Szeretnék ...

intro86 képe

Szeretnék számítani, ha nem is szeretni,

szeretnék szerepeket örökre feledni,

szeretném, mi anyai, örökre feladni,

becsúszik, kezdek hegeket kaparni,

nincs többé, de nem is volt, sosevolt lebegés,

ami maradt, ne fájjon, teljes legyen a feledés,

és így telepszik masszívan emlékre emlék,

körmét újra itt érzem a sebes var részén,

és igen, ordítani, sírva ordítani tudnék,

ha szóval illetjük az örök tagadás helyét.

Mert a szó veszélyes, az emberektől félek,

hogy meglátják a bennem élő sötétséget,

mindenkit én hallgatok és már nem remélek,

csak azon dolgozok: fájdalom, fel ne éledj!

S amikor mégis éled,

könnyek áztatják a borús sötétséget,

s már mi fájt, nem emlékezek,

hogy miért szakítottam a szálakat, senki

se érti meg.

A bennem élő hangok már túl rémisztőek,

és elmenni, elmenni a mérgezőtől,

titokban tartani múltunkat az újabb érkezőtől,

elkamuzni az egész világot és minden fájdalmat,

tudni, hogy mindig a másik számít csak,

határokon átsiklani, ordítani a semmibe,

senki se érti, mi zajlik valóban a mélyibe,

oly félreértett lényünk és oly távoli,

ki nem érti, mi zajlik, csak kezd sajnálkozni

és frusztráltá leszünk bármit megosztani,

végletekbe ágyazódva egyre tovább foszlani,

emelt fővel viselni, semmit se számítani,

s a zsinórt ha kell jól megrántani.

Két vége között szeretni vágyva és mégis félni,

ki szeretne így továbbra is e nagyvilágon élni?

Szeretni fájva is, és s bár remélve de félni,

nem akarok még több anyát, szerepeket

cserélve és leosztva,

a mélységgel alattunk, lógva, kapaszkodva,

egy halovány vékony foszló fonálba,

minek is ordítanál többet?

Már nem számít, minden hiába.

Ember észre nem vesz többé már,

mocskosan sötétlik a látóhatár.

Image may contain: fireworks, night, sky, stripes and outdoor

 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

Borzongató! Smile Ez igazán pozitív. Annak veszem. Szeretem mikor kívülről valaki valamit érez a verseimből, amit én kb zéró kontra zéró érzelmi átéléssel írok meg. Az évek alatt megtanultam blokkolni belül magam. Ettől tudok írni, de olyan mintha csak betű és szókupac lenne ... biztos érted. Persze van mögötte biztos ... valami, de ezt magam se tudom már.

Anyám mondta mindig hogy mindig minden szomorú és magányos és az nem érdekel senkit, amúgy se érdekeltem soha senkit Smile most haljak bele?  .... mert a vidám versek na majd azok. Ez időről időre előjön, de aki vidám verset vár az ne nálam nézelődjön Smile

Annyit disszociálok, nem létezek, a világ se létezik, érzés se létezik, annyit tolok háttérbe és tettetem hogy minden oké a valóságban, hogy írva, írva nem megy tovább a hazudozás. Amúgy az egész kis nyüves életem egy kifele hazugság.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Borzongatóan szép. Nekem mind közül ez tetszik a legjobban, egyre kiforrottabban írsz.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen