Nem is tudom mikor irtam leutobbi bejegyzesem, lehet van mar ket hete is. Akarhogy is, azota megint szaguldok lefele a melybe. 

Ujabban futni se jarok mar, ugy mint annak elotte. Pedig elveztem, ezen magam is meg voltam lepodve. Jo, nem kell nagy dolgokra gondolni, de felkuzdottem magam egy 5km-es szintre. Szinte vartam mar az esteket, hogy utra keljek (sotetedes utan rottam a koroket szigoruan). Bar egyre kesobb van sotet, lehet ez is a baj. Boven 10 utan kene elindulnom. Igazabol jol szokott esni, az esetek tobbsegeben.

Volt par nap, amikor kijarogattam, de egyre nehezebb ez is. Akar csak a parkba lenezni. Pedig vonz a napsutes, jo lenne kint ucsorogni. De akarhanyszot nekiindulnek valami jon, igy ugy erzem magam, faradt vagyok, lehet meg sem kene menni, varjuk kicsit stb. Aztan ott vagyok, hogy napokig nem hagyom el a szobam. Egyre kevesebbet mozgok, erzem, hogy tunyulok. Igazabol elkepzelni se tudom, hogy mi lesz ha 1 honap mulva kinyit a hotel. Hogy leszek kepes arra, hogy munkaba alljak...ha meg egy nyavajas setara sem vagyok kepes. 

Tegnap kievett a fene, aztan kint szarul lettem. Prima. Nyilvan ezek a kis russzullevos akciok nem erositik bennem a kimozdulasi vagyat. Nem is tudom egyebkent, hogy mindez szorongas, vagy van mas is. A mas leginkabb az emesztesem lehet, vagy passz. De ez aggaszt, es persze megintcsak beindit egy adag kenyszeres gondolatsort. Mi van ha? 

Kimondhatatlanul gyulom az eletem, eddig is gyuloltem, most aztan plane. De ezert is nem ertem, hogy akkor mert felek, hogy valami bajom lesz? Tegyuk fel osszeesek odakint, akarmi. Logikatlan az egesz. De mar az egesz lenyem bepiszkitotta a felelem es a szenvedes. 

Tudom, hogy sokszor kerultem melyre az utobbi evekben, es mindig volt kiut, ha nem is a felhotlen elet fele, de valami elhetobb iranyaba mindenkepp. Persze azt is tudom mindig, hogy kozelebb egy ujabb melyseg. De arra nem szamitottam, ami most van. Lehet visszatekintve nem is tunik majd ennyire nyomasztonak a jelenlegi helyzetem. De most, egyszeruen nem latom merre az arra. Vege lesz e vajon. 

Az is igaz, hogy minden egyes szakadekba zuhanaskor azt erzem, hogy egyre kevesebb az erom, a motivaciom. Vagy csak melyebbek a godrok? Vagy csak tul nagy a magany? Meg tobb az elfojtas mint annak elotte? 

Mit akarok en az elettol? Mi ertelme az eletemnek (ez most nem olyan ongyilkos merenges fele, de tenyleg)? Kepes leszek valaha arra, hogy elhagyjam ugy a hazat, hogy ne feljek tole, hogy kepes legyek elvezni a pillanatot, kepes legyek az emberekkel valos interakciot letesiteni? Lesz olyan reggel, amikor kipihenten es boldogan ebredek? Visszaternek a gyerekkori elmenyeim valaha? Minden, amit elastam az evek alatt, az osszes emlek, erzes. Kepes leszek megolelni valakit ugy, hogy kozben ott vagyok a jelenben, es nem vagom le magam erzelmileg a szituaciorol? 

Azt sem tudom ki es mi lennek. Nem volt idom es kedvem ilyeneken gondolkodni az utobbi idoben. A kenyszerek es szorongasok szinti mindig elorebbvalok, befurakodnak az agyamba es atveszik az iranyitast. Annyi mindent csinalhattam volna ebben a 2-3 honapos szobafogsagban is. Tanulhattam volna, edzhettem volna... barmit. Ehelyett en azon vagyok, hogy tul eljek. Pedig osszessegeben nem rossz a helyzetem. 

Lehet neznem kene valami lelekemelo filmecsket, bar otletem sincs mi az, amihez kedvem volna egyaltalan.

Ma este pedig, akarhogy is lesz, kidugom az orrom, es nekiesek egy futasnak, meg ha csak 2km is lesz belole...na meglajuk sikerul e. Ahhoz kepest, hogy ma boltba keszultem, rendesen leredukaltam a tervet. Szanalmas.

Ismerosom azt mondja, ki kene probalom a fuvet, bar en tartok tole, csak melyebb rantana (meg felek, h bekattanok tole, ez ez mar egy regi felelem ). Neketek milyen tapasztalatotok van e teren?