Futással a depresszió ellen

Liliomlány képe

A búrás talin sokat kérdeztetek a futásról, így emiatt belinkelem az oldalt ami elég sokat segített nekem az elején: http://dagadtkocsog.hu/

De érdemes más cikkeket is olvasni a témában, voltak még hvg-s cikkek is, de azokat már nem találom meg.

A lényeg, hogy én is gyűlöltem futni. Unalmasnak hittem, de még asztmás+allergiás is vagyok/voltam. Azóta félmaratonista vagyok.

Az van, hogy rá lehet kattanni. Az elején szenvedsz mint az állat, majd aztán csak az első pár kilóméteren szenvedsz de tudod hogy mindjárt vége és jó lesz, aztán már csak a 18. kmnél kezdesz el szenvedni.

Mondanám, hogy persze, van akinek nem való a futás, de mióta olvastam egy átlag magyar anyukáról a 444-en, aki ultramaratonista, és leírta hogy minden csak elhivatottság kérdése, azóta nem merek ilyet állítani. Nyilván vannak fizikai határok, mondjuk 100 kiló felett nem érdemes az izületeket és a csontokat terhelni azzal, hogy egyből kilómétereket akarunk egyben lefutni. De erre ott van DK oldala és blogbejegyzései Smile tessék hallgatni rá.

És lehet nem hiszed el, de a jó futócipő tényleg iszonyú fontos. Én tudom, mert egy random, márkátlan sportcipőben kezdtem el futni, majd egy hónapig úgy fájt a lábam, hogy azt hittem nem is jön rendbe. Azután döntöttem úgy, hogy rendben 150 eurót mégiscsak kiadok azért a cipőért. Ha belegondolok, olcsóbb, mint egy éves kondibérlet.

De tényleg vigyázni kell. Én ma lefutottam 24 km-t, majd órákig hasmenésem volt. (ezen kívül eddig csak egyszer volt félmaraton után hasmenésem, valszeg túl gyorsan és túl sokat ittam utána)
És még így is el akartam menni úszni - amit utólag belátok, hogy jobb hogy nem tudtam, és jó hogy elkezdett zuhogni az eső.

Szóval mindent csak óvatosan, de kitartóan Smile


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Tán ha kettesben mennétek, kevésbé unná. Lehetnél a személyi edzője Laughing out loud Mondanád: – Gyerünk, menni fog az a még egyszer 15! Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Gondoltam ám rá. De kiderült hogy itt csak bérlettel lehet menni, nincs sehol napijegy. Aztán annyit meg nem járnék hogy meg is érje. Embert el akartam küldeni oda, mert neki jól menne az izomépítés, de hát neki az is uncsi.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Na igen, ehhez meg kell egy kis agorafóbia. Laughing out loud


3
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Tudom, h szoksz. 

Na, ugye, sztem meg ott sokkal jobb, van hangulata.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Konditerembe én sem mennék de itthon szoktam én is gyúrni. Az is kell Smile


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Igen, van akinek ez, másnak az... Én élveztem a gyúrást (ott is utáltam a kardiózást amúgy), más meg azt mondta, hogy mi jó van abban, hogy egy büdös teremben gépek közt izzadsz?


6
Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Látod, ez nem tudom mitől lehet. Engem energetizál. De hát máshogy működünk. Engem az húz le ha bent maradok és nem csinálok semmit...

Meg hát bennem van egy adag testkép zavar is, így ha nem sportolok, rajtam van a félsz hogy elhízom. Szinte érzem olyankor, ahogy rámtelepednek a zsírsejtek.

Szóval ja, lehet kell hozzá egy másfajta kattantság is.


Offline
Csatlakozott: 2016 már 14

nem tudom, én általában csak rosszabbul lettem lelkileg mindenféle sportolástól, természetjárástól, egyébtől. a depresszióm kifejezetten súlyosbodott az ilyesmitől rendszerint.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nem tudok úszni! Ennek is van ám története, szülői háttere. Ja, meg ugye biciklizni sem. Na és még jön rá a hidrofóbia...


9
Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Update: ember elment magától futni. Rendszeresen rá fogom állítani arra a mérlegre Laughing out loud



Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Régebben én is azt hittem hogy a futás unalmas, de tévedtem. Időd sincs unatkozni Laughing out loud

Az úszás nem jöhet szóba?

Most mi vettünk egy testzsír meg izomszázalék mérős mérleget, aztán kiderült hogy barátomnak nagyon el kéne kezdenie sportolni. De nem bírom rávenni semmire. Rajtam alig látszik az izomzat, rajta meg így is nagyon. (Én a legjobb értékeket hozom a mérlegen, ő meg a legrosszabbat). Szóval tökre nem értem őt, a helyében totál kipattintaná magam. És úszni is jól tud. De neki minden unalmas.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Én csak a csapatsportokat (sprint!) cerettem, meg a gyúrást. Egyiket sem szabad. Sad Gyógytornázni meg ki szeret? Az még a futásnál is uncsibb, sőt, semmi élményszerűsége. Sad :( :( 
Ja, kellene, kellene... csak éreznék tőle valamit is. De nem.


12
Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Köszönöm Krisz, de WOW! Hatalmas változás, nagy gratula neked is. A kocogást csak finoman, ne terheld túl a térded. De nagyon jó úton haladsz Smile


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Na és a keréken párzás?


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

eljutottam oda hogy a kutyusommal kilométereket legyalogolok

egyelőre ennek is örülök

próbálok kocogni is néha de azért az már nehezebb

nagyon drukkolok liliomlány, mindig látom mennyi rengeteget lefutsz

gratula!


15
Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Nyomattam én is minuszokba, egyedül akkor álltam le, mikor 10 centis hó voltlaugh

Van egy furcsa tulajdonságom, elképesztő módon sugározza a testem a meleget, főleg mozgáskor. Durva, de mikor beültem a 12m2-es szobába pihenni, 20-30 perc után 5 fokkal volt melegebb, néztük hőmérőn...ennek a hátránya, hogy abszolút nem bírom a 25 foknál melegebbet, izzadok, mint mások nyáron...hát, nekem ilyen a testem...néha jó, néha meg elviselhetetlen. Még télen is, szó szerint csavarni lehetett a vizet a rövidgatyából, a póló meg rám volt tapadva, a vékony pulóver meg átfoltosodott futás után. Régen volt már... Hát, ez már így alakult sajnos, valószínű, hogy sokat ingadozott a súlyom is, az is rontott a térdemen, ez még a sport előtt volt. Mikor 19 lettem, volak problémák a szalaggal is, mert néha, csúnyán „kiakadt” a lábam a helyéről, de mivel mindig visszaugrott a helyére, meg szerencsére nem sűrűn fordult elő, ezért nem gondoltam rá, hogy komolyabb kivizsgálás kellene hozzá. Olyan „kezelhető” furcsaságnak gondoltam, mint a pár évvel azelőtti, rengeteg rosszullétet-szédülést, orrvérzést, amit nem tudom mi, valószínű valami hormonális változás okozhatott, mert elmúlt...rosszul döntöttem, lehet, ha korábban kiderül az izületi probléma, talán javítható lett volna. Majd a következő életemben talán jobban fogok figyelni, mert ez már így marad sajnos. Nem szeretném, hogy mások is ebbe a hibába essenek, szóval mégegyszer felhívom mindenki figyelmét, mozogjatok, de nagyon figyeljetek oda, mit és hogyan csináltok!


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Ja, és én mindig is gyűlöltem futni. Asztmám is van. Meg allergiám is. A futás meg úgy ahogy van, befulladás nélkül is gyűlöletes volt. VOLT.

Aztán ritkán, de van most is nehézlégzésem, főleg hideg időben.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Szerintem is az adrenalin emelkedése nem okoz gondot, viszont a dopaminszint-növekedés annál több pozitív hatással jár. Nekem is nyugis+meditatív Smile kivéve, mikor intervall trainingezek.
Szerintem nálad az volt a probléma, hogy túlságosan rákattantál (nagyon rá lehet függni), és a szervezeted nem jelzett időben hogy állj le. És így nem tudtál regenerálódni sem.
Nálam ez a nagy szerencse, hogy se túlhajszolni nem hagy, sem túl enni, túl inni. Különben egyből megbosszul mindent.


18
Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Ja, azok az érdekes anyagok, mint az adrenalin...bár, nem tudom, nekem olyan nyugalmas volt a futás...Igazából, miután felfedezték a cukorbajomat, akkor mondták, hogy a mozgás jót tesz, meg netán ha kissé több cukrot sikerül bevinni, azt le lehet vele vezetni. Kezdetben bicikliztem, túráztam, meg a munkába is azzal jártam, utána kezdtem el futni. Tehát, eredetileg a vércukorszint csökkentés lett volna a cél, de utána rájöttem, hogy élvezem. Megnyugtat, majdnem, mint valami meditációs tevékenység. A műtétem után mondta az orvos, hogy sajnos kizárólag kerékpár, kevés séta, a futás, kűzdelem, úszás, foci, vagy bármely olyan mozgásforma, ahol oldalirányú terhelés éri a térdem, ki van zárva...és hozzátette, hogy 30 éve műt, de ilyet, aki 100%-ban ugyanolyan sérüléssel, és ugyanezzel a sportolói múlttal rendelkezett, mint ő, hát, nem látott...érdekes az élet néha...


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

A sportversenyeken mindig kéznél van egy oxigénsátor... És általában célba érkezéskor van rá szükség. Mert ugye addig műxik az adrenalin. Ezért van az is, hogy az ember simán végigjátszik egy meccset törött végtaggal, és a végén meg ordít a fájdalomtól.



Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Nyáron volt olyan hogy órákig tartó hasmenést kaptam mert túlhajtottam magam majd bevedeltem egy csomó vizet. Azért valahol szerencsés hogy a szervezetem ilyenekkel parancsol megálljt még mielőtt teljesen kikészíteném magam. 


21
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ez a térdprobláma genetikafüggő is. Jánynak 19 évesen műtötték a térd-porckorongját (azé' jobb, mint az én metróm Laughing out loud ), és azt mondták, h ilyen rugdosós sportokat végképp ne... Azóta is csinálja, és különösebb baj nincs a térdével, de a magassarkút nem bírja, abban megfájdul a térde. A máj geritől nem... Pszichés ám. 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Artifical Skizo írta:

Depresszióval a futás ellen. Smile

Ezt magyaráztam a haverjaimnak is, hogy a természetben csak akkor fut valami, ha üldözik vagy ő üldöz valamit. A játék futkosás (kutyák pl.) az sohasem megy túl egy bizonyos fáradtság küszöbön.

Ugyan, fusson, akinek két szülőanyja volt, hagyom magam, hamarabb szabadulok...

A kutyusok is képesek túlfutni magukat, mert a játék hevében nem veszik észre a fáradtságot=adrenalin, ugyanúgy, mint az üldözéses versenyen.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Uh jesszus....nálam fordítva volt. Előbb űztem a küzdősportot, később a futást. Viszont hagyok 2-3 nap regenerálódási időt, nem bírnék futni minden nap. Nekem nem fáj a térdem, a futótechnikám miatt nekem a lábszáramon lévő ín fáj inkább. De az a pár nap elég a regenerálódásra. Időnként szedek porcképzőt hogy a térdemmel se legyen gond. Magnéziumot és folsavat is.

Hát sajnos nem te vagy az első akitől hallottam hogy így kikészítette magát. Sad

Én 168 cm magas vagyok és 65 kg (10 kgt híztam a futástól, a méretem ugyanaz maradt)

És sajnos csak aszfalton tudok futni, de drága cipőben. Sima, olcsó sportcipőben kezdtem el futni, attól sajnos pár alkalom után úgy lesérültem hogy hetekig nem bírtam futni.


24
Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Igen, én is szerettem, de sajnos teljesen tönkrementek a térdeim. A baj, hogy sokáig futottam betonon, amin nem lett volna szabad. A homok, vagy a döngölt, tömör földtalaj a legjobbak. Kb. napi 8-15 km körül futottam, ezt kb. 6 évig, utána belenéztem a kűzdősportok világába, ahol hasznát is vettem a jó kardiónak, ami a futással fejlődött ki. 2 év után teljesen le kellett állnom, mert sóder szintjére morzsolódott a bal térdemben a porc, amit nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy a baj. Egyszer nem tudtam felállni, és kész...ez mellé, még a szalagom is szétfoszlott, 1/3 részét ki kellett operálni. Hasznos dolog a mozgás, mert tényleg kikapcsol, és nálam csak a stopperóra mondta meg, hogy mikor van vége...nem gondolkodtam, csak csináltam. Jót tett az agyamnak. Én bárkinek ajánlom, csak nagyon óvatosan, és ami a legfontosabb, megfelelő talajon és cipőben fussatok! Hogy a testsúly mennyire játszik, hát, nem tudom, én 106 kg voltam sokáig, de 198 magassághoz nem tudtam 60 kilós lenni...ez inkább cipő kérdése, hogy mennyire taposod ki a nagy súlyoddal, vagy a kis súlyoddal...


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Hát igen, hosszútávfutásban (meg gondolom másban is) nagyon ott kell lenni fejben, mert az agy folyamatosan le akar beszéni a "felesleges" mozgásról. Viszont baromi jó hatása van utólag, amit még másnap is érzek. Növeli a dopaminszintet, csökkenti a stresszt meg a szorongást és ezáltal a depressziót is. Arról nem is beszélve hogy a fizikumod is jobb lesz tőle. De ez más sportra is igaz, csak én ezt űzöm és erről van mit mondanom Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Depresszióval a futás ellen. Smile

Ezt magyaráztam a haverjaimnak is, hogy a természetben csak akkor fut valami, ha üldözik vagy ő üldöz valamit. A játék futkosás (kutyák pl.) az sohasem megy túl egy bizonyos fáradtság küszöbön.


27
Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Na, kiderült, hogy van ilyen hogy Exercise-induced anxiety, vagyis sport okozta szorongás. Próbálok intervall-trainingeket csinálni, hogy jobb legyen a teljesítményem, de mivel a futás, főleg a gyors(abb) futás ugyanazt váltja ki fizikailag mint mondjuk egy pánikroham, az agyam ezt úgy értékeli hogy szorongás tört rám, ne adj isten, pánik.
Nos, most ezzel küzdök. Meg amúgy már rég, de most tudatostult, és most kezdtem el figyelni jobban a teljesítményemre is.
Meg azzal, hogy tavasszal-nyáron elérjem a 30 km-es határt Smile


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

A 2x5 m-es busz után futásban vb-n fogok indulni!


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13

yesGratula!wink(én 100on futok 60at,ha kergetnek..)


30

Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Csütörtökön futóversenyen voltam. 4 km, szóval a távolság nem sok, de mint már többször mondtam, gyűlölök gyorsan futni. Már minden bajom volt, fájt a talpam (vízhólyagom is lett a cipőbetéttől, eddig normál tempójú futásnál nem volt gond vele), kiszáradt a szám, nem kaptam levegőt és hát fiziológiai gondjaim is lettek (többször rájött a wczni kell érzés).

Na de. A cégen belül a lányok között 4. lettem. Az első egy pici vékony lány lett. Aki dohányzik.

Ezt azért írom most le, mert ez is felmerült kérdésként, hogy a dohányzás kizáró tényező e. NEM Smile


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Artifical Skizo írta:

A biciklizésben nekem az volt a motiváció, hogy jó bringát vettem, és rosszabb lett volna nézni az erkélyen állva bűntudatosan mint rávenni magam a tekerésre (ha már kijutok a lakásból onnan minden egyszerűbb, olyan 5-6 órán át nincs hazamenési kényszerem).

Igen, elindulni a legnehezebb, főleg ha kellemetlen az idő (télen is futok, de max -5 fokig).
De aztán ha elindulsz, utána már jó Smile


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Kleó írta:

Azt az interjút a maratonista családanyával én is olvastam. Döbbenetes volt.

Hű, gyúrni szerettem! Ott is rövid ideig tartó max. erőkifejtés kell!

Még egy kéretlen tanács: a hasprést ne csak középre, jobbra-balra is csináld! Oltári hatásos.

igen, oldalra is csinálom! Smile és igen, hatásos, ha befeszítem a hasizmaim, látszanak a kockák, legalábbis 4, az alsó 2 nem Smile


33
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

A biciklizésben nekem az volt a motiváció, hogy jó bringát vettem, és rosszabb lett volna nézni az erkélyen állva bűntudatosan mint rávenni magam a tekerésre (ha már kijutok a lakásból onnan minden egyszerűbb, olyan 5-6 órán át nincs hazamenési kényszerem).


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13

cheekyAkkor a szúnyogot se csapd le, csak kérd meg hogy szívja az én jó kis AB-s vérem..


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Állatkínzás! Punktum.


36
Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13
Szeretem a víz közelségét,megnyugvást ad, de úgy igazából a hegyeket szeretem meg a sűrű erdőket...Horgászni, vadászni pedig jó dolog, punktum

Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nem megfogadás... Ez más, belülről jövő igény, nem tudom jobban elmagyarázni, persze egyfajta akarat kell, de az már utána jön, először az, hogy igazán akarjad.

Horgászat??? Brrr. Életem egyik megnyomorítója.


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13
Én csak azt tudom megfogadni hogy semmit se fogadjak meg....Bár túrázni szeretek, még hidegben is, otthon érzem magam a zöldben, régen sokat pecáztam.

39
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Az nem biztos. Első a belülről fakadó elhatározás. Anélkül hiába az akarat. Az meg vagy jön, vagy nem.


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13
Erős akarat, na ez az ami nekem sosem volt..

Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Azt az interjút a maratonista családanyával én is olvastam. Döbbenetes volt.

Hű, gyúrni szerettem! Ott is rövid ideig tartó max. erőkifejtés kell!

Még egy kéretlen tanács: a hasprést ne csak középre, jobbra-balra is csináld! Oltári hatásos.


42
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Liliomlány írta:

Pedig a sprintelést senki nem szokta szeretni :D 

Shock Azért vannak sprinter atléták is... és az összes labdás csapatsport ezt igényli. Az benne a jó, h beleadsz mindent, és vége. Már 400-on is be kell osztani, na az a műfaj nekem semmiben nem megy. Sad

A törpeség szertornában oké. (Azt sem engedte a hűje apám..., külön sztori.)

De én nemcsak emiatt nem szeretek töpörtyű lenni...


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Pedig a sprintelést senki nem szokta szeretni Laughing out loud nekem kedden lenne egy futóedzésem (nem megyek el), amin sprint-normál futás szakaszok váltanák egymást. Annyira utálom Laughing out loud

A "törpék" elég ügyesek szoktak lenni, de kosárlabdához lehet tényleg nem olyan előnyös. De előnyös az más sportokban.

"jóleső érzéssel töltött el" Smile


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

De én CSAK a sprintelést szeretem... Tényleg, 400 métert (pláne 2400-at) nem bírtam lefutni... a száznál kész voltam, tényleg jó a labdasportokhoz. De egy törpe, aki nem irányító, és még az apja el is tiltja az edzésektől, hát... NB II cseréig, ill. Bp. I. kezdőig jut el. Hát, ezzel kapcs. sem akarok dicsekedni, volt, ami , minimum, jóleső érzéssel töltött el.


45
Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

A sprint teljesen más mint a futás, a sprintelést én is gyűlölöm. A saját tempómban szeretek futni.

A futás meg egyszerűen nem tud unalmas lenni, mert el vagy foglalva a testi bajaiddal. 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ez a rohadék gyógytorna, hát ez még a fuccsinális unalmasabb... Vmi csapatjáték! Ő jön a jobbszélen, én passzolok... A lányom karateedzője (a pedofil Laughing out loud ) mondta, és ha nem jön? De, jönnie kell!!!


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hát, nekem ez sosem ment... 60-on magasan! győztem, 100-on, éppphogy, és 400-on már utolsó voltam... Sprint, aztán semmi más. (Kosárlabdában jó volt, de ahhoz törpe vagyok.) Hogy lehetne beosztani?  Sosem tudtam meg, pedig a beosztós barinőm mellett futottam, jó, akkor kijött a 400... Képetlenség.  féloldalt terhelve meg még a gyaloglás sem túl jó..


48
Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Panda63 írta:

Én is élveztem a futást, bár néha untam, de ha nem mentem le, akkor hiányzott. Igaz ez 25 évvel és kilóval ezelőtt volt. Emlékszem először akkor mentem le futni, mikor menyasszonyom elhagyott. Azt mondtam most kifutom magamból a fájdalmat. Aztán évekig abba sem tudtam hagyni. Aki teheti fusson vagy sétáljon.

Wow! Ez úgy hangzik, mint Forrest Gump futós jelenete.

Igen, a séta is sokat segíthet. Én imádok sétálni, ezért sem vettem legutóbb bkv bérletet Smile


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 26

Én is élveztem a futást, bár néha untam, de ha nem mentem le, akkor hiányzott. Igaz ez 25 évvel és kilóval ezelőtt volt. Emlékszem először akkor mentem le futni, mikor menyasszonyom elhagyott. Azt mondtam most kifutom magamból a fájdalmat. Aztán évekig abba sem tudtam hagyni. Aki teheti fusson vagy sétáljon.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen