Üdv!

Zsákutcában értem az életemmel ismént.

Nemsokára 29 éves leszek, gyerekkorom óta küzdök szociális fóbiával, generalizált szorongással. Rengeteg időt elpazaroltam az életemből ezek és a saját gyengeségeim miatt.

Minden elpocsékolt perc, nap, hét, hónap, év súlyát érzem.

Alig több mint egy éve felköltöztem Budapestre. Szükségem volt a környezet változásra. Egy kis falu után ez hatalmas váltás volt. Tiszta lappal akartam kezdeni az életem. Ez az én 2. Felvonásom, ahol megváltoztatom az életem.

Hullámvölgyek után sikerült találnom munkát, olyat ami számomra kihívás volt. Az Etele plázában dolgozom egy boltban eladóként. 

Járok pszichológushoz. Nagyon kedvelem, a legkedvesebb, legaranyosabb pszichológus nő. Kognitív viselkedés terápiát folytatunk. Szedek gyógyszert.

Problémáim vannak az a alkohollal is. Ezt használtam szorongás oldóként, de már belátom, hogy ez csak ront a helyzeten. 

Sokat fejlődtem a felköltözésem óta. Sok olyan dolgot csinálok ami régen hatalmas szorongással töltött el. Egyre többet jövök ki és tágítom a komfortzónám. Azt hittem ezzel teljesen megváltozik majd pozitívan az életem. De mostanában a depresszió, magány és üresség egyre gyakrabba és erősebben kínoz. 

Nagyon szeretnék egy boldog, normális, kiegyensúlyozott életet élni.  Szeretnék beszélgetni, ismerkedni hasonló problémákkal küzdő emberekkel, vagy bárkivel. Akinek lenne kedve írjon nyugodtam! :) 

Minden jót és kitartást kívánok mindenkinek!