Szívemben a vérerek már nem lüktetnek,

nem él bennük már szó, véresen üresek.,

üres a belső tér, a kamra,

lelkem teljesen magára hagyatva,

a lyukakban már alvadt a vér,

szóval követel áldozatot a fájdalomért.

Belül már túlságosan fáj,

éles tárgy lyukasztja vékony bőröm át,

és a seb felszakadt,

szavakkal töri át a bőr-vékony falat,

és éget , egyre csak éget végig a kar,

újra vércsík folyik végig, újra él a var, 

enyhül végül mi belül fáj,

folyik át és a lélek lassan végleg

kiürül a vérerek táján.