Jól szeretni...

Kleó képe

https://pszichoforyou.hu/hoeke-szulok/?fbclid=IwAR3rYf0Wus--Hhn1guQTV0NwLj06tBXKYmsa0h2xQYC1IDmwdjUDusMRRh4

Na, hát ezt nézzük. Először is: apám sehogysem szeretett, mindkettőnket el akart vetetni. Az, hogy "mindent megkaptam, meg minden sz.rból kirángatott" nem erre bizonyíték, ez nála tisztára kötelesség/lelkiismeretesség kérdése volt, de látszott a fején, hogy mennyire utálta, meg ezzel együtt engem is. Egyszer mondtam is, hogy ti nem ENGEM szerettek, legfeljebb a gyereketeket. Akkor ennél jobban nem tudtam megfogalmazni, pl. hogy nem azt a valakit, aki én vagyok. Mindegy, sem így, sem úgy nem értették volna.

Aztán, kijelentette az áter-lógus páros előtt, h én már csecsemőként sem olyan voltam, mint a többi gyerek. Mire a kis fiatal lógusnő (akit ugye olykor "megvezettem", de rálátott olyan dolgokra, mint azóta sem senki más...) azt kérdezi: És találkozott már másik csecsemővel? Apám: Neeem, DE a családban voltak. Lógusnő: Miért várja el, hogy úgy viselkedjen, mint mások, ha maga nevelte úgy, hogy másmilyen? De (az országos hírű) áter leintette, és egyáltalán nem hitte el, hogy ők "nem akartak gyereket" (t. i. apám nem akart). Barátnőm azt mondja, hogy abban az időben ez gyakorlatilag elképzelhetetlen volt, nem volt "normális", pláne értelmiségieknél. Valóban, azt mondta az áter: persze, akkor mindenki ezt mondta, mert nem "illett" egzisztencia stb. megteremtése előtt.

Síró csecsemőt "csak úgy" nem veszünk fel, nem éhes, tisztába van téve, nem lázas, akkor semmi baja. Ha "engedünk neki!", akkor elkényeztetjük, és követelőzni fog meg zsarnokoskodni az egész családon. Gyereket nagyon mértékkel dicsérünk, mert elbízza magát, és nagyképű lesz. Csak ízelítő az elvekből...

Kompetenciám, az semmiben nem volt. Persze benne volt a "féltés", leginkább azért, hogy ne okozzak újabb problémát (pl. hogy egy sérüléssel orvoshoz kéne vinni), de leginkább a tárgyak féltése tőlem. Nehogy eltörjek egy poharat, nehogy nem elég tiszta kézzel nyúljak a konyhaszekrénybe, egy pohár vizet nem volt szabad önállóan meginni. Mondjuk ebben apám meg a szülei annyira hülyék voltak, hogy anyám nem vehetett le önállóan egy könyvet a polcról (mellesleg neki is van könyvtárosi végzettsége), "majd én előveszem" mondta apám. 

Persze hogy nem bírok egyedül lenni.

Magyarázat a "(majdnem) sehova nem elengedésre": annyira kezelhetetlen voltál, hogy muszáj volt korlátokat állítani. Kicsit túl szűk volt a ketrec, úgyhogy mindent megtanultam, hogyan lehet kijátszani, csak azt nem, hogy miként korlátozzam saját magam...

Na ja. Az vagy, amit elérsz. És ennek a végcélja minimum a nem a diplomával járó (orvosi, jogászi stb.) doktori cím. Apám sem K. S. volt, hanem az adjunktus. (Tök kudarc.) És az ember értéke egyenlő a tudományos fokozatával, ugye a minimum a diploma. Mondjuk most már bánom a juszt se!-hozzáállásomat, 3 helyre effektíve mehettem volna, de a metró után anyám mondta (persze ő ilyet sosem), hogy "inkább a halál, mint a tanulás". Apám meg még demensen is fújta, hogy nem hoztam ki magamból, ami bennem volt; meg hogy én mondhatok akármit az orvosnak a sz.r gimnáziumi érettségimmel, mert úgyis neki fog hinni, mert ő diplomás! (Mondjuk egy orvos pont lesz.rja az ő bölcsészdiplomáját...)

Na aztán. Meggyőződésük volt, hogy a jó szülőség abból áll, hogy etetnek, itatnak, ruháznak (az ő ízlésük szerint), biztosítják a tanuláshoz szükséges dolgokat, meg ugye kihúznak a fekáliából.

Később is nyakig voltak az életemben/életünkben, de erről már írtam.

Viszont szülőként nagyon is elkerültem ezeket a dolgokat (kaptam is tőlük ezért rendesen, pl. mert nem cseszegettem a gyereket folyton a tanulással, "azért, mert neked nincs diplomád, és ezért azt akarod, hogy neki se legyen"!!!) stb. És nem lehetett őket kiirtani, soha, mert nagyon ügyesen felismerték, hogy engem pénzzel lehet motiválni (volt, hogy "túl jól sikerült" nekik, mert olyasmi is, amire tulajdonképp nem számított, hogy fog... fizetett, mint akinek érzéstelenítés nélkül húzzák a fogát), na meg zsarolni, fogva tartani. Bepróbálkoztak a lányomnál is, aki így reagált: – Miből gondolja a nagypapa, hogy engem 6000 Ft-tal meg lehet venni? Mondtam, abból, hogy engem igen... Szóval ő totál énerős lett, más dolgokra is nemet mond. Pl. nálunk az a "divat", hogy bárki bárhova utazik, amikor megérkezik/elindul, bejelentkezik. (Annyira, h nagybátyám most is telefonált, hogy "rendben hazaértünk Kölnbe".) Na, erről is simán leszoktatta őket.

De sajnos, én meg másképp ártottam, ugye, az "alkoholista szülő" ismérveivel, szerencse, hogy komolyabban ez csak a válás után jött elő (14 volt), és főleg már felnőttkorában, 20 felett.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hát, köszönöm... De mit lehet ebből profitálni???

És köszönöm, hogy elolvastad!

*

Mi itt persona non grata-k vagyunk Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 22

Kleó, kifejezetten elgondolkodtató, amit irtál. Köszönöm, hogy elolvashattam! Tanulságos és megdöbbentő.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

De a lényeg az volt, hogy biztos volt benne, h NEM tudom megcsinálni...


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hát, a kettejüké együtt elérte! De azon is kivoltak, h mire költöttem... És ez megint egy hosszú téma. Hogy az ajándékpénzt mire szabad költeni...


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Jól dotálták az eredményeidet, ha jól sejtem 10 ezer az akkor jóval több volt, mint egy havi fizetés! 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Köszönöm, h elolvastad, és a hsz.-t.!

Na, anyám nem ilyen (egyedül), de ellenőriz, korlátoz...


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Basszus, mennyi mindenben ráismertem a saját családomra! Pl. anyum kedvenc mondata a mai napig: "Hagyd, majd én!" No comment...


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nem is! A 7.-es dolog volt a bicikli, amit már megírtam... h miként nem lett belőle semmi... Az ezres vmi konkrét tárgyból javítás volt, az igen.

Ez a bizonyos 7.-es 4,3... a 6.-os kitűnő után jött. Még nagyobb skandallum! Semmiféle "kamaszodást", horribile dictu! nemi érést nem vettek figyelembe. Mert, mint már említettem, ők nem lázadtak kamaszkorukban. Ahogy az "érzelmi fejlesztés" kérdésében is, egyértelmű: ők megmaradtak az 5 éves gyerek mentális szintjén.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

"engem pénzzel lehet motiválni (volt, hogy "túl jól sikerült" nekik, mert olyasmi is, amire tulajdonképp nem számított, hogy fog... fizetett, mint akinek érzéstelenítés nélkül húzzák a fogát)" – írom. Ezt részletezem :D 

7.-ben, oh, minő szörnyűség!, 4,3 lett az átlagom, és több 4-esem volt, mint 5-ösöm. Azt mondja a fater: Ha kijavítod 4,8-ra, valamint ebből és ebből és ebből a tantárgyból meglesz az 5-ös, kapsz 1000 Ft-ot! (1974.) Meglett.
De nem tanult ebből, IV. gimi félévkor a "világnézetünk alapjai" c. tárgyból (marxizmus-leninizmus) 3-as lettem. (Mondjuk szemtelenkedtem is rendesen a tanárnővel, pl. a doga aljára rajzoltam egy kaktuszt Virágot a virágnak felirattal...) Tiszta ideg lett, h "3-as világnézettel sehova nem fognak felvenni". Aztán, hogy ha 4-esre kijavítom, ad 3000 Ft-ot, ha ötösre – hozzáfűzte: ami lehetetlen –, akkor 10 000-et. (1979.) 5-ös lettem. A guta ismét majdnem megütötte.

Aztán: általánosban egy mosogatás 5 Ft-ot ért, egy 5-ös osztályzat az apai nagyapámnál szintén, de később felemelte 10-re. Így aztán, amikor bizonyos tárgyakból feltette a kérdést a tanár, hogy "Ki akar felelni?", az osztálytársaim tök nyugiba' ültek, tudták, h én fogok jelentkezni. Kellett a zsebpénz, no.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen