Hiányzol, hiányzik különlegesen kék szemed mélysége,

hiányzol, hogy vigyázz rám, maradjak biztonságban, épségben,

hogy szólj hozzám, ne hagyj ebben a végtelen magányban,

Ott voltál, minden szép, finom volt, a színpad készen állt,
kedves voltál mert annak kellett lenni, egy ideig semmi se fájt,
vagy mert segített, elnyomott a gyógyszer de figyeltem,

Mikor először mentem, nagy levegő és meséltem,
aztán csüngtem a szavain, bár egy kicsit féltem,

Sajnálom, hogy nem lehettem olyan normális, mint végül ő lett! Gondok nélkül.

Újra. Újra. És Újra! Kiszámíthatatlanok a sírógörcsök és megjósolhatatlanok meddig tartanak.

Te mindig velem voltál,akkor is, mikor már senki,
verseidet át ezerféle érzés lengi,
mi ficánkol bennem, egy szó, sorstárs,

Hát igazán szuperül indult.

Ma volt verbális terápia is, rendes, élő, pszichológusos.

Ennyi, csak ennyi. Közeledik a hétvége, túl sok minden ért, az agyam kémiája zavart, idegszálaim rágcsálók szedik darabjaira .... ja, hogy érzés?