Hogyan tovább?

Kriszten képe

 

Nem tudom hogyan tovább.A folyamatos kudarcok kikészìtenek.Nem tudok kimozdulni otthonról.Már itthon is folyamatos szorongás,pánik.2 sulit is megpróbáltam egyiket se tudtam végig csinálni ugyanez a munkával is.Ugy érzem,hogy olyan mély depresszióban vagyok,hogy ebből már nincs kiút.A legrosszabb amikor már az orvosod is tehetetlen.Csak azt mondja,hogy ezt csak èn tudom megoldani,de nem tudom hogyan.Lekell győzni a félelmet mondják ez nagyon jó csak nálam fordítva van.Elmegyek egyedül vhova és mégrosszabul leszek utána.Még nagyobb lesz a félelem ha mégegyszer megkell csinálnom.Nem értem,hogy miért pont velem történik ez.Gyűlölöm magam!Van,hogy nem bírok tükörbe nézni.


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 30

Szia Kriszten! 

Nagyon átérzem a problémádat, hasonló cipőben járok. De nem szabad feladni! Be kell bizonyítani, hogy képes vagy rá Smile Hidd el, a sikerélmények nagyon sokat segítenek, a további célok elérésében. Smile

Minden jót Smile

Ani


Offline
Csatlakozott: 2012 máj 29

Szia Kriszten!

Akkor legalább meg van, hogy mitől félsz, tudod az okát! Pszichoterápiát próbáltál már? Kognitív terápia hatásos lehet. És apránként hozzá szokhatsz az otthontól való távolléthez, ha megtanulod az alap negatív gondolataid átstrukturállását racionálisabbá. Megfelelő szakember ebben tud segíteni. Esetleg utánanézhetsz valamilyen terápiás könyvnek pl: Reneau Z. Peurofy: Szorongás,fóbiák, pánik c. könyve. Én annó végigcsináltam, persze időbe telik, meg sok kitartás kell hozzá, de megtérül. Legalább elsajátítasz egy-két taktikát. (Annó nekem is segített,csak lehet újból elő kéne vennem, mert az ember hajlamos ellustulni és megfeledkezni arról amit tanult.). De van sok más ilyen jellegű könyv.

Ha a frontin nem segít,vannak más szorongásoldók, kinek melyik válik be...

A szülőtől való leválás nehéz dió, pláne egy átlagnál érzékenyebb, ragaszkodóbb típusú embernél, de talán ha beszélgetnél erről édesanyáddal. Nekem a mostani időkben sokat segtí,hogy el merem mondani anyukámnak (már flenőtt, cslaádos nőszemély vagyok amúgy) a jelenlegi, és az eddigi össszes szoorngásom, akár vele kapcsolatban is. És tudunk egymásal rendesen beszélni, annélkül,hogy felidegsíteném magam, és ő is sokkal segítőkészebb, türelmesebb. De mondjuk ehhez idő kellett...

Ezek jutottak eszembe, talán valamit tudsz hasznosítani az "okosságaimból" Smile

 

üdv,

torta


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 22

xia

ezek elég súlyos tünetek, csoda hogy csak frontint kell szedned.

antipszichotikum felmerült már?

juss be egy kórházba, ahol csinálnak teszteket


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 2

Szia! Köszi,hogy írtál. Smile Nálam az egész az otthontól való távolságon alapszik.Minnél messzebb vagyok annál rosszabb.Egy fajta erős honvágyat érzek,de nagyon erősen.Már amikor gimibe jártam és fogjuk rá "oké" volt minden már akkor reggelente úgy néztem vissza a házra mintha többet nem látnám.Mintha elköltöznék a világvégére.Olyan is van,hogy pl. vmelyik család tagom vmilyen okból otthon marad akkor én is otthon szeretnék maradni,de nem lehet és emiatt rosszul leszek.Áltban amikor rám jön kint akkor azt érzem,hogy most azonal haza akarok menni a szobámba.Nem érzem magam biztonságban.Egyszerűn elviselhetetlen az az érzés ami akkor rám tör.Frontint szedek,de nem ér semmit.Egyik nap ötöt vettem be és semmi.Antidepit is szedtem 6 hónapig,de csak rosszabb volt úgyhogy elhagytam.Viszont azt fontos tudni,hogy nagyon anyás voltam/"vagyok" aki háztartásbeli és otthon van.Sztem nem akarok felnőni.Későn érő is vagyok ráadásul.Nem is érzem magam annyinak amennyi vagyok.Nagyon érzékeny típus vagyok.Az a típus aki azt hiszi,hogy mindenki bántja.Nálam ráadásul már akkor rámtörik amikor még csak szó van róla,hogy menni kell vhova.Ezért mire oda juttok van,hogy el se megyek v. elmegyek,de 2 óra múlva haza is megyek.Mondom a legrosszabb azt látni amikor már nem csak te,de mások is tehetetlenek veled.

 


Offline
Csatlakozott: 2012 máj 29

Szia Kriszten!

 

Nagyon nehéz, én tudom (nem véletlenül vagyok itt az oldalon). Mit érzel, mi az ami miatt leginkább rádtör ilyenkor a félelem,szorongás? Emberektől, zárt tértől? És miért félsz ezektől? Először ezt kell megfejteni, hogy mi a szorongás alapgondolata, amit észre sem veszel olyankor, de ez indítja el a lavinát. Félsz, pl.  hogy nem felelsz meg másoknak, bénának néznek? Ez csak egy példa (a sajátom Smile)). Vagy félsz, hogy nem tudsz valahonnan könnyen kimenni, kiszabadulni...

Szóval érdemes boncolgatni olyankor, amikor épp nem szorongsz, hanem ledőlsz az ágyadban, becsukod a szemed és próbálod visszaidézni azt a érzést amikor rádtört ez az egész, és mögé látni, mi okozza.

Aztán ha ez meg van, akkor már el lehet indulni a "leküzdésében". Nem egyszerű dolog...De foglalkozni kell vele.

Esetleg, relaxáxió, progresszív izomrelaxázió, autogén tréning, ki kell próbálni őket , hogy neked melyik segít, hogy legalább otthon le tudj nyugodni.

Nem akarok itt gyógyszert ajánlgatni, de valami szorongásoldó esetleg segíthet kicsit első löketnek, hogy a szituációkban kicsit megnyuktasson.

Most hirtelen ezek jutottak eszembe. És hidd el, bár szerény vígasz, de nem csak veled történik ez...

(Esetleg egy orvosváltáson is el lehetne gondolkodni, ha nincs a helyzet magaslatán, ahogy írod)

üdv,torta

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen