom nélkül elvitte a kislányomat apukámtól, ahol aludt mert a férjemmel dolgoztunk mindketten,1 hétig nem láttam a lányomat,bejött balhézni a boltba ahol dolgoztam,a vásárlók előtt ordibált velem, utána ügyvéd gyámügy stb. helyrejöttek a dolgok,ezután sajnos édesapám rákos lett, műtötték 2009 decemberében, januárban kezdte a kezeléseket,amikor azt hittem,hogy jobban van közölték,hogy 2. stádiumban van a betegség. Ekkor már kezdtem gyengülni idegileg, gyógyszer nélkül éltem hozzá teszem. És azt hiszem valahogy februárban robbant a bomba, a főnökömet szó nélkül áthelyezték máshová, bolondokháza lett a boltból, túlóra túlóra hátán, szabadság alatt bemenni dolgozni, úgy hogy sehol ne szerepeljen,hogy ott voltam. Megbüntettek a kasszában, mert pont a próbavásárlónak egy 25%-os cimkével ellátott termékről nem vontam le a 25%-ot,és utólag akartam odaadni a különbözetet. Szerencsére apukám csodával határos módon egyre jobban haladt a gyógyulás útján,még az orvosok is csodálkoztak./szerencsére azóta is jól van Smile / De a sok stressz kikészített,és újra dokihoz kellett mennem. Persze olyan gyógyszereket kaptam, amivel dolgozni nem tudtam, és mivel határozott idejű szerződésem volt, mikor az lejárt megszüntették a munkaviszonyomat, bár utólag belegondolva nem is mentem volna már oda vissza.

Ezután kezdtem el bátyámnál dolgozni, az elején még kisérleti célzattal, vagyis azért adott munkát,hogy ne agyaljak folyton. Gőzöm sem volt az excel-ről meg a többiről. De aztán belejöttem, így fel is vettek. Csak egy gond volt,hogy 4 órás voltam. A gyógyszerekről akkor is simán leszoktam,pár hónap kellett, meg sok terápia. Szóval minden oké volt az életünkben, 2011-ben a dohányzást is abbahagytam. Nagyon szerettem dolgozni, fejlődtem,egyre több dolgot tanultam meg, és egyre több új munkát bíztak rám. 2013 májusban született meg a kisfiam. Igazából, tervezett is volt meg nem is.Lényeg,hogy nagyon boldogok voltunk. Terveztem,hogy dolgozok, de minimálisan. De sajnos úgy hozta az élet, hogy egy régi kezesség miatt pár évig nekünk kellett fizetni a párom nagybátyjának a hitelét.Az ügy tavaly zárult le. Idegileg kissé megsínylettem ezt a pár évet, sajnos a tűrő képességem is kevesebb mint volt,anyukám halála előtt. Utálom azt,amikor jön a kisfiam,hogy játszunk,és nekem azt kell mondani, majd később mert...

Tudom ezekről mind én tehetek.A pszichés problémáim miatt nem tudtam újra olyan helyen elhelyezkedni ahol kellett volna,most a kicsi miatt a legideálisabb munkám van, amit meg kell becsülnöm, és igazából semmi bajom nem lenne, ha nem érezném ezt a bezártságot. A mai nap már kezd visszaállni,a reggel nagyon rossz volt. Amúgy félreértés ne essék, nem állandóan kiabálok a gyerekekkel,csak ha többszöri szólásra sem reagálnak,és pont az ellenkezőjét csinálják annak amit mondok.

Talán a társaság ami hiányzik, de sajnos egyre inkább félek társaságba menni.Hárítok ha lenne is valami.

Lilla, te egy szuper csaj vagy. Smile Minden írásodból ez jön le nekem. 

Próbálsz helyt állni és sikerül is, hol így, hol úgy. 

Nincs semmi gond, semmit nem rontottál el, hidd el. 

Annyiban kellene csak egy icipicit változtatni, hogy mivel nem vagy agorafóbiás (hála istennek), ezért el kéne menned néha egy kicsit kikapcsolódni. 

Ahogy ezt már mások is írták.

A kisfiaddal feltehetőleg nincs más baj, mint gyenge az immunrendszere / kicsit érzi, hogy baj van és otthon akar maradni veled. Ez nem baj, ez természetes. 

Próbálj meg egy kicsit arra koncentrálni, hogy van férjed, két szép gyereked és munkád, és igen, TE IS NAGYON odateszed magad. Gyenge idegrendszerrel, veszteségekkel is boldogulsz. (Ezt nem bántóan mondom és nem is biztos, hogy igaz, hogy gyenge az idegrendszered.)

Jól fog ez még alakulni, hidd el. Smile)

 

Aranyos vagy köszönöm!

De tényleg nem így érzem. Lehet, hogy az írásaimból ezt látod, de talán erre mondják,hogy a látszat csal. Sok bennem a negativitás. De remélem egy része elmúlik jövőhéten,ha megjön a mikulás. Megfigyeltem ahogy öregszem, egyre idegtépőbb az előző hét. Mi lesz velem ha jön a klimax? Belegondolni sem merek... 37 vagyok,talán még van pár évem...

Nincs semmi, amivel ezeket a PMS tüneteket csökkenteni lehet? 

Pont, hogy lehet, hogy a klimax beálltával jobb lesz. Smile

 


Offline
Csatlakozott: 2015 már 27

rhiannon-roxána2.0 írta:

Lilla1331 írta:

Szia!

A lányommal szerencsés voltam,szinte sose volt beteg,vele 2 éves koráig otthon voltam.Az apjával külön mentünk mikor 10 hónapos volt, a szüleimnél laktunk. De hozzáteszem nem is jártam pszichiáterhez se pszichológushoz előtte.A szorongás mióta az eszemet tudom velem van,elfogadtam,és így éltem.

2008-ban meghalt anyukám és rá fél évre 2009-ben beteg lettem,amiből ugyan helyreráztak kb fél év alatt, vissza is mentem dolgozni 2009 szeptemberében, de akkor megint jöttek a bajok, a  kislányom apja, (aki nem a férjem), tudtom nélkül elvitte a kislányomat apukámtól, ahol aludt mert a férjemmel dolgoztunk mindketten,1 hétig nem láttam a lányomat,bejött balhézni a boltba ahol dolgoztam,a vásárlók előtt ordibált velem, utána ügyvéd gyámügy stb. helyrejöttek a dolgok,ezután sajnos édesapám rákos lett, műtötték 2009 decemberében, januárban kezdte a kezeléseket,amikor azt hittem,hogy jobban van közölték,hogy 2. stádiumban van a betegség. Ekkor már kezdtem gyengülni idegileg, gyógyszer nélkül éltem hozzá teszem. És azt hiszem valahogy februárban robbant a bomba, a főnökömet szó nélkül áthelyezték máshová, bolondokháza lett a boltból, túlóra túlóra hátán, szabadság alatt bemenni dolgozni, úgy hogy sehol ne szerepeljen,hogy ott voltam. Megbüntettek a kasszában, mert pont a próbavásárlónak egy 25%-os cimkével ellátott termékről nem vontam le a 25%-ot,és utólag akartam odaadni a különbözetet. Szerencsére apukám csodával határos módon egyre jobban haladt a gyógyulás útján,még az orvosok is csodálkoztak./szerencsére azóta is jól van Smile / De a sok stressz kikészített,és újra dokihoz kellett mennem. Persze olyan gyógyszereket kaptam, amivel dolgozni nem tudtam, és mivel határozott idejű szerződésem volt, mikor az lejárt megszüntették a munkaviszonyomat, bár utólag belegondolva nem is mentem volna már oda vissza.

Ezután kezdtem el bátyámnál dolgozni, az elején még kisérleti célzattal, vagyis azért adott munkát,hogy ne agyaljak folyton. Gőzöm sem volt az excel-ről meg a többiről. De aztán belejöttem, így fel is vettek. Csak egy gond volt,hogy 4 órás voltam. A gyógyszerekről akkor is simán leszoktam,pár hónap kellett, meg sok terápia. Szóval minden oké volt az életünkben, 2011-ben a dohányzást is abbahagytam. Nagyon szerettem dolgozni, fejlődtem,egyre több dolgot tanultam meg, és egyre több új munkát bíztak rám. 2013 májusban született meg a kisfiam. Igazából, tervezett is volt meg nem is.Lényeg,hogy nagyon boldogok voltunk. Terveztem,hogy dolgozok, de minimálisan. De sajnos úgy hozta az élet, hogy egy régi kezesség miatt pár évig nekünk kellett fizetni a párom nagybátyjának a hitelét.Az ügy tavaly zárult le. Idegileg kissé megsínylettem ezt a pár évet, sajnos a tűrő képességem is kevesebb mint volt,anyukám halála előtt. Utálom azt,amikor jön a kisfiam,hogy játszunk,és nekem azt kell mondani, majd később mert...

