Második nap.

Madarak csicsergése, emberek jóizű nevetése, beszélgetése szűrődik be, a résnyire kinyitott ablakomon. Szembogaraim fáradtan vezetem a hely irányába, majd oda lépkedve, bezárom azt, hogy egy csepnyi élet se szállingózzon be, az én édes búvóhelyembe. 

-Jobb lesz igy..- Mormolom magam elé, majd leülve az egyetlen székre ami, a szobám közepén helyezkedik el, nyugtatgatom magam, hogy igenis jó döntést hoztam. Kikell zárnom mindent, annak érdekében, hogy lelkem gyötrő tombolása alább hagyjon. Fejem az ajtó irányába forditom, ami szokás szerint most is csukva áll, mitől fellélegzek. Az életem legnagyobb boldogságát jelenti, ha senki hangja nem kúszik hallójárataimba, és teljesen figyelmen kivül hagynak engem. Pont ellentétét akarom az átlagnak. Mások azért siránkoznak, hogy magányosak, és barátokat, párkapcsolatokat kivánnak az életükbe, és ott vagyok Én. Aki, csak békére, nyugalomra vágyik, egyes-egyedül. 

Pár napja, egy falatnyi étel sem került a számba.

-Hányingerem van. Hányingerem van. Hányingerem van. Hányingerem van.

Ma is közölték velem, hogy egy lelkinyomorult vagyok.

-Utállnak! Utállnak! Utállnak! Utállnak!

Sose hallgatnak végig, ha véleményem van valamiről.

-Egy senki vagy! Egy senki vagy! ​​​​​​​Egy senki vagy! ​​​​​​​Egy senki vagy! 

Megakarok halni.

-Halj meg! Egy senki vagy!  Utállnak! 

Azt szokták mondani nekem, hogy az élet könnyű. Az élet kisebb-nagyobb nehézségek árán, de úgy fog menni, ahogy Te szeretnéd. Én viszont, úgy gondolom, hogy ez egy hazugság. Az emberek gyengék, az élethez. Vannak akik túlélnek, azonban ott van a másik fele, akik nem élik túl a mindennapokat. Akik gyötrődnek, haldokolnak. Hiába a sok fáradozás, hogy jobb életet teremts magadnak, ha azt a körülötted lévők megakadályozzák, és tönkre tesznek, akkor ugyan nem ér semmit a fáradozásod. 

Fáradozni a semmiért.. Fáradozni azért, hogy ne értékeljék amit csinálsz, hogy kicsúfoljanak, nevetség tárgyává tegyenek, vagy csak szimplán levegőnek nézzék bármely tettedet. Belefáradtam.

Már csak 20 nap. Telik az idő, én pedig csak bámulok magam elé, készen állnék válaszokat adni? Nektek.. Kik tönkre tettetek? Csak várjatok türelemmel.. aztán bűnhődjetek.