Már megint nem jó

leptosol képe

Megint a béka segge alá kerültem.

Az előzmények nagyából vázolva. Megcsúsztam az egyetemmel, nem mentem el múlt félévben vizsgázni, aminek köszönhetően átkerültem fizetősre. Nem ér annyit a szakom, meg amúgy is kivitelezhetetlen volna, hogy normálisan befejezzem, tehát most offoltam a dolgot.

Két passzív félév lett tervbe véve, pénzgyűjtés, és gondolkodá végett.

Abban a városban, ahol a suli van, volt melóm, igaz diákmeló, illetve koliban laktam.

Osztottam szoroztam, gondoltam majd jó lesz, és hazaköltözöm, mert mért ne, itt legalább nincs lakhatási költség. Elkeztem egy OKJ-t, így volna bérletem a fővárosba is, és ugye tudnék diákmelózni.

De... sajna eddig nem igazán akadt még diákmeló sem, ami összejönne. Aug végétő mostanáig utazgatok 2x2,5 fórát naponta, oda ahol eddig melóztam.

Közben pedig kiderült, hogy itthon annyira nem bírom. Sejtettem, hogy lesznek gondok, de néha már magam is meglepődöm. Nem tudom miért, régen is gyakran tört rám fürdés közben a szorongás, most pedig megint volt szerencsém egy ilyen rohamhoz. Az itthoni fürdés mindig is nehéz volt. Még nem jöttem rá miért is. Leginkább akkor szeretek fürödni, ha már mindenki nyugovóra tért, akkor is gyorsan, nagyon gyosan. Most eljutottam arra a szintre, hogy nem igen merek fürödni. Ha anya ébre van semmiképp. Mondom az jó, ha senki nincs itthon. Már megőrit ez az egész.

Ezen felül, pedig érzem, hogy gyengülök idegileg, előtörnek félelmek, meg hülyeségek. Persze sosem voltam 100as, de ez most megrémít.

Pedig amúgy nincs semmi olyan, ami ezeket indolkolná. Nyilván a múlt (azt sem úgy kell elképzelni, hogy valami kemény dolgo történt, csak nekem sok volt). De azóta töltöttem már itthon fél évet.

Most azon töröm a fejem, hogy vissza kéne mennek a koliba, mert ugye míg passzívon vagyok, volna rá lehetőségem. De most abba is belegondolva, hogy még kisebb szobában leszek összezárva valakivel, még rosszabb felszereltségben. Nehezen hagyom itt az itthont, de közben meg nem bírom. Hiába.

Azért mégis van egy szobám, meg a cuccaimhoz hozzáférek stb., de félek, hogy még jobban be fogok golyózni.

Meg ok, hogy most nyerek egy évet, de mi a garancia, hogy utána lesz olyan melóm, ami lehetővé teszi akár egy nyavalyás szoba bérlését valahol... Jó tervbe van véve, hogy után inkán külföld, ha addig rendbeszedem a nyelvtudásom ... de attól is félek. Mert hát ugye pszichésen elég instabil tudok lenni.ű

Munkával is vannak gondjaim. Én bármit megcsinálok, nem ezzel van a gond, de szükségem van, már csak tudatára annak, hogy akármikor ehetek, ihatok és elmehetek mosóba. De ez azért nem mindenhol van így.

Sajnos, nyilván az idegtől leginkább, de már tropára ment a gyomrom, borzasztó savam tud lenni, és rosszul vagyok mellé. Olyan furán rosszul. Emiatt félek leginkább, hogy nem ehetek akármikor. Lehet nem is lenne szükségem rá, csak tényleg a lehetőség, már az sokat segít.

Megosztás Viberen