Negyedik és Ötödik nap.

Minden áldott este úgy alszom el, hogy elképzelem, hogyan halok meg.

Nap mint nap, ahogy felkelek, arra gondolok, hogy talán ez az a Nap amikor megteszem. 

Akik a napjaimat tönkre teszik, azok az emberek akik megbántanak, próbálják elhitetni velem, hogy én bántottam meg őket. Mikor tudom jól, hogy nem. Mégis engedek nekik. Mi mást tudnék tenni? Nem hallgat meg senki sem.

Néha azon merengek, hogy jó lenne újra kicsinek lenni, ahol még hiszek abban, hogy jó ez a világ.

Ma is belenéztem a tükörbe

És láttam a kiégést a szememben

A fáradtságot

A szomorúságot

Hogy tanácstalan vagyok

És nagyon ijesztő, ha saját magadat igy látod.. ilyen üresnek.

Tegyük fel azt, hogy én vagyok megint a 'hibás'. Legyek én a rossz, az aki 'feladja' aki 'rosszul dönt' megint. De mondd, te ki vagy? Olyan személy akire mindig is szükségem volt, de cserben hagyott. Aki bármikor megmenthetne, mégis hagy meghalni. Egykor mindenkiért tűzbe mentem volna, de ők dobtak engem oda. Melyikünk követett el nagyobb hibát?

Mindig az van, hogy én csinálom a rosszat.

Ti mit tesztek? Jó emberek vagytok? Nézzetek magatokba. Csak egyszer.

Könyörgöm, tegyétek meg.

Majd válaszoljatok.

Én tudom előre a választ, igy megse kell várnom.

Legyetek boldogak!