Segítségre van szüksége?

Ha öngyilkossági gondolatai vannak,

hívja a 116-123-as lelki elsősegély telefonszámot.

Ha öngyilkossági szándéka van,

hívja a 112-t!

álmok és mindennapok

intro86 képe

Sziasztok Mindenki!

Akinek névről ismerősként, annak névről ismerősként, akinek nem, hát annak nem. Végre bejött a blog, úgy ahogy régen is volt, végre. Sok éve nem jártam erre (alig tudtam név, jelszó, emailcím, istenkínja, még itt ezt a blogot is egy frász volt elérni) és most se értem , miért vagyok itt, vajon mi célból .... hiszen a blogokra eddig se írt senki, másokéra se igazán, ezt megfigyeltem de mindegy is ..... pár évre eltűntem, most ismét .... 

Legutóbb úgy mentem a dokimhoz mint egy zombi, az éjszaka, az alvás mindig is probléma .. volt, van és lesz is és a depi, eléggé, meg a magány meg a néma szótlan fos élet, a hét végére a teljes testi görcsben állás, mivégre ismét el eljutok abba a pontba, hogy fáradt vagyok élni. Egyszerűen belefáradtam. Franc tudja, mi végre és kinek írogatok itt és mivégre, kinek írogatom az egyéb blogokat, lehet ez is csak elbaszott magányos pótcselekvés abban bízva, hogy végre valaki nem fog magasról szarni rám.

Időközben felbasztam az agyam a tündérhegyi eszmefuttatáson. Nekem nem volt rossz ott, leginkább csak végigolvasok mindenkit és felbaszom magam az egekbe ..... 

Ha és amennyiben akkor 2-3 éve, tán most decemberben lesz 3 éve már nem is tudom, innen már előtte lekapcsoltam magam, szóval egysmás történt azóta - úristen, ennyi idő eltelt? - de akkor az életben nem derül ki, hogy borderes vagyok (nagyonis sajnos és ehhez kellett a tündérhegyi "megfigyelés", hamar sejtették szerintem, falc ésatöbbi), meg elkerülős, faszomtudja, ez a kettő, a pszichológusom véleménye is, hogy a tündérhegyi zárójelentés az részletes és tuti. Ez csak az én tapasztalatom. Lehet nyilvánosan utálni is. A helyet is. Engem is.

Aztán most - együttélve mindennel - dolgozok, meg pénzt hajtok meg túlélek (nyáron ismét kórház volt, hát Tündérhegy közelébe nem ért, de mondom, lehet, nyilvánosan utálni is)  és ja, örömmel várom a karácsonyt. - irónia. A pszichológusom már kérdezgeti elmegyek e valahova telelni, csak az ünnepekre, tavaly valami panzióba menekültem el, csak városon belül, kutyástul, hát nem volt valami tuti élmény ...... 30.000-ért bebasztak egy kicsi szobába a kutyámmal, ahol alig fértünk el, egy apró kis lyukba, ahol kurva hideg volt. Több pénzem meg nincs arra hogy elmenjek a picsába innen.

Még mindig nem tudom minek írok, vagy kinek vagy mit, csapong bennem minden.

Továbbra is csak verset vagyok képes írni .... anélkül hogy minden emberi hiányomon és foson felcseszném az agyam.

 

Az éjszaka rám tör. Várom! 

Várom, hogyan kergetnek át a képek az álmon,

összecsúsznak az idősíkok,

múlt és jelen, s én már nem is sírok,

már 17 évesen is meg akartam halni,

hogy minden képre emlékezzek, 

az szinte csak alkalmi,

mikor már elég, kelek, úgyis magamra maradok.

Megtegyem? - magamtól kérdezek,

mert emberi szó nem ér, a gondolat halott,

érzés már nem maradt. De nézd csak! Véres a fal ott!

Egyedül maradtam, szótlan, némán,

fáradt erő bennem, monoton, erőtlen, 

mindennapi sétán.

Fáradt - erő, ellentétekben elmerülő,

levegő nem maradt,

zárnak össze feletted a falak.

Nem mondhatod senkinek, ne legyen panasz,

fáj élni, tested görcsben, érzés oly ritkán akad,

a világ pedig sűrű , nem lehetsz önmagad.

Vajon meddig bírod? 

A kimondhatatlant ki álomkép mögött sírod,

mert nem szólhatsz, elsorvaszt a magány.

Ezt most kinek írod? - kérdezed magadtól,

és befelé, a tér közepe felé távolodsz a falaktól.

Tiltod, ne érjen el, bár nem is akar,

mert te vagy odaát, mit törődjön veled, leszar,

a saját lánya mellett kell lennie a bajban.

 

Veled pedig a belső néma zajban

makacs harag tüze lobban,

és szótlan,

képek peregnek a gyógyszer nyújtotta éjszakai show-ban.

 

 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

péntek, görcsöl mindenem, borzalmas húzós minden hét, szerdára mire odajutok terápiára, már szerdára mosott hulla vagyok ...

Kleónak: nem tudom, mitől vagyok idegbeteg a fórumok olvasásakor, valószínűleg az erős szociális diszfunkcióm miatt, sokszor nem tudok úgy beszélgetni, hogy ne essek neki bárkinek - ha élő, és mivelhogy élő kapcsolatom senkivel - a pszichológusommal na vele NAGYBETŰKKEL KIABÁLOK - ASSZONDJA, AZ ÍROTT KIABÁLÁS - és f ... ki az emberekből, hétközben túlélek, be se kapcsolok semmit, zuhanyzok, sírok, ilyenek ...

 

VvB-nek: a verseim a facebook-on szoktam , kb tesz rá mindenki, 20 éves korom óta ez a HANG, épp csak otthonról nem ismerik el semmihez hogy valami kis sz ... f .... dologhoz, csak van bennem tehetség ....

de hétköznapokon nem írok, olvasni is éjszaka van időm ... semmit se írok, egy vicc, hogy bezárták a munkahelyem, de ebben a háromféle helyre rohangálásban is ugyanúgy kimerülök, mint mikor ott volt millióegy kétszínű undormány ember


Offline
Csatlakozott: 2022 nov 16

Szia,

Sztem igazán jól sikerült a versed. (már ha illik az ilyesmit kedvelni...) én is próbáltam verset írni, azzal kiadni magamból, de az enyémek nem sikerültek ilyen minőségűre.

Ha van még, én szívesen olvasnám, inspirál...azt hiszem....


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Mindegyiktől? Miért?


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

Szió Kleó!

pedig én csak blogot tudok írni :(  egyszerre akár háromféle felületen...akkor is ha azt se tudom, kinek vagy minek írom.

A Fórumba itt - ott beleolvasok, csak beleolvasok, már attól idegbeteg leszek. 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Üdv., Intro! (Meg Picnek is.)

Sokan olvassuk a blogokat, csak sokszor, hát, nincs is mit hozzászólni...

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen