Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a 116-123, vagy a 06 80 820 111-es ingyenes számot, ahol a krízishelyzetben lévőket segítők nyújthatnak támogatást önnek.
 

Szertefoszlott álmaim

justthewind képe

Amióta pszichózisom volt, gyökerestől megváltozott az életem. Elveszítettem a munkám és haza kellett költöznöm a szüleimhez egy olyan kisváros melletti faluba, ahonnan még a pap is külföldre emigrált. Smile A sok évig építgetett karrierem azon nyomban semmivé vált, ahogy megszűntették az állásom a pszichés problémáimra hivatkozva. Hiába tanultam sok évig, pillanatok alatt kellett lemondanom a szakmámról és álmaimról, mert ezen a környéken ilyen nem létezik. Majdnem egy év munkakeresés után rájöttem, hogy más sem igazán létezik, mert túlképzettség okán sehová sem vettek fel.

A pszichózis előtti nagyvárosi pörgős életem majdnem egy éve egy vidéki nyugger nagymamáéra kezdett hasonlítani, pedig még csak a harmincas éveimet kezdem súrolni. Antipszichotikumot szedek és nincs életem, mert a barátaim mind a nagyvárosban élnek és erre még a madár sem jár. Illetve ha jár, akkor kétszer is meggondolja, hogy érdemes-e ide betérni. A házból is csak szükség esetén megyek ki, mert minek? Utálom a helyet és azt is, hogy a betegség kiszakított a korábbi csodás életemből. Millió célom, vágyam és álmom volt és most egyet sem tudnék megfogalmazni. Céltalan, üres és magányos lettem. Talán depressziós is, de nem tisztem ezt megállapítani.

Habár végtelenül kínoz a munkanélküliséggel járó negatív megítélés, a sikertelen próbálkozások után mindenre alkalmatlannak kezdtem érezni magam, így egyre jobban elzárkózom az esetlegesen megjelenő új munkahelyekre való jelentkezéstől. Belefáradtam.

A szüleimmel sem ápolok jó kapcsolatot, ugyanis állandóan összeesküvés-elméletek és áltudományos nézetek között lavírozik a mindennapi beszédtémájuk. Évekig harcoltam a tájékozatlanságuk ellen, de lehetetlen küldetésnek bizonyult. Felemésztette minden energiámat és ebbe is belefáradtam. Most meg egyre nehezebb eltűrni őket.

Ebben a nagy kilátástalanságban egyedüli örömforrásomat a könyvek és a filmek jelentették, viszont az idő előrehaladtával az elszigeteltség és az ingerszegény életmód meghozta a negatív hatásait: már semmi sem okoz örömöt.

Annyira beszűkült az életem, hogy az egyetlen megoldást az öngyilkosságban látom, de még eziránt is túl érdektelennek bizonyulok. Megrekedtem fizikailag és lelkileg is és még ha lenne kiút, akkor sem tudnék elindulni rajta.

 

 

 

 

 


Offline
Csatlakozott: 2016 már 14

same here. vagyis hát nem teljesen, talán félig se, de valamennyire same azért. szerintem erre az önéletetrajzos, elhelyezkedős dologra csak két megoldás létezhet. az egyik az, hogy adagolsz valamicskét, egy valamennyi, nem túl sok valamicskét a pszichés dolgaidról, hogy érthető legyen valahol, hogy miért jelentkezel itt és most egy olyan állásra aminél többre vagy képes vagy hivatott (elvileg). egy ilyen akció mondjuk nem veszélytelen (pláne vidéken), és a sikerre se garancia. ennél jobb a második megoldás, hogy hantázol valamit, ha nem szeretnél különösebben, akkor is. mondjuk mondhatod azt, hogy az unokatesód szobatársának a családi válalkozásában segítettél évekig, ezért a sötétes foltok az önéletrajzban. sőt, megyek tovább is (mér' ne?), előjöhetsz azzal is, hogy megcsömörlöttél a nagyvárosi élettől, meg a céges meetingektől, meg ettől a rohanástól, és neked bizony minden vágyad az most, hogy almát szedhess egy zsákfaluban! vannak ám ezekben a lótrotty kétezerhuszas években ilyesmi történetek szép számmal, szóval nem egy nagyon elrugaszkodott mese lenne ez. és persze a legjobb keresni valami homeoffisz micsodát, de mivel nem derül ki mi is lenne a foglalkozásod, így nem lehet tudni ennyiből, hogy ez mennyire reális. mondjuk a keresés reális mindenképp, a találás az meg ki tudja mennyire. ha ez nem, akkor marad a hanta.


242
Offline
Csatlakozott: 2020 jún 9

ismerkedni. egy skizoaffektívnak. kizárt. 20 éves kapcsoalt elég volt.


Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Ez nem szerencse. :S

Így a többi esélyét is elkapálhatja. Ismerkedést megnehezítheti egy pszichés rokkantnyugdíj.


3
Offline
Csatlakozott: 2021 nov 16

Szerintem az én diagnózisommal ez lehetetlen és amúgy is még fiatal vagyok, dolgozni szeretnék. Azért köszi, hogy próbálsz segíteni.


242
Offline
Csatlakozott: 2020 jún 9

én is ugyanígy voltam.

elúszott a család, karrier, munka.

szerencsére gyorsan rokkantnyugdíjaztattam magam.

Ha teheted, rokkantosítsd le magad, 800ezren vagyunk MO rokkantak


Offline
Csatlakozott: 2021 nov 16

Feltűnnek az üres évek az önéletrajzban, ha nem írom bele minden végzettségem. Fedősztorik gyártásában meg nem vagyok elég merész és kedvem sincs hozzá.


6
Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

justthewind írta:

Már arra is gondoltam, hogy a végzettségeimet kiveszem az önéletrajzból, de akkor magyarázkodhatok a kiesett évek miatt. Nem értem és szerintem soha nem fogom megérteni, miért gond az, ha valaki túlképzett. Én is harminchoz közelítek, de még nem jöttek azzal az érvvel, hogy biztosan szülni fogok.

Nekem egy fejvadász árulta el (súgta meg) egy háromkörös interjúsorozat után, hogy nem szabad(na) tudnom róla, de megcélzott megacég ezért nem akart engem alkalmazni... mert biztos le fogok lépni szülési szabadságra ha nem akkor rögtön, akkor majd pár év múlva. 

Nem mondhatják el hivatalosan ezt az érvet, mert beperelheted őket ezért... mocsok egy világ.

**

Én lehet, hogy kipróbálnám azt a verziót, hogy nem írom bele minden végzettségemet... próba szerencse. 


Offline
Csatlakozott: 2021 nov 16

Már arra is gondoltam, hogy a végzettségeimet kiveszem az önéletrajzból, de akkor magyarázkodhatok a kiesett évek miatt. Nem értem és szerintem soha nem fogom megérteni, miért gond az, ha valaki túlképzett. Én is harminchoz közelítek, de még nem jöttek azzal az érvvel, hogy biztosan szülni fogok.


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Wildflowers írta:

Viszont azt is látom sok helyen, hogy elvárás a home office a vírus miatt. Tehát lehet találnál valamit, és otthonról csinálhatnád.

 

Na, ez tényleg lehet, hogy megoldás tudna lenni!


9
Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

justthewind írta:

A pszichés problémáimat nem mondom el, természetesen. Smile Legtöbb helyen még az állásinterjúig sem jutottam el, ugyanis nem hívtak be, nem jeleztek vissza. Ahol pedig behívtak, ott vagy nem említették az okát vagy túlképzettségre hivatkoztak.

Hát én ezt évekig játszottam. Túlképzett voltam, vagy nem szóltak vissza. Másik szempontjuk az volt, hogy biztos szülni készülök. Mikor 30 voltam. Persze én sem mondtam el senkinek, hányszor volt pszichózisom, milyen gyógyszereken élek. Nem is látszott rajtam semmi, mégsem vettek fel. Évekig. 



Offline
Csatlakozott: 2021 nov 16

Én egy év munkanélküliség után sem untam meg az álláshirdetéseket bújni. Már mániámmá vált. Napi kétszer ellenőrzöm, hogy hátha jelent meg valami új. Lehet, hogy mégis maradt bennem egy kis remény.


Offline
Csatlakozott: 2021 ápr 16

Én is nézelődtem mostanában, de nem váltok. Mindenhol az volt, hogy skype interju, aztán adnak egy laptopot, és otthonról kell dolgozni. Max egyszer felutazol pestre.


12
Offline
Csatlakozott: 2021 nov 16

Budapest a lehetőségek városa. Smile Ahol én élek, havonta megjelenik 1-2 olyan munkalehetőség, amire érdemes pályázni.


Offline
Csatlakozott: 2021 ápr 16

Viszont azt is látom sok helyen, hogy elvárás a home office a vírus miatt. Tehát lehet találnál valamit, és otthonról csinálhatnád.


Offline
Csatlakozott: 2021 ápr 16

Itt Pesten elég sok munkahely van, legalábbis én azt látom. Mondjuk az albérlet és lakás költségek az egekben.


15
Offline
Csatlakozott: 2021 nov 16

A pszichés problémáimat nem mondom el, természetesen. Smile Legtöbb helyen még az állásinterjúig sem jutottam el, ugyanis nem hívtak be, nem jeleztek vissza. Ahol pedig behívtak, ott vagy nem említették az okát vagy túlképzettségre hivatkoztak.


Offline
Csatlakozott: 2021 ápr 16

Miért nem vesznek fel? Elmondod a dolgaidat?


Offline
Csatlakozott: 2021 nov 16

Annyi pénz nem gyűl össze a freelancerkedésből, amennyi elég lenne fenntartani egy-két hónapig a nagyvárosi albérletet. Egy itteni munka jelentené a felépülésem első fázisát, viszont a sok sikertelen próbálkozás után minden reményem elfogyott.


18
Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Szia, megértelek, én is írkáltam nyilvánosan a magam foglakozásáról egy időben elég sokat, de már nem. (én is felismerhető voltam részben) Ez valóban patthelyzetnek tűnik, talán lehetne lassan pénzt gyűjteni a visszaköltözéshez. De előbb még erősödj, esetleg fogj bele valami olyan tevékenységbe, ami egyedül is űzhető és örömforrás tudna lenni. Hülyeséget mondok megint? Csak gondolkodom hangosan, hogy hol lehet elkezdeni a felépülést, visszarendeződést...


Offline
Csatlakozott: 2021 nov 16

Szia Bartika,

Ha nem gond, a foglalkozásomat nem árulnám el nyilvánosan, mert könnyen beazonosítható leszek. Űzhetném freelancerként is (és űzöm is néha), de az nem jövedelmez megfelelően, nem elég a megélhetéshez. Megoldást az jelentene minden szempontból, ha visszaköltözhetnék a nagyvárosba és ott próbálnék szerencsét, viszont egyelőre nincs annyi pénzalapja a családomnak sem, hogy ezirányú törekvéseimet támogatni tudja.

Örülök, hogy neked két év után sikerült a teljes kilátástalanságból kijönnöd. Nehéz lehetett.



Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Kedves justthewind!

Körülbelül olyan helyzetben lehetsz, mint én 2011ben. Nekem akkor két évig tartott a vergődésem ugyancsak pszcihózis után. Ugyanilyen szülők, anyámnál laktam, nagyvárosból hazaköltöztettek, munkát nem találtam. Én is csak olvastam, filmeket néztem örömforrásként. Akkor voltam 33.  Azóta eltelt 10 év. Mára már nagyrészt jóra fordultak a dolgok, de nagyon lassan. Az elmúlt tíz év inkább nyugger nagymamás volt, de végül sikerült kihúznom magam a hajamnál fogva a szarból. Most is van még néha visszaesés pár napra. Főként hangulatilag, például tegnap alig bírtam megmozdulni, cselekvésre bírni magam. Mi volt a foglalkozásod, szakmád? Nem lehet valahogyan freelancerként űzni interneten keresztül? 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen