Paranoia. Fanyar.

intro86 képe

Senki sem szól hozzám, oly távoli a világ,

az utcán alig egy lélek; védett? disszociált?

Magányos és a távolba révedő,

már semmit se mondó, kezdeményező, kérdező,

a hideg levegő .... sűrű ködben lebegő ...

 

és a sűrű ködben léptek zaja hallik,

mögötted jönnek, fejedben morajlik

furán elárasztó vész,

szombat esti ködben szótlan élsz,

és egy-egy kanyar, fura belül,

paranoia : fanyar,

fanyaran kesernyés szótlan nap,

lehet egy nap te magad is elhagysz,

mert rájössz, jó nem vagyok,

bűnnel szemben lázadok,

őszies ködben sápadok,

menekülök, vágtató lóként nyargalok.

Se autó, se ember, oly nyugodt lehetne,

ha a köd szégyenem lassan takarná, elfedne,

de mögöttem egy-egy újabb ember, léptek ..

 

Csend van!

Üres és magányos.

Szólj hozzám kérlek!

Ha szólsz, viszont úgy tedd, ne féljek tőled!


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

Köszi! Örülök, ha bárkinek tetszik-

Kiadni nem hiszem ...

lassan telik be a kisrókás füzet amit a Lelki Egészség Világnapján vettem, Abba tolok le mindent magamból.

Szürke füzet, tele van ilyen ezüstös kis rókákkal, csak rókafejekkel, ők a barátaim, mindent abba írok, olyan mintha hallgatnának, mintha nem lennék egyedül.


Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Nagyon tetszik ez a vers! 

Rengeteg verset írsz. Ki lehetne adni. 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen