:(

Anonymous képe

Nem vagyok jó ember.....nem akarok már küzdeni:(

asszem meg fogok őrülni, reménytelenül várni, hogy vki elfogadjon, hogy én vkit elfogadjak

Nem vagyok jó ember, miért élek akkor?

nem tudok megbírkózni a gondokkal, emészt a bűntudat, nem vagyok jó ember, aki ismer, tudja......Sad((((((((

        Türelmetleen vagyok, jól akarok lenni, azt akarom, hogy más is jól legyen. Egyedül elveszettnek érzem magam. Egy pszichológus mit tud segíteni? De úgy látszik, muszáj lesz vagy kinyírom magam. Ha nem tudatosan, akkor tudattalan.  Egyszer már volt egy kísérletem. Bevettem pár szem gyógyszert és ittam rá. Istenre bíztam, hogy mi lesz holnap. Persze ez csak fél kísérlet volt, mert tudtam, hogy ennyitől úgyse halok meg. Még búcsúlevelet is akartam írni, aztán meggondoltam magam, mégsem égetrm magam. Ők a munkatársaim voltak. Velûk laktam együtt egy rövid ideig tartó munka miatt.

Elòtte meg évekkel anyámnak meg tesómnak írtam, és az egyetemen akartam kinyírni magam, sokáig gondolkodtam rajta, de nem tettem meg, inkább sírtam és elképzeltem a temetésem, késsel akartam magam leszúrn, (csak nem volt nálam)és arra gondoltam, hogy majd megtalálnak vérbe fagyva. Utána még kísértett a gondolat, hogy viszek egyet be. A búcsülevelet eldugtam, de anyám megtalálta. Na igen, pszichológus nuku, gondoltam, majd egyedül kimászok, mert gondoltam a pszichológus úri mulatság. Régi korokban egy szegény ember nem engedhette meg magának, hogy elmenjen szakemberhez, max paphoz. Vagy pedig bezárták egy elvetemült helyre. Valahogy hiányzik a régi világ, amikor még nem volt modernizáció. Nem tudom, miért hiányzik, talán mert gyerekkoromban beleszagoltam a  földművelésbe, a természet megnyugtató erejébe. Amikor még hittel és reményekkel voltam teli, akkor boldog voltam, mondjuk már akkor se voltam teljesen jól, de még nem volt felelősségem. 

Volt mikor arról ábrándoztam, hogy felmegyek egy bérház tetejére és onnan ugrok le. De ezekből nem lett semmi. Kevés időszak volt, amikor jól éreztem magam. Egyedül gyerekkoromban voltam boldog. Utána már csak menekülés volt minden tettem.

Egyszer olyan állapotba kerültem, hogy fogtam egy pengèt és akkor is a sorsra bíztam, hogy mekkora vágás lesz. Gyáva voltam hozzájuk igazából. De sokáig voltam az öngyilkosság megtételének rabja......felmentem a padlásra és álltam az ablak előtt, hogy majd kiugrok. Később mindig féltem, ha egy nagy ablak közelébe kerültem, ami magasan volt, mert előjött a gondolat, hogy ki kéne ugorjak. 

miért írtam le ezeket?.....mert vágyom arra, hogy megszűnjek és azzal a gondjaim is megszűnnének. Megsiratnának, eltemetnének. Csak a családom miatt nem teszem meg.Sad((((


Kyra

hát igen, remélem találok ilyet....


Kyra

régebben kértem segítséget, összesen négy szakembernél voltam, de mindegyiket ott hagytam, nem jártam hozzájuk sokáig, legutóbb szinte csak azért jártam, hogy gyógyszert írjanak fel, csak olyan cikinek éreztem ott várakozni, ezért inkáb nem mentem többet.


Offline
Csatlakozott: 2016 szep 18

szia kyra ismerem ezt az állapotot az állandó már fizikai fájdalommal járó szorongást és nyugtalanságot és hogy közben a gondolataim csak ekörül forognak és nem vagyok képes se normálisan aludni se enni se semmivel lekötni magam még annyira se hogy fél oldalt el tudjak olvasni egy akármilyen könyvből és ha arra vársz hogy magától elmúlik és jobb lesz akkor arra csak azt tudom mondani hogy nem fog magától elmúlni és nem lesz jobb csak néha úgy fogod érezni mintha jobb lenne de belül tovább fognak őrölni ezek a gondolatok míg újra sokkal intenzívebben elő nem törnek szóval szerintem menj el egy orvoshoz egy olyanhoz aki türelmesebb mint az átlag és mondhatni empatikus és kevésbé büszke és képes akár a saját kezelését is felülbírálni mert egy olyan tudna rajtad segíteni üdv


Roxy

Kyra. Sajnálom. Nekem az jön le, hogy vannak időnként öngyilkossági késztetéseid, sőt, kísérleteid is. Ezeket kezelni kell. 

Igen, a mai modern "eszköztárunk" nem sokkal jobb, mint amikor a paphoz mentek az emberek. A gyógyszerekről mit sem tudunk, sok a mellékhatás, függőséget okoznak, satöbbi. A terápia meg nem mindig jó. Én aztán tudom, a hatodik terápiámnál tartok (ill. ott, hogy abbahagyom). 

Mégis VALAMIVEL próbálkozni kell. Legyen az terápia, gyógyszer, kapálás a kertben, séta a természetben, beszélgetés valakivel (azt mondom, kábé bárkivel, nem is biztos, hogy a problémádról kell beszélni). 

 


Offline
Csatlakozott: 2015 dec 29

Kyra, kértél már segítséget? Ha nem, akkor mindenképpen kérjél, akár egy lelki segélyszolgálatot is fel lehet hívni, ha ennyire gyötrődsz! Jó lenne, ha nem maradnál egyedül ilyen késztetésekkel. Persze a legjobb az lenne, ha rendes segítséget kapnál, de nem tudom, hogy hol tartasz ez ügyben (kértél-e, kaptál-e stb.). 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen