Így kezdődött és kitudja mikor lesz vége!

Kriszten képe

Sziasztok!

Új vagyok az oldalon és gondoltam leírom a történetem.

Nálam 8 évvel ezelött(12 és fél éves voltam) kezdődött az agorafóbia(erős szorongás) pánikkal vegyülve.11-12 évesen teljesen normális volt minden.Felsősök leszünk elkezd érdekelni a divat,barátokkal eljárás,egyedül közlekedni,önállová válás,"iskolai disco".Nálam ez mind megvolt.Egy-egy tábor alkalmával is megjelent ez a fajta szorongás de elmúlt és ment tovább minden.Majd 2007 november 4.-én minden megváltozott.A nagymamámnál voltam,mert a szüleim kórházban voltak.Öcsém ekkor született. Smile Nagyimmal teljes izgalomban voltunk,hogy mikor telefonnál már apu a hírrel.Hosszú szülés volt csak nem akart kibújni.Emlékszem nagyim pont a gépnél ült én a tv elött és akkor elkapott olyan intenzítással,hogy azt nem lehet leírni.A végtagjaim elgyengültek,a gyomrom felfordult,a mellkasom nyomott,gyengének éreztem magam mint aki beteg,sírtam.Azonnal haza akartam menni.Végig sírtam az autóban míg haza értünk.Azt hittem elmúlik csak aludnom kell.Régebben volt hasonló,de elmúlt.Majd reggel felkeltem és nem,hogy elmúlt volna erősödött.Nem akartam suliba menni.Csak sírtam....Nagy nehezen bevittek az iskolába.Iszonyú volt haza akartam menni nem édekelt semmi és senki.Ez hétfőn volt.Így jártam be szerdáig.A kórházi látogatáson is sírtam anyumnak(tudni kell,hogy nagyon anyás voltam/vagyok).Azt akartam,hogy jöjjön haza.Kikészítettem az egész családott.Magamat is elhanyagoltam nem mostam hajat stb...Azért az öcsémet már akkor babusgattam volna. Smile Nem fordultam el tőle az állapotom miatt hála istennek.Nagyon vártam őt.Majd elvittek a háziorvoshoz,hogy adjon igazolást.Ő már akkor is sejthette a problémám mert kaptam sedatyf pc homeopátiás szorongás oldott.Persze semmit nem használt.Szóval pénteken végre haza engedték anyum és az öcsém.Aznap jobban voltam.Amint haza értek 2 óra múlva kezdödöt előröl.Ismét nem akartam iskolába menni hétfőn.Hónapokig jártam így iskolába.Sírtam,szenvedtem belül,órákon nem tudtam figyelni.Elvittek nevelés segítőbe,de 3-4 alkalom után nem akartam menni,mert csak rajzoltatot velem.Mindenki azt mondta,hogy a nagy kor különbség miatt van.Nem akarok kikerülni a stafétából.12 évig voltam egyke végülis logikus.Nagyjából helyre jöttem.Kialakult egy rutinom.Suliba be,suliból ki.Persze reggel mindig apu vitt mert képtelen voltam egyedül közlekedni úgy mint elötte.Haza fele is egy ideig nehéz volt a villamoson,de könnyebb volt mivel haza tartok nem a suliba.Amikor igazán jobban lettem az a gimnázium.Egyedűl mentem,jöttem.Órákon nem ettem magam belül.Bnőimmel röhögtünk minden jó volt.Pedig hozzá teszem itt már vonatoznom kellett,mert kiköltözünk Budapest vonzáskörzetébe.Jó nem sokat 3 megállót kellett jönnöm.Azért még itt is korlátolt voltam.Iskolán kívül csak a megszokott helyekre tudtam menni máshova nem.Majd az érettségi után ismét mély pont következett.Okj képzésre mentem a nyugati környékére ami nincs mesze mert oda megy a vonatom.2 hónap után feladttam,mert ismét mint az elején kikészítettem mindenkit.Fuvarozni kellett.Itt jutottunk odáig,hogy pszichologus,de még mellette se tudtam bejárni.Próbálkoztam cukrászdai állásal már a próba napon nem tudtam végig maradni.Kerestünk egy pszichiátert a pszicholugust ott hagytam.Írt fel frontint,escitilt.Semmi hatásuk.Frontin az nekem tic-tac.Az escitilt 6 hónap után elhagytam,mert semmit nem csinált pedig kettőt szedttem belőle.Sőt még rosszabb volt tőle.Télen jelentkeztem turizmus szakra főiskolán.Csak felsőoktatási képzésre vettek fel.Ami nem baj ,mert átlehetne kerülni diplomás részre ha nagyon akarnám.A baj ott kezdödött,hogy kötelező gólya napok ott alvos.Na itt végem volt!Apu elvitt két órát voltam ott tele nyugtatókkal és nem bírtam haza jöttem.Mondtam itthon,hogy inkább hagyjuk,mert érzem,hogy nem fogom tudni így megcsinálni.Ráadásul drága is.Képzelhetittek mi volt itthon.Visszakértük a pénzt és elérkezdtünk a jelenhez.Most 3 nappal késöbb érzem azt,hogy feltudok kelni és nem szorongattom a nyugatatós dobozt.Most itt vagyok.Nem tudom mit csináljak?Hova menjek?Nem tudok megmaradni sehol két óránál tovább.Volt olyan,hogy még el se mentem,de vissza mondtam az állást pedig 4 órás lett volna és egész jól fizettek volna.Érettségi óta egy csőd az életem.Pedig megvan mindenem nem panaszkodhatok.Van egy álmom a webdesigner kitanulása,de nincs okj-s és a tanfolyamra azt mondják,hogy nem sokat ér.A tanfolyamra megint nem járnék be,mert a belvárosban van.Van otthoni tanfolyam ami egész jó,de akkor megint nem mozdulok ki.Eddig azért nem kezdtem bele hasonló szakmákba(kiadványszerkesztés stb..),mert azt mondják,hogy nagyon jól kell csinálni ha pénzt akarok belőle.9 éves korom óta photoshopozok,weblapozok.Be kell lássam,hogy amik mennek a piacon számvitel,turizmus azt nem tudom megcsinálni.Vagyis ha nem lenne ez a "nyomorom" akkor simán megcsinálnám.Ha nem kött le az óra akkor pánik,szorongás.....Próbáltam mindkettőt.2 hónapig jártam számvitelre minden reggel rosszullét,hasmenés,hányinger,nem tudok enni,ájulás érzés,nedves kéz,ha már nagyon benne vagyok akkor átvált jéghidegre a kezem és lilás lesz..Így nem lehet oda figyelni az órára hiába van bennem 4 nyugtató semmit nem ér.A legrosszabb amikor már a csoport társaid kérdezik meg,hogy jól vagy,mert vörös a fejem és remeg a kezem.Ha nagyon stresszelek még hőemelkedést is szimulálok.Ennek elenére nem szabad feladni!

Így a végére,hogy ne bús komor legyen a vége az öcsémet azóta is nagyon imádom.Bár amióta iskolába jár kinyílt a csipája. Smile

Ez lenne a történettem.Tudom hosszú lett,de jól esett kiírni.


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 2

Szia!

Nagyon köszönöm mindenképp megnézem ezt a technikát és beszélek az orvossal is.Hát ha tud vmilyen jó csop. terápiát.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Mindenféle terápiát érdemes kipróbálni, ami áttöri a szorongás falát, úgyhogy szerintem jó ötlet a csoportterápia. Rettenetes lehet így beszorítva élni Sad

A légzés és autogén-tréning technikát tulajdonképpen egyedül is meg tudod tanulni (bár nyilván jobb irányítással). Ha rákeresel, találni fogsz információkat, pláne, ha tudsz angolul. 

De majd igyekszem én is keresni és kitenni ide magyarul.

Eszter


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 2

Szia!

Pszichiáter szerint nagyon érzékeny vagyok ami igaz.Ezért én jobban kivagyok téve ezeknek a "nyavajáknak".A családban amúgy sok szorongos van/volt anyum részéről azt mondják örökletes.Szerintem kapu nyitási pánikom van.Félek felnőni.Nem tudok mit kezdeni magammal.Ráadásul későn érő is vagyok.Amúgy biztos,hogy ez az oka,mert ha megpróbálok vmi részmunka idős állást is mindig bepánikolok,hogy én még erre nem vagyok kész.Egyszerűen nem tudom legyőzni.


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 26

Szia. Azt tudod esetleg, hogy mitől alakult ez ki? 


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 2

Szia!

A pszichiáter már felhozta,de mindig azt mondja,hogy majd fogunk tanulni....Rendes amúgy azért "állapotam" meg nála,de pont múlt héten voltunk bent anyummal,hogy egyre rosszabb a helyzett.Egyszerűen már ő se tud mit mondani.Mindig azt mondja/mondják,hogy nekem kell tennem érte.Teljesen tanácstalan vagyok.Egyszerűen hiába veszem rá magam,hogy elmenjek még ha át is vészelem.A rossz érzés miatt másnap már nem tudok bemenni.Ez volt a már említett 2 hónapos számvitel tanfolyamon.Pedig azt mondja az orvos,hogy megkell szokni.Mármint nem a szorongást.Rutinak kelllett volna kialakulnia mint a gimiben,de nem ment. 2 hónapig amig bejártam semi nem változott.Őszi szünet utáni első nap már az autóból nem szálltam ki.Akkor mondtam azt,hogy nem bírom tovább.Nem lehet így élni mindennap szorongásban.Nyugtatókat,hasmenés gátlókat szedtem.Így indultam mindennap.Hozzá teszem,hogy a jegyeim jók voltak ezért elszomorító,hogy nem tudtam végig csinálni a "nyomorom" miatt.Az utlosó alkalomnál amit az elején írtam már anyum is bent volt.Én végig sírtam.Mindig azt hiszem nincs lejjebb,de mindig kiderül,hogy van.Tehát most már elviselhetettlen a helyzett itthon rosszul vagyok,hogy megint itthon vagyok ha elmegyek szintén rosszul vagyok.Lehet,hogy megkéne próbáljam a csoport terápiát?


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Kösz, hogy leírtad! Tanítottak esetleg neked autogén tréninget vagy relaxációs technikákat? Nem állítom, hogy mindig segít, de a legtöbb önsegítő programban fontos szerepük van. 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen