Öngyilkosság

Liliomlány képe

Ezt nem akartam a fórumba írni, de igazából egy összefüggő blogbejegyzést sem igazán tudok írni.

Ma délután kaptuk a hírt, hogy ma reggel értesítette a rendőrség a cégvezetőt, hogy egy kollégánk öngyilkos lett. 

Alex. 

Régről ismertem, mert egy (magyar) csoportvezető volt, és általában én vittem ki az új agentekhez a hardwaret.Vagy jött hozzánk az újoncokkal, ill. távozókkal.

Sosem vettem észre rajta, hogy mentális gondjai lennének. Fura figura volt, de életvidám. Az a fajta művészlélek, akit senki sem ért.

És amikor elolvastam a sort, hogy Alex took his own life, akkor ott egyből sokkot kaptam. Felálltam, és elkezdtem hétszentségelni. Hogy miért. Miért nem szólt? Tudta, hogy többünkhöz is fordulhat. Tudta azt is, hogy én min megyek keresztül, mert instán is követ. Követett.. Tudhatta, hogy én biztos megérteném a problémáit. Ha tudnék róla. Ha tudtam volna róla...

Próbálom nem hibáztatni magam, hogy miért nem láttam vagy miért siklottam el az instagram és facebook bejegyzései felett.
Pont azt a pár napot választotta, amit végigaludtam a láztól.

De láthattam volna...
És nem láttam.
Miért nem láttam?
És ha láttam volna, értettem volna?
A többiek miért nem tettek semmit?
Ők sem értették?

Többször végigmegyek ezeken mire eljutok oda, hogy...de hát neki már nem fáj. Nem ebbe kellene nekünk is belenyugodnunk? Hiszen pontosan tudjuk mennyire kilátástalan tud lenni az élet. És ha eljutott idáig, akkor bizonyosan átment már sok mindenen...

Az egyetlen pozitívuma az egésznek, hogy végre nem titkolják el mint a nyári esetet. Amiről bár végül kiderült, hogy nem öngyilkosság volt, akkor is mindenkit kétségek közt hagytak - már azokat, akik tudtak róla.
Végre nyilvánosan beszélünk róla, hogy egy valaki közülünk úgy döntött hogy saját kezével vet véget az életének. Hogy ott vagyunk, nap mint nap látjuk egymást, és ezt mégsem látjuk. És hogy mennyire fontos, hogy erről beszéljünk, és ne hallgassuk el. Vessünk véget a tabunak, és ha megtörténik a legrosszabb, akkor gyászolhassunk.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Igen :( 

Épp arról beszélgettek, hogy le kéne zárni az emeletet, mert hogy az emberek kimennek megnézni a lábnyomait. Én meg borzongva kérdeztem, hogy milyen lábnyomokat? És miért?

Egyébként én is megnéztem (muszáj volt odamennem, mert ha nem megyek akkor elkezd fantáziálni az agyam, ami általában rosszabb mint a valóság), de nem láttam semmi egyértelműt...

És egyetértek a HR-essel, hogy ne zárják le az emeletet, mert akkor csak rosszabb lesz. És hadd menjenek ki az emberek (már aki akar), mert ez a feldolgozás része.

Nekem még az nem egyértelmű, hogy honnan tudják biztosan, hogy öngyilkosság volt.


Online
Csatlakozott: 2018 okt 16

Ej, az nem jó, mert az a hely ahol kiesett / ahova kiesett mindig eszetekbe fogja juttatni a dolgot. Sad


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Leugrott a 8. emeletről itt a cégnél Sad

Az emberek kezdenek idegileg összeroppanni a csoportjából.


3
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ha ezt nézem, itt nem 50 évvel vagyunk lemaradva a "nyugattól", hanem 200...

Metróügyben többen is megkérdezték, h arra nem gondoltam, mit érezhetett az a metróvezető? Hát elmondtam nekik: a rendőrségen azt vallotta: "ilyen hülye emberek vannak, hogy beugrálnak a metró elé". O. K., h ez 40 éve volt, de a szemlélet kb. ua.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Hát annyit vettem észre már utólag, hogy nem említette a barátnőjét (?) egy ideje egy bejegyzésében sem. De ezt is csak utólag látom, mert ebben a dologban is elég titokzatos volt.

Azt hiszem mióta a HRes rávett hogy nyíltan beszéljek a problémáimról, azóta nagyot fordult a cég hozzáállása ehhez a dologhoz. A HRes lányhoz fordulnak sokan szuicid gondolatokkal, és bár végzett pszichológia bachelor képzést, kell neki a segítség a management részéről is.

Azt hiszem ezek után jó lenne kiplakátolni az elérhetőségeket krízishelyzetekre. Mást már tényleg nem tudunk tenni...

A facebookon mindenkinek nagy a szája.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Magánélete? Arról nem tudtok semmit?

(Azért csak összefüggő blogbejegyzés ez... nagyon is. crying)

Az nagy előrelépés, ha gyászolják, és nem elítélik. A faszbúgon állandóan látom, hogy alig van olyan kivétel, aki nem olyasmit kommentel – akár egy régebben történt öngyilkossághoz –, hogy pl. "megvetem az ilyeneket" stb. ...


6
Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Nem, semmit Sad


Online
Csatlakozott: 2018 okt 16

Miért tette, azt tudni már?

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen