TraumaÁlom

Liliomlány képe

A mai álmomból is látszik, hogy hiába balanszírozom (egyébként nem kis munkával) magam stabilra az elmúlt már egy hónapban, továbbra sem vagyok igazán stabil.

Álmomban a faluban jártam ahol szüleim laknak, és próbáltam őket elkerülni, de ahogy elmentünk a házunk előtt, hirtelen megjelentek a kapuban.
Az egyébként túlsúlyos anyám csontsoványra volt fogyva. A kezembe temettem az arcom, elekzdtem bőgni és tovább siettem. Egyszerűen nem bírtam ránézni. Majd ezt látva apám utánam kiabált, hogy nézzem csak meg mit tettem anyámmal.

 # Egyébként állítólag arról is én tehetek, hogy a szülés előtt így meghízott, majd szerinte olyan hormonváltozások történtek a testében, ami miatt (ill. miattam) nem is tudott lefogyni. #

Ezen a ponton helyszínváltás volt, valahol elkezdtem hisztizni, csapkodni és üvegeket törni. Majd fogtam az egyik üvegszilánkot és elkezdtem vagdosni a csuklóm.
De hiába vájtam a kezembe a szilánkot, nem jött vér, és már féltem hogy túl mélyre vágok (nocsak, mégsem akarok igazán meghalni?).
Ezért elkezdtem rohanni be egy épületbe (már valahol Bécsben jártam), majd annak a tetejére, és le akartam ugrani. Akkor már vérzett a kezem.
De barátom le akart beszélni, hogy ne csináljam - meg amúgyis, legfeljebb csak lebénulnék, mert túl kicsi a távolság (barátom meg a realizmus Laughing out loud de ez úgytűnt, beválik).

Így csak sírtam és sírtam tovább.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Ja tudom, küzdök is vele rendesen.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Zsiga bátyám alaposan kielemezné...

Úgy fest, nálad is sikerült beépítsék a tudatalattidba az önhibáztatást. De sztem ezt eddig IS tudtad!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen