gáz van

intro86 képe

Sziasztok!

Nagy gáz van .... bennem, körülöttem, úgy egyáltalán. Nem tudtam, hova forduljak. Csak sírok, és sírok és sírok és azért kezdtem el ide irogatni, csak irogatni, hogy ne nyúljak valami éleshez és ne bántsam magam .... mert amíg írok, ha kell éjfélig, elnyelnek a betűk .... magába nyelik a sötétségem és talán ha írok, nem teszek semmit. Szerte hasít a magány. 25.e hajnal óta, minden egyes éjjel vagy hajnalban rosszul vagyok, de nem tudom megmondani mikor volt a legrosszabb vagy épp ma az. 

A facebook-os borderline csoportot, az egyiket már ott hagytam mert .... mert belekeveredtem egy olyan szarba, hogy egy éjszakán át, olyan állapotba kerültem, hát mondom, rosszabbul vagyok itt mint magányosan. A másik van egy másik border csoport, ahol még benn vagyok, de azt hiszem szart se érdekel semmi .... mert a buzi ünnepek mindenkinek valójában egy nagy fos. Már írtam blogot, verset, faszom tudja, mit csináljak még.

Közben szokásosan olyan embereket tiltottam le a cseten, olyat is, főleg olyat akit szeretek ..... nem is tudom igazán mi az hogy szeretni ..... és mikor mindenki magamra hagy inkább letiltom, mert kurvara rettenet fáj, fáj szeretni, fáj a magány, fáj az elhagyatottség.

több napja minden éjjel - igaz, mióta kijöttem T.hegyről  a személyiségzavaros diagnózissal, os emeltek a gyógyszeradagon és ezzel nincs problémám - de újra - bár benn leállítottak - itt kinn nem kellett sok hogy újra rákattanjak a nyugtatóra.

Hogy írok ..... lefoglalom a kezem, le kell állítani a késztetést hogy bántsam magam, ott pörög bennem ... annyira vágynék rá .... persze nem magyarázat, de nagy komoly sebeket mindig féltem magamon ejteni, mert elfertődödhet meg ki tudja - de vörös csíkokat égetni a karomba, vörös csíkokat épp csak hogy égessen, erre most kurvára vágyom .... azért írok, csak gépelek, jár a kezem folyamatosan a billentyűzeten és várom hogy megnyugodjak ....

és ha már a border csoportban is úgy érzem, TILTOTT , bármit is éreznem, és minél inkább azt érzem hogy TILTOTT, annál jobban belecsúszok ... az egyik csoportot ezért hagytam ott, mert pár embernek baja volt a negatívumokkal és a nyafogással meg a nyavajgással ..... hát án pedig eldöntöttem, többet nem fogok ott nekik nyavajogni.

Most megint ott állok határon, bántsam magam vagy hogyan ne, töröljem magam abból a maradék egy borderes csoportból is e , és akkor végképp senkim nem marad. Vessek magamra.

Innen is azért is léptem le , mert egyre frusztráltabb voltam, irogathattam a fosba .... folyamatosan azt érzem hogy a semminek, senkinek irogatok. Most valóban csak az önsértés miatt .... addig irogatni, hogy elfogyjon bennem a késztetés, hogy kész legyek bevenni a nyugtatót és lefeküdni, anélkül hogy bármit is tennék.

Fene tudja, nem tudom, ez minek számít, krízisnek vagy ilyenek .... de megoldom egyedül, addig írok amíg ki nem folyik az összes vérem a szavakba.

Amúgy visszagondolva feltételezem a tavaly 27.e éjjel történt események adtak benn kezdő lökést, hogy valószínűleg borderline.

Az elkerülőről persze nincs annyi szó mert az szerintem lazább dolog, abban éppenhogy nincs kapcsolat ...

de ez a szar, fos állapot, ez mind a magány, az üresség amiből vér csepeg, a letiltott emberek, olyan is akit sose akarok vissza az életembe, mondjuk mert simán eljuttatott az önsértő gondolatokig, de olyan is létezik letiltott, akit szeretek ........ na ez a része fáj, kegyetlen fáj de nem tudom ép ésszeé kezelni.

Míg valakiket pikkpakk elfelejtek mert tudom, hogy csak rosszabb lett minden kapcsolódás után, vannak emberek akikre gondolok, akik valaha sokat jelentettek, akiket talán letiltottam és ez rettenet fáj ....... és szörnyen sajnálom, hogy ilyen vagyok.

Olyan ez most ... amolyan mégis "kinek mondjam el vétkeimet" ...... szeretnék csak továbbmenni, lefeküdni, aztán felkelni, aztán ha kell, akkor újra összeomlani.