Tudom ezekről mind én tehetek.A pszichés problémáim miatt nem tudtam újra olyan helyen elhelyezkedni ahol kellett volna,most a kicsi miatt a legideálisabb munkám van, amit meg kell becsülnöm, és igazából semmi bajom nem lenne, ha nem érezném ezt a bezártságot. A mai nap már kezd visszaállni,a reggel nagyon rossz volt. Amúgy félreértés ne essék, nem állandóan kiabálok a gyerekekkel,csak ha többszöri szólásra sem reagálnak,és pont az ellenkezőjét csinálják annak amit mondok.

Talán a társaság ami hiányzik, de sajnos egyre inkább félek társaságba menni.Hárítok ha lenne is valami.

Lilla, te egy szuper csaj vagy. Smile Minden írásodból ez jön le nekem. 

Próbálsz helyt állni és sikerül is, hol így, hol úgy. 

Nincs semmi gond, semmit nem rontottál el, hidd el. 

Annyiban kellene csak egy icipicit változtatni, hogy mivel nem vagy agorafóbiás (hála istennek), ezért el kéne menned néha egy kicsit kikapcsolódni. 

Ahogy ezt már mások is írták.

A kisfiaddal feltehetőleg nincs más baj, mint gyenge az immunrendszere / kicsit érzi, hogy baj van és otthon akar maradni veled. Ez nem baj, ez természetes. 

Próbálj meg egy kicsit arra koncentrálni, hogy van férjed, két szép gyereked és munkád, és igen, TE IS NAGYON odateszed magad. Gyenge idegrendszerrel, veszteségekkel is boldogulsz. (Ezt nem bántóan mondom és nem is biztos, hogy igaz, hogy gyenge az idegrendszered.)

Jól fog ez még alakulni, hidd el. Smile)

 

Aranyos vagy köszönöm!

De tényleg nem így érzem. Lehet, hogy az írásaimból ezt látod, de talán erre mondják,hogy a látszat csal. Sok bennem a negativitás. De remélem egy része elmúlik jövőhéten,ha megjön a mikulás. Megfigyeltem ahogy öregszem, egyre idegtépőbb az előző hét. Mi lesz velem ha jön a klimax? Belegondolni sem merek... 37 vagyok,talán még van pár évem...


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Lilla1331 írta:

Szia!

A lányommal szerencsés voltam,szinte sose volt beteg,vele 2 éves koráig otthon voltam.Az apjával külön mentünk mikor 10 hónapos volt, a szüleimnél laktunk. De hozzáteszem nem is jártam pszichiáterhez se pszichológushoz előtte.A szorongás mióta az eszemet tudom velem van,elfogadtam,és így éltem.

2008-ban meghalt anyukám és rá fél évre 2009-ben beteg lettem,amiből ugyan helyreráztak kb fél év alatt, vissza is mentem dolgozni 2009 szeptemberében, de akkor megint jöttek a bajok, a  kislányom apja, (aki nem a férjem), tudtom nélkül elvitte a kislányomat apukámtól, ahol aludt mert a férjemmel dolgoztunk mindketten,1 hétig nem láttam a lányomat,bejött balhézni a boltba ahol dolgoztam,a vásárlók előtt ordibált velem, utána ügyvéd gyámügy stb. helyrejöttek a dolgok,ezután sajnos édesapám rákos lett, műtötték 2009 decemberében, januárban kezdte a kezeléseket,amikor azt hittem,hogy jobban van közölték,hogy 2. stádiumban van a betegség. Ekkor már kezdtem gyengülni idegileg, gyógyszer nélkül éltem hozzá teszem. És azt hiszem valahogy februárban robbant a bomba, a főnökömet szó nélkül áthelyezték máshová, bolondokháza lett a boltból, túlóra túlóra hátán, szabadság alatt bemenni dolgozni, úgy hogy sehol ne szerepeljen,hogy ott voltam. Megbüntettek a kasszában, mert pont a próbavásárlónak egy 25%-os cimkével ellátott termékről nem vontam le a 25%-ot,és utólag akartam odaadni a különbözetet. Szerencsére apukám csodával határos módon egyre jobban haladt a gyógyulás útján,még az orvosok is csodálkoztak./szerencsére azóta is jól van Smile / De a sok stressz kikészített,és újra dokihoz kellett mennem. Persze olyan gyógyszereket kaptam, amivel dolgozni nem tudtam, és mivel határozott idejű szerződésem volt, mikor az lejárt megszüntették a munkaviszonyomat, bár utólag belegondolva nem is mentem volna már oda vissza.

Ezután kezdtem el bátyámnál dolgozni, az elején még kisérleti célzattal, vagyis azért adott munkát,hogy ne agyaljak folyton. Gőzöm sem volt az excel-ről meg a többiről. De aztán belejöttem, így fel is vettek. Csak egy gond volt,hogy 4 órás voltam. A gyógyszerekről akkor is simán leszoktam,pár hónap kellett, meg sok terápia. Szóval minden oké volt az életünkben, 2011-ben a dohányzást is abbahagytam. Nagyon szerettem dolgozni, fejlődtem,egyre több dolgot tanultam meg, és egyre több új munkát bíztak rám. 2013 májusban született meg a kisfiam. Igazából, tervezett is volt meg nem is.Lényeg,hogy nagyon boldogok voltunk. Terveztem,hogy dolgozok, de minimálisan. De sajnos úgy hozta az élet, hogy egy régi kezesség miatt pár évig nekünk kellett fizetni a párom nagybátyjának a hitelét.Az ügy tavaly zárult le. Idegileg kissé megsínylettem ezt a pár évet, sajnos a tűrő képességem is kevesebb mint volt,anyukám halála előtt. Utálom azt,amikor jön a kisfiam,hogy játszunk,és nekem azt kell mondani, majd később mert...

Tudom ezekről mind én tehetek.A pszichés problémáim miatt nem tudtam újra olyan helyen elhelyezkedni ahol kellett volna,most a kicsi miatt a legideálisabb munkám van, amit meg kell becsülnöm, és igazából semmi bajom nem lenne, ha nem érezném ezt a bezártságot. A mai nap már kezd visszaállni,a reggel nagyon rossz volt. Amúgy félreértés ne essék, nem állandóan kiabálok a gyerekekkel,csak ha többszöri szólásra sem reagálnak,és pont az ellenkezőjét csinálják annak amit mondok.

Talán a társaság ami hiányzik, de sajnos egyre inkább félek társaságba menni.Hárítok ha lenne is valami.

Lilla, te egy szuper csaj vagy. Smile Minden írásodból ez jön le nekem. 

Próbálsz helyt állni és sikerül is, hol így, hol úgy. 

Nincs semmi gond, semmit nem rontottál el, hidd el. 

Annyiban kellene csak egy icipicit változtatni, hogy mivel nem vagy agorafóbiás (hála istennek), ezért el kéne menned néha egy kicsit kikapcsolódni. 

Ahogy ezt már mások is írták.

A kisfiaddal feltehetőleg nincs más baj, mint gyenge az immunrendszere / kicsit érzi, hogy baj van és otthon akar maradni veled. Ez nem baj, ez természetes. 

Próbálj meg egy kicsit arra koncentrálni, hogy van férjed, két szép gyereked és munkád, és igen, TE IS NAGYON odateszed magad. Gyenge idegrendszerrel, veszteségekkel is boldogulsz. (Ezt nem bántóan mondom és nem is biztos, hogy igaz, hogy gyenge az idegrendszered.)

Jól fog ez még alakulni, hidd el. Smile)

 



Offline
Csatlakozott: 2015 már 27

Szia!

A lányommal szerencsés voltam,szinte sose volt beteg,vele 2 éves koráig otthon voltam.Az apjával külön mentünk mikor 10 hónapos volt, a szüleimnél laktunk. De hozzáteszem nem is jártam pszichiáterhez se pszichológushoz előtte.A szorongás mióta az eszemet tudom velem van,elfogadtam,és így éltem.

2008-ban meghalt anyukám és rá fél évre 2009-ben beteg lettem,amiből ugyan helyreráztak kb fél év alatt, vissza is mentem dolgozni 2009 szeptemberében, de akkor megint jöttek a bajok, a  kislányom apja, (aki nem a férjem), tudtom nélkül elvitte a kislányomat apukámtól, ahol aludt mert a férjemmel dolgoztunk mindketten,1 hétig nem láttam a lányomat,bejött balhézni a boltba ahol dolgoztam,a vásárlók előtt ordibált velem, utána ügyvéd gyámügy stb. helyrejöttek a dolgok,ezután sajnos édesapám rákos lett, műtötték 2009 decemberében, januárban kezdte a kezeléseket,amikor azt hittem,hogy jobban van közölték,hogy 2. stádiumban van a betegség. Ekkor már kezdtem gyengülni idegileg, gyógyszer nélkül éltem hozzá teszem. És azt hiszem valahogy februárban robbant a bomba, a főnökömet szó nélkül áthelyezték máshová, bolondokháza lett a boltból, túlóra túlóra hátán, szabadság alatt bemenni dolgozni, úgy hogy sehol ne szerepeljen,hogy ott voltam. Megbüntettek a kasszában, mert pont a próbavásárlónak egy 25%-os cimkével ellátott termékről nem vontam le a 25%-ot,és utólag akartam odaadni a különbözetet. Szerencsére apukám csodával határos módon egyre jobban haladt a gyógyulás útján,még az orvosok is csodálkoztak./szerencsére azóta is jól van Smile / De a sok stressz kikészített,és újra dokihoz kellett mennem. Persze olyan gyógyszereket kaptam, amivel dolgozni nem tudtam, és mivel határozott idejű szerződésem volt, mikor az lejárt megszüntették a munkaviszonyomat, bár utólag belegondolva nem is mentem volna már oda vissza.

Ezután kezdtem el bátyámnál dolgozni, az elején még kisérleti célzattal, vagyis azért adott munkát,hogy ne agyaljak folyton. Gőzöm sem volt az excel-ről meg a többiről. De aztán belejöttem, így fel is vettek. Csak egy gond volt,hogy 4 órás voltam. A gyógyszerekről akkor is simán leszoktam,pár hónap kellett, meg sok terápia. Szóval minden oké volt az életünkben, 2011-ben a dohányzást is abbahagytam. Nagyon szerettem dolgozni, fejlődtem,egyre több dolgot tanultam meg, és egyre több új munkát bíztak rám. 2013 májusban született meg a kisfiam. Igazából, tervezett is volt meg nem is.Lényeg,hogy nagyon boldogok voltunk. Terveztem,hogy dolgozok, de minimálisan. De sajnos úgy hozta az élet, hogy egy régi kezesség miatt pár évig nekünk kellett fizetni a párom nagybátyjának a hitelét.Az ügy tavaly zárult le. Idegileg kissé megsínylettem ezt a pár évet, sajnos a tűrő képességem is kevesebb mint volt,anyukám halála előtt. Utálom azt,amikor jön a kisfiam,hogy játszunk,és nekem azt kell mondani, majd később mert...

Tudom ezekről mind én tehetek.A pszichés problémáim miatt nem tudtam újra olyan helyen elhelyezkedni ahol kellett volna,most a kicsi miatt a legideálisabb munkám van, amit meg kell becsülnöm, és igazából semmi bajom nem lenne, ha nem érezném ezt a bezártságot. A mai nap már kezd visszaállni,a reggel nagyon rossz volt. Amúgy félreértés ne essék, nem állandóan kiabálok a gyerekekkel,csak ha többszöri szólásra sem reagálnak,és pont az ellenkezőjét csinálják annak amit mondok.

Talán a társaság ami hiányzik, de sajnos egyre inkább félek társaságba menni.Hárítok ha lenne is valami.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Lilla1331 írta:

Sziasztok!

Már ovis a kisfiam, 4,5 éves. Középsős, de sajnos a tavalyi és az idei év sem betegség mentes. A párom 3 szakban dolgozik, azzal nincs gondunk,szokott rá vigyázni, ilyen téren nem volt gondunk, csak ez a 2 hét ami nagyon összejött. Múlhéten éjjeles volt, a héten délutános, ráadásul mindennapos sebészetre járás van most sajnos, egy munkahelyi baleset miatt. Kicsit kibuktam. És tényleg nagyon rosszul csinálok dolgokat, sokat vagyok ideges, feszült,kiabálok ha nem fogadnak szót a gyerekek. A nagylányom 13 éves, és a korkülönbség ellenére is összekapnak az öccsével. Túl nagy a korkülönbség talán az a baj. Meg hát az én fejemben van a legnagyobb baj, Túl sok a negativitás. 2010-ig kereskedelemben dolgoztam,pörögtem, abban az évben áprilisban kénytelen voltam búcsút inteni neki.Utána kezdtem el dolgozni irodai aszisztensként bátyám pénzügyi cégénél, ami addig nagyon jó volt, amíg volt kihívás,letettem a 7 modulos ECDL vizsgát, és éreztem,hogy fejlődöm. De 2013-ban megszületett a kisfiam,végig dolgoztam a terhesség alatt, és mikor 3 hetes lett újra dolgoztam. Otthonról tudtam, mikor aludt a pici,én nem pihentem hanem dolgoztam,csináltam a pénzügyi beszámolókat stb. Társasági életemet lenulláztam, szociális fóbiám lett. Elszigeteltem magam totál. Tehát bármilyen szarul is esik, és nehéz bevallani, velem van a gond. Bár most ez a mensi előtti állapot durván rátesz egy lapáttal, főleg ahogy öregszem,egyre inkább.Pedig szedek vitaminokat,de mégis.

Terápiára járok,holnap megyek. Csak sajnos havi egyre van keretem.

Köszönöm,hogy elolvastátok a nyavajgásomat!!

"2010-ig kereskedelemben dolgoztam,pörögtem, abban az évben áprilisban kénytelen voltam búcsút inteni neki."

Miért, mi történt 2010-ben?

Biztos oka volt, hogy dolgoztál terhesség alatt és a kisfiad egész kicsi korától. 

(Lányoddal is így volt?)

 


Offline
Csatlakozott: 2015 már 27

Sziasztok!

Már ovis a kisfiam, 4,5 éves. Középsős, de sajnos a tavalyi és az idei év sem betegség mentes. A párom 3 szakban dolgozik, azzal nincs gondunk,szokott rá vigyázni, ilyen téren nem volt gondunk, csak ez a 2 hét ami nagyon összejött. Múlhéten éjjeles volt, a héten délutános, ráadásul mindennapos sebészetre járás van most sajnos, egy munkahelyi baleset miatt. Kicsit kibuktam. És tényleg nagyon rosszul csinálok dolgokat, sokat vagyok ideges, feszült,kiabálok ha nem fogadnak szót a gyerekek. A nagylányom 13 éves, és a korkülönbség ellenére is összekapnak az öccsével. Túl nagy a korkülönbség talán az a baj. Meg hát az én fejemben van a legnagyobb baj, Túl sok a negativitás. 2010-ig kereskedelemben dolgoztam,pörögtem, abban az évben áprilisban kénytelen voltam búcsút inteni neki.Utána kezdtem el dolgozni irodai aszisztensként bátyám pénzügyi cégénél, ami addig nagyon jó volt, amíg volt kihívás,letettem a 7 modulos ECDL vizsgát, és éreztem,hogy fejlődöm. De 2013-ban megszületett a kisfiam,végig dolgoztam a terhesség alatt, és mikor 3 hetes lett újra dolgoztam. Otthonról tudtam, mikor aludt a pici,én nem pihentem hanem dolgoztam,csináltam a pénzügyi beszámolókat stb. Társasági életemet lenulláztam, szociális fóbiám lett. Elszigeteltem magam totál. Tehát bármilyen szarul is esik, és nehéz bevallani, velem van a gond. Bár most ez a mensi előtti állapot durván rátesz egy lapáttal, főleg ahogy öregszem,egyre inkább.Pedig szedek vitaminokat,de mégis.

Terápiára járok,holnap megyek. Csak sajnos havi egyre van keretem.

Köszönöm,hogy elolvastátok a nyavajgásomat!!


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

A melóval kapcsolatban pedig próbálj arra gondolni hogy legalább van és pénzt keresel. Én is ezt teszem,különben már megkattantam volna. De ez is depire utalhat nálad,ezért gondolom elsősorban ez okoz gondot( a depresszió),ezt kéne először kezelni.....


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Szia Lilla!

Valószinűleg van köze a hangulatodhoz a menzesznek,legalábbis én előtte nagyon kész vagyok. De szerintem sem ártana terápiára menned,sőt talán a férjeddel együtt. A kicsivel nem tudsz nagyokat sétálni? Írtad,h.beteg,de különben jól felöltöztetve babakocsiban(nem tudom mennyi idős)? Hagyd a férjedre hetente 1-er pár órára,te pedig járj egy nagyot,menj konditerembe,ülj be valahová egy kávéra, vagy valamire. Lényeg,hogy picit kényeztesd magad. De ha a férjed nem hajlandó arra sem,hogy néha vigyázzon rá,h.te kilépj egy kicsit,akkor valami köztetek szerintem nagyon elromlott. A munkahely váltásról annyit,h.a férjed felnőtt ember,önálló akarattal,ha tényleg szerette volna a régi helyét nem hagyta volna ott. Ne hagyjad hogy rád tolja ennek a felelősségét is. 


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia Lilla!

Jársz terápiába? Jó lenne ott kibeszélni magadból ezeket a gondokat.

Nekem a menstruáció előtti időszak mindig nagyon gázos volt, úgyhogy el tudom képzelni, hogy ez is zavar vagy belejátszik a hangulatodba.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen