Borzongató! Ez igazán pozitív. Annak veszem. Szeretem mikor kívülről valaki valamit érez a verseimből, amit én kb zéró kontra zéró érzelmi átéléssel írok meg. Az évek alatt megtanultam blokkolni belül magam. Ettől tudok írni, de olyan mintha csak betű és szókupac lenne ... biztos érted. Persze van mögötte biztos ... valami, de ezt magam se tudom már.
Anyám mondta mindig hogy mindig minden szomorú és magányos és az nem érdekel senkit, amúgy se érdekeltem soha senkit most haljak bele? .... mert a vidám versek na majd azok. Ez időről időre előjön, de aki vidám verset vár az ne nálam nézelődjön
Annyit disszociálok, nem létezek, a világ se létezik, érzés se létezik, annyit tolok háttérbe és tettetem hogy minden oké a valóságban, hogy írva, írva nem megy tovább a hazudozás. Amúgy az egész kis nyüves életem egy kifele hazugság.