Köszönöm, ha bárki is végigolvasta ....

Nem egy ember, volt aki nyíltan vágta nekem, összegezve, hogy minden borderline kurva önző és csak magára gondol ....

Volt, aki nem nyíltan baszta nekem, csak utalt rá ....

Már a telefonszámukat is kitöröltem .... felejtés, selejtezési listán ...

Gyakran félek attól, és emiatt is bántom magam, hogy talán önző dög vagyok ....

azt hiszem épp csak annyira hogy ma egy fél doboz csokit befaltam, aztán sírva fakadtam, nos azóta zokogok, hogy úgy megosztanám azt a kurva csokit .... valakivel ........ a pszichológusommal, kb ő jut eszembe, mert másom nincs.

Anyám, apám, öcsém persze van, de a border mellett ők maximum elméletben vannak.

mert ilyenkor amikor szükségem lenne, senki, SEN-KI SINCS.


Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Együttérzek. Nincs okos ötletem.


Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Együttérzek. Nincs okos ötletem.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

.............. tegnap eljutottam itt írva a nyugtatóig, aztán rajzoltam, ma festeni fogok .... bármit is csinálok, akármit, amit egyedül lehet .... sohase volt senkim , régen se, egy idő után is mikor kezdődött, csak a pszichológusom volt , és ez nem valami megoldható dolog ....

nem hiába, a doki úgy küldött be T.hegyre, hogy legalább emberek között leszek, ott azt mondták, az egyéni hogy ez elég nehéz menet, szóval a "legalább emberek között leszek" motiváció ide nem elég, és az elmélet tényleg beb@@@ott mert hiába voltak körülöttem emberek. végén rákerült a záróra: magányos tevékenységeket választ, vagyis, az egyik korábbi szobatársam számolta, hogy az első hónapom alatt elolvastam 10 könyvet, számolta laugh neki se volt jobb dolga, de legalább értelmesen töltöttem és ha épp nem terápia volt, nem egész nap csak feküdtem az ágyban .... viszont valóban, egyszer-kétszer próbáltam kimenni búcsúbulikra, ilyen bentlakók társas összejövetelire, de nagyon ...... leülni se bírtam, aztán volt mikor leültem, akkor meg nem bírtam felállni, de annyira szorongtam, hogy mindig remegve rohantam vissza a szobába és belül remegve vetettem le magam az ágyra zokogva ..... minden egyes nyüves társas próbálkozásomnak ez lett a vége. remegő elrohanás

Kezdetben kinn többen színeztünk napközben, az más, az ilyen szabadfoglalkozás, abban úgy elvagyok .... mások között, ilyen csendes elfoglaltságok, de nem bírtam a társas létet benn se .... ( pedig a dokim épp ezért küldött, bárhova is, be, a magány, az izoláció meg a társas lét miatt, hogy hátha segítene) .... na hát az egész benti történetnek a borderline - elkerülő mix lett a vége ....

és hiába vagyok magányos, sajnos nem megy ...... egyszer egyik lány szobatársam (akkor vált, meg érezte is hogy társfüggő) mikor mentem ki, társulni szeretett volna, jó engedtem, de alig vártam, hogy lerázhassam, mert zavart, jött mellettem, kérdezgetett, adtam rövid tömör válaszokat, a boltban már kijött köztünk a különbség, ő elnézelődött, én meg a szocfób miatt rohantam, céllal, ez meg az és mentem fizetni, utána még megvártam ... pff, ja éreztem így illik, ha már le akarom rázni ..... nagyon kínos volt és a legfinomabban csináltam, de leráztam ..... erről szólt az a három hónap hogy igyekeztem .... de nem ment. Hiába is fáj a magány és vérként folynak ki belőlem a szavak .... mindig is ilyen voltam, magányos, ha tönkretesz, tönkretesz, ez van, sose kellettem senkinek.

..... olyan is előfordult az életemben, olyan helyzet, amikor épp lehetőségem lett volna, de szorongok dolgokat megosztani .... vannak olyan élményeim ahol egyáltalán nem éreztem jól magam, miután megosztottam ..... hogy így, persze elirogatok, de amúgy nem és ha esélyem van is, képtelen vagyok, mondjuk 2 évben egyszer van esélyem kb.


3
Offline
Csatlakozott: 2020 dec 13
 

Hát, igen. Szomorú ilyeneket olvasni.

Ha az írás segít valamit, akkor írjál! Mi meg majd elolvassuk. A többiek nem tudom, hogy vannak vele, de én nem nagyon merek "tanácsot adni". Nem tudom, hogy azzal segítek-e, vagy éppen rontok a helyzeteden.Ennek ellenére írok. Hajnali fél öt van, nem tudtam aludni. . .

Mindenkinél, még magamnál is azt látom, hogy a magány illetve az egyedüllét olyan probléma, amire azután szép lassan ráépül a többi. Sad

Hogy egy ilyen helyzetből miként lehet kijönni, azt nem tudom, sajnos. Pedig biztos van rá megoldás!

Nagyon helyes, hogy nem sérted magad fizikailag. Inkább írjál, annak legalább haszna van és még más is tanulhat belőle! Ide, vagy bárhova, de leginkább olyan helyre, ahol lehet is látni, hogy olvasták.

( Tényleg, itt miért nem lehet azt látni, hogy ki olvasta a bejegyzést? Vagy a tetszikre nyomva látszik?)

Szerintem ne töröld magad! Várj vele, vagyis inkább csak ne legyél aktív, ha már törölni akarod. Törölni lehet később is, nem kell azt elkapkodni.

Nyavajgás. Oké, abból a kevés is sok lehet egyeseknek, de ha valaki nem panaszkodik, akkor a másik honnan tudja, hogy baj van? Senki nem gondolatolvasó! Úgyhogy nyugodtan mutasd ki, ha valami bánt, vagy ha nem tetszik, igazságtalanság ért, vagy hasonlók.

Ebben a mai világban úgyis mindenkire rásütik, hogy elégedetlen, a szar se ízlik neki, hisztizik.

Pedig csak ők nem bírják elviselni, ha kapnak egy kis igazságot a helyzetünkből. Mert nem tudják megoldani, meg segíteni sem tudnak, és nincs bennük annyi empátia, hogy azt mondják, hogy oké, igazad van, látom a problémát, de segíteni sajnos nem tudok, csak együttérezni.

Érdekes módon én is azokat tudom legjobban megbántani, akiket szeretek. Hogy ennek mi az oka? Passz!

És utána persze lelkiismeret furdalás. . .

Nem tudom, hogy a  borderline emberek kurvára önzöek-e, vagy sem, mert erről nincs tapasztalatom.

De hogy az egészségesnek nevezettek között az önzés, egoista felfogás, "beleszarok, mert ebből semmi hasznom nincsen" hozzáállás általánosnak mondható, arról viszont van.

Lehet, hogy vennem kellene egy box-zsákot.

Szerintem a te esetedben, -ha lehet önzésről beszélni- akkor annak oka van, méghozzá külső. Ha nem lennél ilyen nehéz helyzetben, akkor lehet, hogy elmúlna. Mindenkinek a saját baja a legnagyobb, kivéve, ha szerelmes, vagy gyereke van, vagy valami. Azt a valakit meg nagyon könnyen le lehet önzőzni, aki annyira benne van a sz@rban, hogy ki se lát belőle. Ennyi erővel a fuldokló is egy önző alak, aki kapálózik a mentőöv után, holott megvárhatná, amíg az úszómester megissza a kávéját.

Mondjuk a csoki nekem most jól jött volna, mert éppen elfogyott a készlet. Smile

Ezt a magány dolgot, vagy társtalanságot mielőbbb meg kellene oldani valahogy!

A feltétel nélküli, oda-vissza szeretet hiánya kikezdi az ember idegrendszerét, lelkét és simán rámegy így az egészsége. Egy ideje már nem csak másokon, hanem magamon is tapasztalom. . .

Írjál, hogy ne maradjon benned késztetés az önsértésre! 

De szerintem ha nem találsz egy olyan lelki társat, aki szinte mindig veled van, akire számíthatsz, aki, ha kell meghallgat, együtt érez veled, megsimogat, akihez oda lehet bújni, akivel megoszthatod a csokit, akivel együtt lehet sírni, vagy éppen nevetni, akinek elnézed a hibáit és ő is elnézi a tiédet, akkor ez így nagyon nehéz lesz. Sad

És úgy látom, hogy ez itt egy általános jelenség. Meg nem csak itt. 

Nyújthatja az ember a kezét, ha nincs aki megfogja. . .


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 24

Kleó, Pic alszik .... ő szerintem halál nyugodtan átalszik bármit .... ja, miután rágás nélkül evett és lehányta az ágyat, már rendet raktam, most ott alszik a párnámon .... durva állapotokat ütök meg éjszakánként napok óta, persze itt van Pic, de alszik. A friss levegő meg a nagy séta és ő alszik .... bár én is aludnék bakker, de most még nekiállok rajzolni ..... azzal hogy csak írtam írtam írtam, elírtam magam a nyugtatóig, itt pedig már van más módszerem ..... egészségesebb megküzdés


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

crying

Pic ott van? Ne okozz neki fájdalmat... Megérzi, ha bántod magad.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen