Beköszöntött. Ahogy Vörösmarty írta: "Most tél van és csend és hó és halál". Nem tudom, láttátok-e a facen keringő jópofaságot: a képen egy behavazott faházikó valami erdő mélyén, azzal a szöveggel, hogy ha nem lenne ott sem mobil, sem net, sem tv, de kaja, pia, tüzelőfa elegendő, élnél-e ott egy hónapot, úgy, hogy a végén 20 M Ft-tal távozhatnál? Na, mindenki odavolt az (elméleti) gyönyörtől, csak olvasnivalóra meg a kutyájukra/cicájukra vágytak. (Ez még rendben is lenne, mondjuk egy vonalas telóval kiegészítve.) Azért én úgy gondolom, hogy az öngyilkosságnak gyorsabb és kellemesebb módját is tudnám választani, úgyhogy beírtam: "Ha ez a pénz volna csak foglaló, / S még százennyi lenne borravaló, / S id'adnák a világot rá'dásnak" – akkor sem. Kiakadtak rajta... Pedig hát, egyedül, egy hómező közepén, hidegben, úgy, hogy még nekem is kellene "ellátni" magam (a kutya sem jó, mert ki kell vinni/engedni a jéghidegbe), hát nekem egy hónap depivel végem lenne. Egyébként nagyon hangulatos kép, neten vagy képeslapon szép is... A télből ennyi épp elég is lenne. 

De nem ennyi! Már átfagyott kezem-lábam, a hideg kezemmel hozzáérni magamhoz (t. i. tisztálkodás, öltözködés) egy iszony, negyedóra, míg bemelegszik a lábom a paplan alatt, addig, míg fázom, aludni sem bírok. Na, aztán tetézi, hogy ha fázik a kezem, ötpercenként pisilni kell, és ráadásul hideg a vécédeszka. Borzalom. Igazán nincs nagy igényem, ha lenne egy termosztát, beállítanám 23 fokra, és egyenletesen annyi lenne az egész lakásban egész télen. De soha nem laktam cirkós lakásban... Ráadásul mi nem fűtünk, hanem spórolunk. Miután a házban is anyámék fizették a rezsit, ott is. A szobában van max. 22 fok, de inkább kevesebb, és az az igazság, hogy be lehetne ezzel a gázos cserépkályhával legalább a szobában jobban is fűteni. Amúgy olyan lakásokban, ahol télen 26 fok van, rosszul leszek a melegtől. Úgyhogy tényleg nem extrák az igényeim. A családi ház a spórolni való konvektorokkal volt a legrosszabb, és mást nem láttam, mint a havas szőlőtőkéket (később kiirtottam őket), meg a havas almafát. Mint a szovjetorosz filmekben a nagytotál: hómező, közepén egy légypiszoknyi fekete folt: csinovnyik bandukol. Elveszettség, reménytelenség... Nem is kellene mondanom, annyira nyilvánvaló: abban a házban télen, december közepétől február elejéig depiztem be annyira, hogy 3 napra voltam – a szomjhaláltól. Csak a hideg vécédeszkára mentem ki, meg bevenni a reggeli-esti gyógyszereket egy-egy pohár vízzel. Háromszor rúgtam ki magam onnan: egyszer a munkaügyibe, egyszer anyámmal a barátnőmhöz (azalatt raboltak ki), aztán az áternőhöz, 5 nappal azelőtt, hogy be kellett mennem a rendőrségre, és már az előszobában összeestem. (Taxi oda-vissza.) Sosem bocsátom meg az áternőnek, hogy nem vette észre, milyen állapotban vagyok.

És megint kezdődik. Az még rendben, hogy éjjel kialszom a nekem normál 9 órámat, de délután is alszom úgy hármat, és azután nem bírok felkelni... Olyan jó meleg lett akkorra a paplan alatt, és különben is: minek? Na, aztán járok "riumakezelésekre". Ki kell menni. Még nem mertem elkezdeni a duplázást, mint zokni, nadrág, pulóver, merthogy állítólag még hidegebb lesz, és sejtésem szerint, mivel későn jött, sokáig is fog tartani ez a rohadék tél. Így aztán fázom, de még ilyen távolságra, és hogy ott kibonthatom magam a kabát stb.-ből, oké. Na de a főhalálom: fölszállsz egy buszra vagy bemész egy boltba, nem tudsz kivetkőzni, szépen leizzadsz. Aztán, amikor leszállsz/kijössz, mindez szépen rád fagy. És aztán fázol, fázol, hogy már fáj...

Na meg a karácsony. Sokak szerint a december jó, mert készül rá, ilyenek. Nálam az csak súlyosbító tényező, még annak a "kötelezettsége" is nyom. Pont erre vagyok kíváncsi: ha akkorra meg tudom sütni anyámnak a mézes-krémest (nálunk a mézeslapokat is házilag nyújtjuk), akkor jól vizsgázott a Lamolep. Ha nem, akkor az ágyból pizsiben-zokniban elvonszolom magam anyám karácsonyi díszítésééig. Mert ha nem vagyok egyedül, nem hagyják, hogy szomjanhaljak.

Ezek az oroszok, hát bírják. A vodka lehet a titka... 
Az Amerikában élő Oleg felhívja moszkvai barátját: – Hallom a rádióban, Szergej, hogy nálatok mínusz negyven fok van! – Ugyan már! Azoknak sem kell mindent elhinni, itt nincs hidegebb mínusz húsznál! – Ne hülyéskedj, itt olvasom, hogy a TASZSZ jelentése szerint Moszkvában az utcán mínusz negyven fokot mértek. – Jaaa, az utcán! Ott mínusz negyven.