Gomoly

Liliomlány képe

Szóval ennyit arról, hogy nem iszom akoholt. Barátom itthon hagy egyedül egy hétre, aztán máris ez van. De mivel egyébként tényleg nem iszom szinte semmit, a krémlikőr is fejbe tud vágni. 

Volt valami téma amiről akartam írni, meg aztán onnan valahova elkanyarodni, de aztán pörgettem facebookon, és felbasztam az agyam...már megint ugyanazon, hogy le lettem szarva. MINDEGY. Ezt érdemlem.

Ja igen, az egyik téma az volt, hogy kedves tinderezős, engem cserbenhagyós (továbbra is így érzem, nem tudok mit csinálni, főleg miután bevallotta - de legalább őszinte volt - hogy eszébe sem jutottam, és nem a nő miatt) barátom? ismerősömmel továbbra sem vagyunk jóban (rosszban se, leginkább sehogy se), és hogy ezt végül milyen jól viselem. Jó, ha rosszban lennénk nem viselném jól, pedig így se nagy a különbség. Ahhoz képest, hogy korábban mindent tudtunk egymásról, kb minden percben, ez hirtelen megszűnt, ami kurvára fájt, aztán lecsengett, és olyan mintha nem is lett volna. Jó, helyette ide írogatok nektek, de úgy tűnik ennyi kapocs elég is, meg kell is.

Aztán azon is gondolkodtam, hogy kb 1 hónapja a lógusom felrajzoltatta velem egy skálán (x-y tengelyen, idő-intenzitás) a traumáimat, és a jó emlékeimet. És csodálkozott rajta, hogy barátomat nem tüntettem fel rajta. És nem tudom eldönteni, hogy

1. én vagyok-e érzéketlen (mint a fent említett dologgal kapcsolatban is)

2. vagy annyira megszoktam a jelenlétét 11 év után, hogy ezért nem jutott eszembe

3. vagy minden olyan kapcsolatomban, ahol sérültem, falat emelek magam köré és elvágom az érzelmeimtől az illetőt

Barátom 3x akart szakítani velem, de ez az első 3-5 évben volt, azóta eltelt plusz 6 év. "Vártam" a negyedik alkalmat, de nem lett negyedik. És közben egy kicsit érzékletlenné váltam iránta. De ha nem lenne, megőrülnék a hiányától. De nem érzem a szeretetet, a melegséget és/vagy a szerelmet. Nem tudom mi van velem...
Az első 2 szakítani akarást amúgy nem vettem még komolyan, de a harmadikat nagyon rosszul viseltem, teljesen összetörtem. És elrohantam a szobából mikor kimondta. Ordítva hogy "NEEEEEEEEEE".
Egy alkalom után hogy a lógusnál voltam, eszembe jutott, hogy ez a "NEEEEEEEEEE" mennyire hasonlít ahhoz, amit gyerekkoromban csináltam, amikor meghallottam, hogy szüleim üvöltenek egymással. Most nem tudom ennek van-e relevanciája, de leírtam...

Az ismerőssel kapcsolatban meg nem ez van amúgy, felé keserűséget érzek, de szeretetet MÁR nem. És nem azért, mert én nem szerettem őt (barátian), hanem mert úgy érzem, ő nem szeret(ett), vagy nem annyira amennyire képzeltem vagy amennyire én őt, és így eltemettem az érzést.
De közben rájöttem hogy az inner child szabályosan ellökné magától és ordítana, hogy hagyja(=hagyjon) békén. Ah, jól beletaposott traumával a lelkembe. De mit vár az ember egy borderlinetól?


Ennek az egésznek van így értelme?
Tapasztalt már valaki hasonlót?

Annyira nem tudom mit érzek, mert minden olyan zavaros.

Azt tudom csak, hogy nem akarom érezni, hogy mennyire egyedül lettem hagyva - és mennyire egyedül tudnának még hagyni.
Huh, szerintem el is intézném magam valahogy...


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

De a borderline diaghoz kell egy cluster. 1-1 tünet nem jelenti azt.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

A túlérzékenység feltétlenül!


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Igen, a szélsőségek. Rám is jellemző, meg a túlérzékenység is. Bár ezek sztem szinte mindenkire aki itt van.


3
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Anyám tanítványai: tehetséges (ezen belül van a "de nagy hóhányó"), meg a buta=0.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

meg h minden fekete-fehér; igen/nem

Anyámnál +van a fel- és leértékelés: kétféle ember van: a "nagy koponya" és a "kis senki". Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

önkárosítás, dependencia, depresszióra való hajlam és a karaktervonások közül: 

  • nárcizmus
  • „lelki vérzékenység”
  • túlérzékenység
  • lelki merevség
  • önértékelését érintő visszajelzésekre "düh, depresszió, vagy szorongás"-sal reagál
  • kisebbrendűségi érzések
  • mazochizmus

6
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Az érzelmi-indulati kontroll (teljes) hiánya az elsődleges. Aztán néhány "apróság" van, amik mennyiségükben elegendők a dg.-hez. Helyzethez nem illő viselkedés még megnézem... Laughing out loud


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Kakukktojás vagy Smile nálad miben nyilvánul meg a border?


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

"Azt tudom róluk, hogy amilyen hamar és mélyen megszeretnek valakit, utána olyan könnyedén utálják meg és hagyják el." – Már amelyik. Ez elvben vezető tünet, de pl. ez az, ami egyáltalán nem jellemző rám (a másik, ami nem, az értékrend változása), és Szőllősi T. is azt írta, hogy vezető tünetek hiánya sem zárja ki a borderline-t. Mindig is az voltam, úgy 13 éves korom óta minimum. 


9
Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

No_Exist írta:

Érdekes kérdéseket tettél fel, hogy miért nem rajzoltad fel a barátodat. Ezt még át tudod beszélni a lógusoddal? Komplexnek tűnik az, ami mögötte lehet. Az évek alatt mindketten sokat tanultatok magatokról, egymásról és a világról, simán lehet még több opció is, amiért nem gondoltál rá. Ezen a felismerésen kívűl amúgy hasznosnak találtad ezt a feladatot?

Én pont az érzem, hogy mennyire egyedül hagytak, és azt hiszem, hogy ennél jobban már nem tudnak. És hiába nem akarom érezni, nem tudom nem érezni. Igen, soha nem fájt még ennyire semmi. Sajnálom, hogy neked is át kell ezt most élni, de annak örülök, hogy nem lökött mélyre. Jól átfogalmaztad már maganak, hogy a barátod, aki cserbenhagyott valóban csak ismerős. Borderline-tól tényleg ezt várhatja az ember? Kapcsolódik, amíg akar valamit, és utána traumával tovább lép? Visszajöhet még, vagy végleg tovább lépnek ilyenkor?

Amúgy nem tudom elképzelni, hogy mit láttál Facebookon, ami ennyire felcseszett, ami felébresztette benned az egyedüllét érzését... Szerencsére átszabhatod a Facebookot, megválogathatod, hogy honnan szeretnél látni kontentet. 

Át tudom beszélni, de nem tudom mit mondhatnék erről. Akkoriban mikor megismertem + összejöttünk barátommal, nagyon boldog voltam. De erre ma már nem igazán szoktam emlékezni, és nem is akarom elővenni ezeket az érzéseket. Nagyon magasról estem akkoriban pofára.
Hát igazából ez a lógusnak hasznos, így végigmegyünk a traumáimon. Újra át kell őket élnem "transzban", konfrontálódni, majd kijönni belőle. Erre legutóbb az EMDR-t használta.

Hát, borderlinetől elég sokfélét várhat az ember. Mindenkinél más, de a szélsőségek mindannyiukat jellemzik. Azt tudom róluk, hogy amilyen hamar és mélyen megszeretnek valakit, utána olyan könnyedén utálják meg és hagyják el. 
Ennek egy része egyébként rám is igaz. A lógusom szerint nem vagyok borderline, de felismertem, hogy van egy borderline énem, akit erősen elnyomok. Egy borderline megéli az érzéseit, ha kell hisztizik, veszekszik. Én nem, mert elnyomom, rosszabbul érezném magam tőle, ha kiadom. Nem tudom egyébként, szerintem lehet végleges is sajnos...

Igen, tudom. Meg amúgy tök gyerekes facebookos dolgokon hisztizni...látod, ezt megint a borderline váltja ki belőlem.
Hosszú egyébként, meg nem is lényeges. Annyi a lényeg, hogy ismerősről láttam képeket, és úgy látom, nagyon is jól érzi magát nélkülem. Fáj, hogy egy senki vagyok, és nem hiányzom.



Offline
Csatlakozott: 2019 feb 4

Érdekes kérdéseket tettél fel, hogy miért nem rajzoltad fel a barátodat. Ezt még át tudod beszélni a lógusoddal? Komplexnek tűnik az, ami mögötte lehet. Az évek alatt mindketten sokat tanultatok magatokról, egymásról és a világról, simán lehet még több opció is, amiért nem gondoltál rá. Ezen a felismerésen kívűl amúgy hasznosnak találtad ezt a feladatot?

Én pont az érzem, hogy mennyire egyedül hagytak, és azt hiszem, hogy ennél jobban már nem tudnak. És hiába nem akarom érezni, nem tudom nem érezni. Igen, soha nem fájt még ennyire semmi. Sajnálom, hogy neked is át kell ezt most élni, de annak örülök, hogy nem lökött mélyre. Jól átfogalmaztad már maganak, hogy a barátod, aki cserbenhagyott valóban csak ismerős. Borderline-tól tényleg ezt várhatja az ember? Kapcsolódik, amíg akar valamit, és utána traumával tovább lép? Visszajöhet még, vagy végleg tovább lépnek ilyenkor?

Amúgy nem tudom elképzelni, hogy mit láttál Facebookon, ami ennyire felcseszett, ami felébresztette benned az egyedüllét érzését... Szerencsére átszabhatod a Facebookot, megválogathatod, hogy honnan szeretnél látni kontentet. 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen